Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Gámentzy Eduárd blogja (17)

Lepke szonett

Míg ujjaid ölelték apró szárnyát,

Azt hitted nem történhet baj, ha nézed!

Fény felé tartott saját vergődésed

Láttad kezedben, s fogva tartott vágyát!



És dobtad volna vissza az egekbe,

Engedted volna útjára, csak szálljon!

A fák közé, vagy messze héthatáron,

Hol elrejtőzhet börtönét feledve.



Úgy akartad, mint soha eddig semmit,

Nem gazdagságot, tárgyakat, csak ennyit,

Repüljön újra álmodón, mint régen!



Színes mezőkön,… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd December 9, 2010, 10:56am — 10 megjegyzés

Vendégmunkás

Valami furcsa ember-állat,

Istenek eldobott játéka.

Névtelen, szinte észrevétlen,

Csillagok földre hullt árnyéka.



Hajlít vasakat, gördít követ,

Bámul vad viharok szemébe.

Teszi a dolgát, nem zavarja

Kimondhatatlan semmisége.



Parazsat markol puszta kézzel,

Ismerik olajkutak, bányák.

Erdők és mezők, országutak

Tisztelik roppant hallgatását.



Hatalmas szekerét a világ,

Hátára köti, s meghajolva

Belefeszül, - az… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd November 30, 2010, 11:38am — 5 megjegyzés

Lovaim visszatérnek

Lovaim mindig visszatérnek,

Nem tűrnek kötőféket, ostort!

Keserű füveket legelnek,

Tenyérből cukrot egy se kóstolt!



- Visszatérnek, mert ők neveltek.

Nem rabnak, - gyengének! Szabadnak!

S ha arcom kezembe temetem,

Tudom sokáig úgyse hagynak!



Eljönnek értem, testvérükért,

Hogy összerezzen az éjszaka,

Ha meghallja a nagy dobogást,

Amikor indulunk haza!



Felhők foszlott hátán taposva,

( Parazsat viszünk eleségül,… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd November 19, 2010, 5:03pm — 4 megjegyzés

Állóvizek

Állóvizek, bús pocsolyák

Hevernek lustán, álmosan.

Sehol egy apró rezdülés,

- Mozdulni kéne bárhogyan!



Talán a szelet hívom el!

Cibálja, tépje szerteszét,

E csendben poshadó világ

Közönyös, unott életét.



Zavarja meg, zúgjon a víz!

Legyen hullámzó, haragos!

Kit nem tart vissza gát, se part,

Ki hegyek hátára tapos!



Gördüljenek sziklák, kövek!

Iszapba fulladt éveink,

Csillogó kavicsok között

Kapjanak… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd November 12, 2010, 6:00am — 5 megjegyzés

Valamit mondanék

Valamit mondanék halkan,
Belesúgnám Isten fülébe!
Úgy, hogy más senki ne hallja,
És ő is csak épphogy megértse.

Mondanám szelíden, lágyan,
Ahogy a búzamezők dőlnek.
Ahogy a kalász suttogja
Háláját, az éltető földnek.

Hát én is úgy…lehajtott fejjel,
Mint sötét fenyvesek virága,
- Vágyom a fényre, a szóra!
S akkor, már nem éltem hiába.

Írta Gámentzy Eduárd Október 29, 2010, 12:35am — 9 megjegyzés

Vers neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

Írta Gámentzy Eduárd Október 21, 2010, 12:07pm — 10 megjegyzés

Öregek a kastélykertben

Ha öreg leszek, én is így ülök majd

Itt, a kastélykertben veletek.

Egykedvűen, valamire várva...

Mint folyópartba nehezült kövek,



Dacolva metsző szelekkel, viharral.

Mint egy szent, ki sose vétkezett,

Ülök én is összekulcsolt kézzel,

S a jelenből, a múltba révedek.



De pillantásom időtlen-időkig

Visszanéz, jegyez minden nyomot!

Ráncaimon összegyűlnek este,

Letűnt korok, a bús évszázadok.



Kezem ügyében a bot, mindig ott… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Október 18, 2010, 2:13pm — 4 megjegyzés

Útravaló

Magamba szívom a várost,

Összegyűjtöm, hogy itt legyen

Bennem, ne legyek egyedül!

Legyen a menedékhelyem!



( Önző vagyok, mondták sokan.)

Viszem az Andrássy utat,

Barátokat,… a villamost,

A Nyugatit, a Lánchidat.



Téged is viszlek, s a kutyát,

A házat és az éveket.

Könnyeket, mosolyt, nevetést.

Mint mások a fényképeket.



Aztán majd ott a Kennedyn,

Ahol a Shepparddal összeér,

Előveszem egy délután,

Mikor… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Október 14, 2010, 11:16pm — 5 megjegyzés

Nyiss ajtót

Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
- Suttogok neked,... s ha hallanád
Nyiss ajtót!... - Én kopogtatok.

Írta Gámentzy Eduárd Október 14, 2010, 6:28am — 4 megjegyzés

Aludj kedvesem

Ne mozdulj kedvesem, ha fáj!

Feküdj nyugodtan, itt vagyok!

Karom erős, megóvlak tudod!

