A szónok a kultúrház színpada felé tartott, s amikor sikerült fölmásznia az emelvényre, az első dolga az volt, hogy a tömeg szemébe nézett. Tudta, hogy teheti, hisz senki nem mer visszanézni, s valóban, a tömeg szemlesütve, alázattal várta a szemle végét.

- Kedves elvtársak! - kezdte beszédét a szónok. - A ló, a tehén, a disznó, a pipe, az ősi ház, a vese, a becsület… ha jól fizet valaki, miért ne lenne eladó, és miért ne lenne eladó az utca, a patak, a patak partján levő bokor,…

Folytatás

alig vártam hogy veled legyek
simogasd csókjaiddal homlokom
érezzem újból tintaillatod
egy papírlapon

veled ismét kikötők nélkül
hajózni mérges vizeken szüntelen
kíntól őrjöngő partokat kerülve
egymásnak élni örök hűséggel

vadul szeretve mig űvölt a kéj
mámorunk vulkánjába újból lemerülve
szétrobban minden atomunk
s ránk nevet egy új fénycsecsemő

Folytatás

fojtogat emléked 

zsírozza a nyaktilót

szalmaágyunkon orgiáznak

szellem angyalok

Folytatás

Éjszaka mindig valakire -valamire várok,reggelig figyelem a léptek zaját. Éjszakámat öltönyben öltöztetem, haját fölgöndörítem és beillatosítom.

Apámra gondolok, aztán az ő apjára,ők is várták a léptek zaját,mert ismertek egy régi mondát , hogy az éjszaka homályából majd egy küldött jön,kit várni kell, hinni, hogy majd egyszer megérkezik...

Talán ősi meséket olvas föl,melyeket hallgatva édes álomban merülök és nem álmodom végre újra e mindennapi…

Folytatás

 A borzalom hangja csendült föl a kupola alatt. A légtornász üvöltése, a csontok recsegése -a rémület,mint villámcsapás ütött a tömeg közé. A megijedt nézők kiabáltak egymáshoz,de egy értelmes mondatot sem lehetett érteni, a borzalom hangjai,mint hatalmas niagarai vízesés mennydörgő,visító zajhullámokká törtek szét.

 Néztem a földön vergődő légtornászt,teste remegett a kíntól,szájából,orrából folyt a vér. Fönt a kötél megmaradt része ide-oda mozgott,a másik a légtornász…

Folytatás

 Fóron sütött a Nap.A Mester bizalmasan közeledett felém.Zakójára keresztek voltak hímezve. Füle márvány fehér volt. Bal lába kisebb volt ,mint a jobb. Sántikált,mint egy lába tört eb. Szemüveget viselt műanyag kerettel. A keret szürke színe borult égbolthoz hasonlított. Körmei nagyok és hegyesek voltak, talán évtizedek óta nem vágta le. Rozsdaszínű haján hangyák mászkáltak és csöpögött az orra leve. Mivel gondolatolvasók és értők voltunk a beszédre nem volt szükségünk. Megtudtam, hogy az…

Folytatás

Vitám támadt a Rendezővel.Gamboa szerepét kívánta rám ruházni,viszont én Haurina gönceit sem nagyon kívántam.Határozottan közöltem vele,hogy Alberto akarok lenni,függetlenül attól, hogy ő mit énekel.

 Kiültem az erkélyre és magam elé állítottam Albertot,aki magyarázatokkal kezdett traktálni önmagáról.Megtudtam,hogy Alberto előtt Augustus Octavianus és Kain volt.Augustusként sok csatát nyert,temérdek embert kaszaboltatott le,akiket ő ellenségnek tartott. Megölette azok…

Folytatás

      Cselényi betért a Mérőbe. Megint egy olyan nap volt - se nyári, se tavaszi, se téli, se őszi. Olyan bogos, seszínű, ecetes. De azért a Mérő belülről egzotikus volt, posztmodern fényekkel cifrítva a mennyezet, és még a táncoslányok mellbimbói is dupla menüt ígértek a kiéhezetteknek. Cselényi azonban nem kért belőlük , aznap nem volt éhes, voltaképpen fogalma sem volt arról, hogy miért tért be oda, hisz a zsebe üres volt, a zsebkendőjét is otthon felejtette, s ha már sírni nem tud,…

Folytatás

    Az Isten megtörten ül a padon. Az akácfák lombjai eltakarják a csillagot. Kánikula van, de az Isten nem érzi a meleget. Lábához dörzsöli fejét a macska, és dorombol, az anyapulyka félszemmel kémleli az eget, s ahogy észleli a veszélyt, rövid ,éles hangokat hallat. Az Isten felriad mély gondolataiból, és lelkével gyorsan elűzi a ragadozót.

    Gyerekcsapat közeledik, köszönnek neki. Kapások tartanak hazafelé ebédelni, kacarásznak. Észre sem lehet venni a fáradtságot…

Folytatás

   Nézem a hantot. A csonka kereszt alatt ragacsos sárvirág. Szörtyög az ősz, köhög. Lóbálja felénk hívó trombitáját. A hant meztelen, itt feledte a rohanó idő. Minket is elfelejt egyszer. Néha magam is elfelejtem, hány éves vagyok, van amikor éneklés nélkül alszik el születésnapom. Van, amikor a gyermek csak azért születik, hogy fölvegye Árvácska szoknyáját. Vannak emberek, akik szegények ,de gazdagok, mert szeretnek és vannak olyan gyerekek is, akik szegények, mert senki sem szereti…

Folytatás

     Ha nem lenne az a szivar, talán meghíznék, s bátran, a visszafogottság érzése nélkül vetkőznék le a strandon, nem restellném vérszegény izmaimat vagy szegénységemet, hogy nem tudok zsebpénzt adni a koldusnak, azért, mert olyan meztelen vagyok, mint valamikor Ádám, cuccaim is segélyszagúak, mint árvízkatasztrófa után, úgy érzem magam.      Négy tégla maradt házamból, amit szüleim építettek, a disznó, a  majorság elpusztult, amit szüleim hagytak rám, csak az árvaság szaga bűzlik,mint a…

Folytatás

Eltelt három év amióta meghaltam . Gondoltam , kiveszem a szabadságot és visszatérek fiam házához leskelődni , mint egy kém . Kislánya arcát simogatta és mondta : '' Aludj gyermekem , holnap megveszem a babát , csak aludj csendesen ! ".

Aztán fiam is meghalt , s most mar együtt tértünk vissza lánya házához leskelődni , persze , mint egy kém . A lánya , kisfia arcát simogatta és mondta : " Aludj kisfiam , holnap megveszem a labdát , szép álmokat!".

Meghalt fiamnak a lánya is .… Folytatás