Ilyenkor csendesen alszik a Lég

Virradat önkéntes fogja az Ég

Álomkép hazája rejteget még

Lelkemnek hamuja vízben elég

Könnyemnek éneke fojtogat el

Halálom reménye Égig emel

Örömem tengere örvénylik fel

Napjaim szirmai hullanak el

Emlékül ajánlom Zsuzsának ezeket a sorokat - el nem múló csodálattal és köszönettel, hogy ismerhettem Őt.

- Erről nem volt szó! Na, hát jó, ha már ide kotródtál hozzám.. nem duglak vissza, másnak a kedvére. Ha már úgy van, hogy krumplit ásni, paszulyt szedni, szőlőt kacsolni nagyon is kedvemre való, megvallom én bárkinek is, unja már ezt a vén Idő. Hej, mikor futkosó indák közt tapodtunk s kicsi kezecskék kiabálták: megvan! Sándorom egyetlenem, te meg cinkosan piccentettél csámpás kalapoddal, mert mindig csak a bolondság járt az eszedben – évődött magában.

Ettől aztán elővette a szokott…

Folytatás

- Szerelmes Isten! Hát mit hagytál itt már megint? - törölte le szikkadt tenyerével a homlokát, mert tisztára kiverte a víz.

Tudtam, mindig tudtam - epéskedett magában. - Hiába könyörögtem, hogy elég már...

   Szívében dobolt elégszer, cseresznyeajkán cuppant elégszer, apró lábacskák topogtak lekváros kenyérért elégszer,

holdvilágos éjszakán lépteket fülelt elégszer ...

  - Hiszen már a pajtába se férek velük! - sóhajtott nagyot, s égre emelte apró kék gombszemeit.

Majd… Folytatás

...valaha
fényesség
mélység
izzás
morajlás
dobogás
hullámzás
együttlét
mosolygás
színesség
gondosság
kedvesség
boldogság
mámor
körforgás
szépség
adakozás
megosztás
bizalom
egyensúly
békesség
egyszer...

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=sJqUbb-WuPQ

Évek múltak, és azóta itt verdes bennem a kín...



A nyári verőfényes szélben álltam, azon az augusztusi napon, ott a valamikori harcmező mellett Fehéregyházán.

"Világszabadság!" - hányszor kiáltottad papírra...?

Tudásod, hited és munkásságod tárgyi emlékeit egy múzeum őrzi a falu központjában.

Sokan látogatják - talán egy kis mosolyért, reményért.



S ha tudnád, hogy napi sajgásaimban, féltéseimben bár, de itt dübörögsz még, vajon megmosolyognál-e engem ezért a… Folytatás

Tanú-hegyi gondolatok



Ő kivételes napokon kötelezőnek érzi, nem csak magára nézve.

Kedélyét szórogatva uralni kíván, hogy nem a Mindennap van, hanem valami Más.

Fulladt, türelmetlenbe-hajszolt véreres szemmel bámul a tükörbe: Mikor lép már elém az Idő?



Amannak derűvel fátyolos arcába süpped a szél, homlokát bánat gyöngye marja.

Ami szívében, szája szögletében ott szikrázik, édes gyilkolással magát rejtegeti

csak azért, hogy megmutathassa magamagát az Időnek,… Folytatás