Ha jönnének érted csúf angyalok.



Mi az nekem? - hiszen ismersz! -

Északon döntöttem a fát

és térdre hullott előttem minden,

Az erdő és a nagyvilág!



Őrzöm az ajtót, aludj kedvesem!

Az infúzió halkan dobol.

- Emlékszel? - Ismerjük ezt a táncot! -

Egyszer jártuk már valahol!



- Ne bánkódj! - A hajad újra kinő! -

Így is szép vagy! -… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Október 7, 2010, 2:44am — 9 megjegyzés

Olajfoltok

Olajfoltok a betonon,

Rozsdás fémekre hullt levél.

Ezer darabra roppanó

Lépteim. - Láncfűrész a szél.



Melós bakancs orrába rúg,

Egy kődarab, és széthasad.

Hangjára megrezzen az ég,

A vasbetétes alkonyat.



- Favágók jönnek könnyedén,

Rajtuk még nem fogott az ősz.

Kabátjuk alá bújt a nyár,

S egy darabig még elidőz.



Milyen furcsa, hogy épp velem,

Kezdett ki, szórt szemembe port!

S míg dörzsölgettem… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Október 5, 2010, 12:42am — 3 megjegyzés

Emlékezz!

A konyha volt a tengerünk,

- Emlékezz! - Hunyd le a szemed!

Hogy hullámzott a kockakő,

S az asztal lapja kis sziget.



Mi feküdtünk a homokon

És felettünk a lámpafény,

Naplementéről álmodott

A plafon végtelen egén.



S a félig nyitott ablakon

Bejött egy vitorláshajó.

A tűzhely felől fújt a szél,

A mindent-mindent ringató…



- Így nyaraltunk sok éven át

És ragyogott a kis sziget!

Kezünkhöz úsztak esténként

A… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Szeptember 29, 2010, 12:41am — 5 megjegyzés

Nagymamámnak ( Emlékül )

Nézlek, ott ülsz a fák alatt,

Kezedben tű meg cérna.

Előtted szétfoszlott napjaid

Rongyos maradéka.



Nézem,ahogyan férceled

És meggörbül a hátad,

De hiába, újra felhasad!

Gyengék már a szálak.



- Hogyan lesz ebből új kabát?

Hogy ne fázz majd a télen!

Amivel engem is betakarsz

Még ha nem is kérem.



- Kihez rohanjak ezután?

Ha vágynék menedékre!

- Kinek mondjam el bánatom?

Vigaszért cserébe.



A tű,… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Szeptember 28, 2010, 3:41pm — 7 megjegyzés

És lesz (szonett)

És lesz a Napod, mocskos villanykörte,

S a faltól-falig négylépés-világ,

Ha szemetét arcodba beleköpte,

Nem akar többé emlékezni rád!



Foltozott, sötét takaróját adja!

Hajléktalan magányodra terül,

De nem lehet, - csak megfagyni alatta!

Társak között – és mégis egyedül.



Kályhához ülnél te is melegedni,

Úgy raknád rá az egész életed!

Lyukas cipőt, sárgult fényképeket.



Lobbanjon el, legyen belőle semmi,

Kihűlt parázs, a… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Szeptember 27, 2010, 6:37pm — 5 megjegyzés

Én is itthon vagyok

Két ujját szájába veszi

A szél, és úgy fütyül nekem,

Ahogyan nem tud senki más,

Ezer közül felismerem!



Kigombolt ingemen átsuhan,

Hűvös kezével megsimít,

Lemossa rólam a világ

Rám tapadt függőségeit.



És megyek-megyek a nagy hegyen,

Óriásra nőtt fák alatt,

Tudom a mókus hol lapul,

Hol rejtőzhetnek madarak.



Hiszen én is itthon vagyok!

- Látod?! Minden hozzám hajol!

Hiszen én is itthon vagyok!

- Csak… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Szeptember 27, 2010, 12:11am — 5 megjegyzés

Vonatok

Vonatok jönnek lázas ég alatt.

Hajnal van, furcsa, fáradt és beteg.

Sovány keze a láthatárba túr,

Karján vöröslő átvágott erek.



Vagontetőkön vándormadarak

Pihegnek, rongyos tollaik között.

Mögöttük régen elmúlt már a nyár,

Előlük minden messze költözött.



Párát lehelnek mocskos ablakok,

Tűnődve néz a készenléti fény.

A büfékocsi lágyan imbolyog,

Asztalra dől a hallgatag remény.



Poharában még néhány csepp… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Szeptember 26, 2010, 3:41pm — 1 megjegyzés

Elveszett szerelem szonett

Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,

Oly észrevétlen volt és nesztelen.

Lehetett volna véletlen ajándék,

Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.



Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.

Sorokba zárni, maradjon nekem!

Szívembe rejtett, csillogó kis játék,

Hogy süssön át, kopottas ingemen.



De nem találtam ceruzát, se tollat.

Távozó lépte, köveket csikorgat,

Emlékezetből írom, ily’ sután.



Könnyű nyomát, a föld rég… Folytatás

Írta Gámentzy Eduárd Szeptember 25, 2010, 12:30am — 4 megjegyzés

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek