Fehérbe öltöztek a fenyvesek kinn a Hargitán,

Előállt a szánunk jöjj,hát kedves vár a téli táj,

Repülünk mint a szél,fel magasra messze a havas,

Csengettyű szól síklunk mind gyorsabban és a hó szakad,



kapaszkodunk fel a hegy csúcsára,hol egy kereszt áll,

Felérünk s a kereszt alatt,állva mondunk egy imát,

Bárhová is vessen,űzzön…

Folytatás

              

Folytatás

Hó födte be a magas hegyeket,

Őrt állnak fenn a havas fenyvesek,

Leszáll a köd a völgyre fátylat von,

Jég borítja a hegyi patakot,



Március van, a tavasz merre jár,

A természet életre, enyhre vár,

Kis hóvirág, a fagyos hó alatt,

Várakozik, eljön a pillanat,



Hogy feltörjön,kibontva szirmait,

Így hirdetve, a tavasz jár ma itt,

Életre…

Folytatás

pített emlékeink



Vándor ,ha jársz s kelsz a Kárpát medencében,

Eléd tárul a múlt épített emléke,

Várak ,kastélyok évszázados templomok,

Régi temetők többszázados várromok,



Méltó öröksége egy fogyó nemzetnek,

Beszédes tanúi a történelemnek,

Hires mesterek ,kik építették egykor,

Büszke munkájukat elismerte a kor,



Ellenálltak vérzivataros időknek,

Az enyészet fenyegetheti csak őket,

Megfakult felirat egy elhagyott síron,…

Folytatás

Lennék magasban ágaskodó fenyő fenn az égen,

Lennék harmatcsepp,mely megmártózik a nap fényében,

 

Lennék hegyorom,mely a felhők felett magasodik,

Lennék zuhatag,mely a mélybe hullva tajtékozik,

Csodás természet mily kevés vagyok én melletted,

Halandó vagyok én magas hegycsúcs nem lehetek,

Kis porszem vagyok a délceg fenyő árnyékában,

Félek elvesznék a vad zuhatag…

Folytatás

       Oltalmat neked csak az otthon ad,

       Álmaid itt lehetnek igazak,

 

       Utadon kísérnek a fenyvesek,

       Nyugalmad igazán csak itt lehet,

 

       A napfény beragyog az ablakon,

       Otthon vagy és áldás minden napod,

 

       A mezőn nyílik százszínű virág,

       Szomjadat oltja a hűvös forrás

 

       Kéznyújtásnyira vannak a hegyek,

       Ideköt minden,itt a te helyed.

 

Erdély büszke fenyvesei,

Kiálltak sok vészt s vihart,

 

Évszázadok őrhelyein,

Állnak míg az idő tart,

 

Szél fújja,az eső veri,

A konok fenyő kitart,

 

Ha az erdőt bármi éri,

Mindig kihajt egy új…

Folytatás

Mint a délceg hargitai fenyő,
Úgy állunk rendületlenül,

Nem fog rajtunk sem szélvész ,sem eső
Az áldott napfény ránk vetül,

Amíg élünk szívós gyökerekkel,
A rögben megkapaszkodunk,

Bizakodva és töretlen hittel,
Őseink földjén maradunk,

Itt születtünk fenyves erdők alatt,
kárpátok ölelésében,

Hargitai fenyő ritkán hajthat,
Gyökeret idegen földben.