Orommel jelentem, hogy megalakult a Segely Erdelyben nevu csoport az Erdelyi magyarok a vilagban web oldalon. A face en mar letezik a csoport matol es az Erdelyi magyarok a vilagban oldalon holnaptol mint csoport. Nezzetek meg, nyitott csoport, lehet jelentkezni es beszelgetni a csoportrol. Szeretettel varunk mindenkit. Vannak itt sokan akik mar jeleztek, hogy szivesen lennenek tagok ebben a csopportban, kerlek benneteket iratkozzatok fel ahogy a csoport engedelyt megkapjuk. Sok azonos…

Ez az elbeszélés emlékezés egy korra, mely nem múlt el fölöttünk nyomtalanul.

Házasodni mindenáron

(Szerelem más időben másképp)

"Fél év múlhatott el, amióta meghalt a felesége, amikor idős Barta István közölte egyetlen fiával, hogy szándékában áll újra megházasodni, mégpedig nem is akárhogy.

– Hát hogy, apám? – kérdezte kíváncsian a fia.

– Eddig vén feleségem volt, most fiatalt veszek!

– Nacsak na! Ugyan biza melyik fiatal leány menne…

          Apró, szürke szemeiből, sütött  a  rosszindulat. Jókora  karvalyorrával, piciny, pengeéles  ajkaival

  örökké  kócos hajával, büszkén  vonult  végig  a  folyóson. Ő volt  a  szomszédok  közt  a  '' persona 

non  grata'', a  szomszédok  réme. Valószinű, eleve  arra  született, hogy…

Tűzlány
Írta: Attila-benczi

-Gitta Schlemmerné Szabó-
Tűzlány című festményéhez

Hajnalban furcsán rezegtek
Kertemben a bokrok.
Félelmetes volt,nagyon!
Vöröses lángnyelvek
A pázsit fölött.
Vajon mi lehet?
Jó barát, ellenség,
Egy alak lépked kecsesen felém
Tűzmadárnak nézem!
Tekintetével felfal, eléget
Nem fáj, megnyugtat.
Ő az kire vártam!
Boldogan átölelem,
A Tűzlányt szívembe zártam.

Jakab úr panaszai

 II.

 A Maros megyei Milícia parancsnokságának

 Alulírott Jakab (Bözödi) György, született 1913. március 9-én Bözödön (Maros megye), Lajosnak és Juditnak a fia, magyar nemzetiségű állampolgár, író, a RSzK Akadémiája marosvásárhelyi Bázisának tudományos kutatója, marosvásárhelyi lakos (str. Griviţa Roşie 31, Bloc H/5 ap. 15) az alábbi panasszal fordulok a tisztelt Parancsnoksághoz:

Bözöd községben van egy nyaralóházam, mit gyakran felkeresek, hol…

Jakab úr panaszai

 I.

Alulírott Jak kab Bözödi György marosvásárhelyi lakos, a RSzK Akadémiája marosvásárhelyi tudományok Kutatóintézetének osztályvezetője, a Romániai Írók Szövetségének tagja, az alábbi panaszaimról kívánom Önt értesíteni.

Az elmúlt év november 7-én a MAI* marosvásárhelyi szervei letartóztattak (különböző koholt vádakkal), és ez év január 25-ig vizsgálati fogságban voltam. Ekkor a vádat elejtették, az ügyet semmisnek nyilvánították, és viszszahelyeztek…

Hol a lámpás?
Írta:Attila-benczi

A boldogságért hegyeket kell mászni
Nem ingyen van, sokat fizetünk érte.
Amikor a hegyről lecsúszunk
A Pokolba gurulhatunk.
A világ vajon milyen?
Nem is rossz, nem is jó.
Az emberiség érzelemmentes lett,
Eltévedtünk?
Lámpásunkból ki aludt a fény
Gyújtsuk meg azokat újra.
Ne bujkáljunk lelki sötétségben!

Születésem meséje!

Írta: Attila-benczi

Jaj hogy is volt!

Minden apróság fontos.

Reggel elindultak a piacra:

Apám! Szokásához híven,

Laza volt állandóan viccelt,

Kofáknak udvarolt.

Anyám idegeire ment,

De a kosár hamar megtelt,

Pénzük is maradt bőven.

A délután hamar eltelt:

Sütés, főzés, viccelődés.

