Vannak olyan helyzetek, amikor komolynak kellene maradni, mégis elfogja

az embert a röhögés, - ez leginkább híradós körökben ismert pszichikai

jelenség.

Létrehoztam ezt a blogot, mert időnként feltűnnek az interneten olyan

videók vagy híradós bakik, amelyek - ha nem is lehet belőlük túl sokat érteni -,

mégis megnevettetik az embert. Habár ez a honlap döntően komolyabb

témáknak, irodalmi és művészeti alkotásoknak ad helyet, úgy gondolom,

nem árt, ha van egy… Folytatás

Viccelődtünk Demeter Zoltánnal az egyik fórumban az ajándékba adott szalagokról, ami itt a honlapon dívik, és egyszer csak beugrott, hogy milyen jó lenne egy olyan szalag, illetve kokárda, amely szimbólumaiban egyben kifejezné Erdély és az Anyaország összetartozását az 1848-as szabadságharc idején. Több változat is felvillant a "lelki szemeim" előtt, ebből lerajzoltam az egyiket, íme. (Bocs a minőségért, de programozó vagyok és nem Munkácsy. :-) ) …



Folytatás

Sokan kívülről tudják, hogy mit jelent a H1N1 kulcsszó, de a JPÉ rövidítést annál kevesebben ismerik. Pedig őseink, nagyapáink még ismerték az emberi természet eme természetes védekezőfaktorát, dehát az MM nevű civilizációs betegség csodálatos pusztítást vitt végbe ebben. Biztos, most sokan azt kérdezik, hogy vajh'miazistent jelenthet az MM. Hát ez bizony a "MédiaMámor" rövidítése. Ez az az epidémia, amely minden oldalról támad és észrevétlenül, csendben pusztítja a JPÉ-t. Mármint ami még… Folytatás

Te, képzeld el, tudod ki járt nálunk? A Hozé. Az biza. Hogyhogy milyen Hozé? Mondd, hol élsz te, nem az EU-ban? Neked, mint tudatos EU állampolgárnak, ki az atyád? Na ugye, hogy rémlik… szóval nálunk járt Barosso úr. Igen ő! Aki Manuel is. Én meg, ahogy meghallottam, egyből gondoltam, hogy illendően kellene őt köszönteni. Már rohantam volna a kisollóval lenyisszantani a fenyő alatti hóvirágokat, hogy szép csokorba kössem, amikor Pista bá' átszólt a kerítésen:

- Nono! Az tízezer forint… Folytatás

Délutáni szundikálásaim



Nincs is jobb ennél. Ezt már az összes ős-, ük-, déd-, nagyapáink is tudták, hogy nincs is jobb dolog annál, mint mikor ebéd után szunyálhat az ember egy-két órát egy hűs fa árnyékában, hogy aztán frissen folytathassa a munkát. Ezt a hagyományt én is szeretem továbbvinni, na persze, hétvégén, vagy amikor otthon dolgozom, vagy ha épp nincs munkám. Mert azért valljuk be, bent a munkahelyen, a gazdasági dzsídípí szorításában nem engedheti meg magának az… Folytatás