Tamás Tomi és a cigicsikk

Írta: Attila - benczi ( Dawn Bat )

Ma délután hazafelé siettem... Hogy mért? Igazából nem is tudom mi oka volt a sietségemnek, mivel senki nem várt, talán a három cserepes virágom, talán...

A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak az utcán, amolyan havas eső szerűség áztatta az utakat és az embereket... Furcsa érzés kerített hatalmába, mintha egy filmvászonra lennék kivetítve. Ugye említettem? Eső, satöbbi, tehát én nem voltam vizes!…

Reggeli Agónia, az agónia

Írta: Attila - benczi ( Dawn Bat )

...hajadban a nyár illata,

vajon, csak egy tűnő pillanat?

Tétova lépteim sora,

álmodom képed sóhaját...

-----

Elmondanám, de másnap minden keserű...

...ízléstelen pupillámon lógó fényről,

mi elszívja életem... igen, vízszerű...

-----------------

...megkeresem papucsomat

,amiben bátran kiálthatok:

Már fürdővizem is hideg!

Szeretem az ultrahangokat...…

Meddő percek jajszava

Írta: Attila - benczi ( Dawn Bat )

...meddő percek jajszava,

s szépséghibás álmok gomolyognak

anyám gyermekkori emlékeivel...

A Napba nézvén szememben a holnap fényei,

amiket nem fogok soha utolérni.

... kéklő erdők csöndje sem nyugtatja

háborgó lelkem, pedig harmaton jár a reggel...

Emlékeim terének zümmögése,

Madách: Az Ember tragédiája, mint gennyes seb

felgyullad tőle minden sejtem...

Elindulok…

Tamás Tomi és a meleg

Írta: Attila - benczi (Dawn Bat )

- Rövid novella -

... emléktöredékek, aprók színesek és színtelenek csapkodnak éjjel álmaimban, nappal fel- fel villanó valós képekben.

------

A hetek óta tartó esős napokon túl vagyunk. A Város, hát nem is tudom, olyan vizes, szomorú, de mégis ott bújkál a vidámság napsugaraival... Remélem.

... elkábított a meleg, de nagyon. Próbáltam a tudatom maradványaiba kapaszkodni, hogy a való világban maradhassak,…

Fáj

Írta: Attila - benczi ( Dawn Bat )

Érzed, érzitek a fájdalmat?

Fáj...

A fájdalmat, ami létezésünk óta gyötör minket,

de te, mi, nem akarjuk érezni, látni, hát ezért fáj...

Kisért. Mardos az Éhség, mindenkit

s futnak a forró homok simogatásától.

Hogy hová?

Egy színes délibábot kergetnek szebb, jobb jövőt remélve

s mit kapnak cserébe?

A Nyugat vigyorgó gyilkos álcáját.

Fáj...

Érzitek,…

A puha, hófehér meztelenség,

ködöt bocsájt rá az új nemzedék?
De azért nézd! Ugye egyedül nem vagyunk?
Még akkor is, ha szorit, ölel a végzetünk…

Láthatatlan kezek megragadnak,
s zuhanunk, talán valahól várnak-
Lebegünk, s puha helyre érünk,
mostmár senkitől sem félünk…

Minden kincsem az ifjúság…

Törtető mély örvénye mára elveszett,

az ami magába szívta önmagát,

s mindent összetörve…

---------------------

II. Felvonás

A szünet soká tartott, pihentem

közben mindent elfeledtem -

Játszani kell tovább

a vidám élet játékát!

Hogy ne mondhassák :

Gyengék vagyunk.

Jókedvvel tovább játszunk?

De a II. felvonás végtelen

nem éri át az értelem,

s tart vajon számítanak…

Most jó… álmodom: hol a hófehér ifjúság?

Csókja a múzsa ajka, magát
nem emészti, nem gyötri semmi.
Gondjait fenn hagyja lebegni.

Látod, összefutnak mindig útjaink,
a vágyak forróak, ütköznek szavaink!
Még tiszták vagyunk, mert talán minden az,
ami még érintetlen s még igaz…

Forró vágyaink lehűlnek azután,
de hideg nem lesz. Fázni talán
nem fogunk, hiszen most már
Ketten, egymás mellett vagyunk…

Jézusom! - kiáltok elcsukló hangon -

Valami kicsi, fémes test közeledett

csillogva az erőtlen napfényben.

Apró volt, a kicsinyek közül való.

Elmosódott fehér foltnak látszott.

Tomi ellazult.

- Hát ennyi. A frászt kapom ezektől a nyavalyásoktól.

Néha azt hiszem, jobb lenne, ha nem lennének.

Tomi, óvatosan elfogta mind,

s egy fémdobozba tette őket.

Lassan hátrál, s közben az eget

figyelve onnan ahonnan ezek jöttek.

Érzett valami…

Kavarogtak az érzelmek pont úgy ahogyan az őszi szél kavarja, pörgeti a száraz faleveleket a parkban. 

Felemelték a koporsót, a négy férfi egymásra néztt, csodálkozás és rémület ült ki az arcukra… ugyanis a koporsó súlytalan volt, de ugyanakkor, ahogyan a vállukhoz ért, majdnem összeestek a súlya által.

Végül is úgy döntöttek, hogy a fából készült talicskára helyezik, de lebillent...