Fekete fátyolt öltött a nappal.

Csillagos égbolt alatt

Halkan ciripelnek a tücskök.

Talán akkor éjjel

Jöttem…

Feszülő rügyekre

bomló levelekre

vénülő kezemre

átható szemedbe

átázott terekre…

 A pókai Kristóf Piroska tanítónő, 40 éves oktató-nevelő munka után, tavalytól nyugdíjas. A nagy köztiszteletnek és elismerésnek örvendő pedagógus Egrestőn kezdte pályafutását, de ezt követően 37 évet tanított szülőfalujában, ahol hosszú időn át a kulturális és hagyományőrző rendezvények mozgatórugója volt. Piroska nénivel pókai otthonában beszélgettünk.…

B. Sándor volt a becsületes neve, de a falu Tubák…

         Egyik kora téli estén, amikor a Nemere szele nem bújt elő barlangjából, és ez által a szobánk levegője is barátságosabb lett, hisz a láthatatlan réseken nem hatolt be a fagyos szél, mert a…

Háttal ültem

Írta: Attila-benczi

Háttal ültem a bejáratnak,

Szemben tükörképemmel.

Azt látom, néz valakire.

Balra pillantok, ablakon ki nézek,

Egy árny áll tétován.

Hirtelen szemébe nézek tükörképemnek.

Tágra nyitja szemét felhúzza vállát.

Jobbról szekrényajtó nyikorog.

Üvöltve kérdem én: Ki van ott?

Választ nem kapok,

Helyette az árny áll ott.

Szembenézek tükörképemmel,

Széken nem ül már!

Rám néz, cinkosan,…

Amikor gyerek voltam, a jó ég tudja miért, mindig azt akartam tenni és tudni, amit a bátyám. Ha arra volt szükség, kissé fájó szívvel, de feláldoztam a kisházamból a csipketerítőt halászhálónak, csak részese lehessek valaminek, aminek ő is. Ha a fiúk fociztak, akkor én is azt akartam, ha mást nem bírtam, beálltam a kapuba védeni, ha onnan kikergettek, mert már…

Ülünk a semmi és a valami közepében. 

Nézi az Isten és biztos röhög. De annyira, hogy vissza se jön tőbbé talán...

Gondozatlan kertek. Elhanyagolt termőföldek. Külföldi árú. Itthoni fizetésért.No nem azért mert nem lehetne hanem mert nincsen amiből.

Essszük és vesszúk a tévéből a műanyag kúltúrát, mikőzben eladjuk erdeinket, mert kell a pénz ájfonra hiszen ez a menő, nem a gumicsizma. És óvjon az …

  Mikor a házak megindulnak.

  Nagyon nagy a szomorúság,

  Sirnak,fájnak, másznak

  Az eltávozott után...

  A házak sirnak és utra kelnek,

  Hogy érjék el a távozókat,

  Keresik a düllöngő multat,

  S a jövendő szép reményt....

Van ott valaki?

Írta: Attila-benczi

Van ott valaki?

Kérdezte a rőtszakállú.

Válaszra senki sem méltatta,

Hisz egyedül volt, kertjében.

Szavait csak ő hallhatta.

……………………………………….

Ágyadban izzadtan fetrengsz,

Érzed, valamit elvesztesz.

Ébren, szád bennem áll.

Reggelre. Udvarodon ismeretlen fa áll.

…………………………………………….

Csont kerítése körül

Rózsabokrok nyíltak

Színtelen szirmaik

Elfelejtett üzeneteket hordoztak…

Vajon megváltozhat a világ?

Írta: Attila-benczi

Ott ülök. Lelógó lábakkal

Mindenki szótlan, elveszített vágyakkal.

Fentről minden olyan… Más.

Retteg a világ. Hol a változás?

………………………………………………..

Nézd, egy Öltönyös… Padra leül.

Semmiből… egy Nincstelen elé kerül.

Ne menj! Kiáltok fentről

Talán ettől a Koldus felé perdül.

Szívében: undor? Szánalom vegyül.

Lassan, mellé… Visszaül

Az öltöny, a kéregetőre kerül.

Kezet…

KRISTÓF ISTVÁN sáromberki kántor visszavonulása alkalmából…

Ébrednék hosszú álomból

hangod szól

messzi távolból

bűnöm már megbocsáttatott

kezed hogy elengedtem

én…