A szomszédból egy hétéves fiúcska, kötelet hozott, végül sikerrel jártak.

A falu apraja…

Utószó (4)

-Negyedik mozaik-

Hirtelen kitisztult előttem a világ. Mostanáig fizikailag bántott,piszok egy rossz érzés... Néma csendben elfolytak az évek és semmit nem tettem ellene.

Nem hiszem el, megtörölöm izzadt homlokomat.

------------------

Tudom sosem leszek más... A sors azt akarta, hogy megpróbáltatások s mentális sebeket ejtett rajtam. Nagyokat pislogok, hangja unalmas és színtelen. Kezd sötétedni, mintha valaki a vállán cipelne... A sors.

Egy házban…

Látomás vagy valóság

-Timi! - egy rossz álom. Nem tudok mit tenni ellene.

Belekortyolok a teámba, hányingerem lesz tőle, hagyma tea… Próbálok átsiklani felette.

Mindjárt vége.

Legördülő könnyeim hűti arcom. Felálltam a padról, már nagyon sötét lett, éjszaka van…

Előkaptam a telefonom, a kijelző éjfélt mutatott. Valami nem oké… Mintha nemrég a szobámban ébredve a teámból ittam…

Fogalmam sincs, hogy miért de lefényképeztem egy kupac száraz kutya szart……

Szemem két idegen, sorsom, vajon a poklom?
Hogy örök vándor vagyok, csak az én bajom...
Ringatott lombhajnal s a kezdetet feledtem.
Voltam tölgy s teret meghajlító fénysugár,
Suttogó csillag, Földnek árnya lelkeknek vára...
-----------
Fut az idő s a kőr lassan bezárja a tegnapom...

A tavaszi napsütés csiklandozta borostás és ráncos arcom, mily huncutság tőle…

- Mit szeretnél, hogy kilépjek árnyékvilágomból? Igen…

Sugarai a megviselt ablakredőny résein áthatolva körbe járták gyertyaillatú szobám.

Csak néztem, ahogy testet ölt a tavasz. Az utca zaját már nem érzékeltem, őt figyeltem.

A százéves padlódeszkák, szúette repedéseiből felszálló finom porszemek, a fény sugarát követve, s általuk lassan egy alak,egy forma kel életre. Simogat, csalogat……

- Tímea! Ez így nem mehet tovább - szolt elcsukló hangon Tomi a konyha közepén miközben fel- alá járkált, és lapos tekintettel fürkészte feleségét aki reggelit készített narancs színű köpenyében, ami a jobb válláról lecsúszva, hagyta, látszani formás napbarnított vállát, amin egy fehér, szexis anyajegy szerűség volt… egy rózsa.

- Miről beszélsz drágám? - kérdezte Tími, miközben tovább kente a rozs kenyérből készített pirítósat, a saját készített vajjal.

- Hát nem érted? - emelte…

... Ajkadon olvadó vattacukor,
nélküled keserű a holnapom.
A csend a Hold alatt imádkozik,
hűségemmel védelmezem az esőcseppeket,
de nem hallom a boldogság harangját...
Látlak mosolyogni a tavaszi napsütésben,
és a megmaradt tél ölelése szívemet
betakarva, dobálja, görgeti a semmi felé...
--------------------
Nekem a mélyben várnom kell...

Nevessetek...

Kétszer kettő néha öt,
kiáltanám de nem merem-
Szeretlek...

Biciklizem a befagyott
folyón, olyan mint rólad
álmodnom...
Nevessetek...

Mattot adtam már a halálnak,
lelassítván az életem,
reménykedve, hogy utolérhetlek.

... mikor láthatnálak újra?
Megfagyott esőcseppek zongora
dallamára hangosan koppannak-
Hát, nevessetek...

Azt akarom, hogy megtaláljon...

Azon a napon, esett. Pontosabban szakadt a havas eső és örökre megváltoztatott... engem.

- Ébredj! - mondtam magamnak rekedt hangon.

Az álmosan pislákolva próbáltam volna felülni. Mint kavicsokkal megtömött zsák zuhantam vissza az ágyba... megtalált. Ott állt a fekete alak egy méterre tőlem engem bámulva, egy picit meghajolva, az elmosódott arcából csak a izzó szemeit láttam. Megvillant a penge... hallom a susogását, ahogyan kettészeli a hideg…

„ Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. „ (Mózes első könyve - A teremtés)

… nézem, ahogyan elfogy, csak állok és várok, körülöttem fekete foltok, szinte megvakít. Nem tudom, hol vagyok, nem látni semmit. Erősen zihálok, alig kapok levegőt, valószínű valami szűk helyen lehetek. Egy pillanat, mi ez? Világosság áramlik be minden résen, kígyóként…

I.

...feladunk mindent másokért vagy egy felsőbb világért? Lelkem nem vár, inkább megfelezem az Időt. Te névtelen, suhanva szállsz tovább... Tíz körömmel kapaszkodsz valamibe, ami talán nem is létezik, vagy mégis-

Ma leültem magammal szembe és mélyen a megfakult barna szemembe néztem. Megrázó amit láttam s megkérdeztem: mi van veled, öreg barátom? Válaszom szinte hangtalan és csupán ennyi:

„Velem továbbra is minden a régi, a fehér, rugalmas, ugróágy-szerű semmi vesz körül,…