Tavasz óta él kertünkben a talált és rehabilitált galamb, aki a Margit névre hallgat. A falusigalamblét nehézségein túllendülve Margit sok kalandot megélt, megtanult repülni, ésállítom, ezen ő lepődött meg a legjobban, enni-inni az eresz széléről, felfedezte a környéketis mindig sikerült hazatalálnia, még viharban is. Rájött, hogy nem könnyű a villanydrótonegyensúlyozni és arra is, hogyan kell éjszakára felgallyazni a diófára. Margitról egy idő utánaz is kiderült, hogy hím ivarú galamb, mert heveny udvarlásával elébb a kéményt támadtamajd sikerült az őrületbe kergetnie a környék vadgalamblányait. Szerelmesen turbékolvaüldözte őket a tetőn fel és alá.Szóval sok mindent megtanult Margit, csak azt nem, hogyan vigyázzon magára, ha négymindenre elszánt, vérszomjas macska is él a környezetében. Na, jó, csak másfél a gyilkosjelölt a négyből, mert a szeniort, a vörös Oszkárt momentán két dolog foglalkoztatja azéletből, az evés, a többi pár órácskát meg kitölti az alvás. Macska Úr sem igazán érdekelta vadászatban, legfeljebb, mint kibic, lévén olyan vén, hogy egy, azaz egy darab foga van,valamint föld süket. Marad még a fél macskának számító, négy hónapos Jucika, aki igaziatomcsapás. Kedvenc játéka a virágcserép borogatás, virágostól valamint légyvadászat azablakban, lehetőleg a függönyön lógva. Szívesen és nagy örömmel legeli a vízipálmámat,majd szemérmesen odahány a szőnyegre. Reggelente egy megsértett anyahercegnőméltatlankodásával ordít a küszöbön, és este kizárólag a gyomromon feküdve hajlandóelaludni. Bár sosem volt olyan közel ahhoz, hogy végleges búcsút vegyünk egymástól, mintamikor belepisilt az ablakban álló kis kerámia tartóba, amiben a jógamesteremtől kapottgangeszi homokot őriztem.Ám az igazi istencsapása Jucika mamája, a Chili névre nem hallgató sziámi asszonyság.Chili ősei harciasságához mérten leleményes, jól kiszámított kilincsugrással bármilyen ajtótkinyit, egy 007-es ügynök hidegvérével kapja ki a csirkecombot a tálból és időnként váratlanszemétrazziát tart, amikor is egészen a konyha közepére borítja a szemetes tartalmát. Szépegyenletes sorokban.Chili egészen belejött az anyaságba és vadászni tanította a kis atomcsapást. Erre pont akkoradódott a legjobb alkalom, mikor Margit egészségügyi sétáját végezte a kertben, magáhozvéve némi kavicsokat, emésztését javítandó.Kinézve a konyhaablakon, a következő kép tárult elém, Margit magában dúdolvaszórakozottan kavicsokat szedegetett, mikor Chili rárontott a fügebokor alól. Megfogta. Ésamit Chili megfog, az meg van fogva. Margitom feje aléltan billegett, mikor megindult amenet. Elöl Chili szaladt Margitostul, utána vadászattól végsőkig felajzott Jucika, aztán én,végül a három kutya. Egy kommandós hidegvérével, erélyesen felszólítottam Chilit, hogyálljon meg és adja meg magát.(Később a szomszéd néni elmondta, azt hitte ég a ház vagyvalami hasonló.)Miután rekordsprinttel beértem a futókat, elkaptam Chili nyakán a bőrt és egy állatorvosbarátunk által mutatott fogással felemeltem. Azonnal kölyökpózba kuporodott és elengedteMargitot, aki rémült, nagy szárnycsapásokkal elmenekült.Addigra a három kutya is a tett helyszínére érkezett, kiegészülve Macska Úrral, aki abokorból kibicelt. Chili szóbeli figyelmeztetésben részesült, Jucika meg láthatóan nem értette,hova lett a jó galambpecsenye, de hamarosan vigasztalódott egy döglött verébbel.És Margit? Megvizsgálva a támadás helyszínét, arra a következtetésre jutottunk, talán nemsérült meg nagyon, mert sem vért sem tollat nem találtunk. Egész délután meg este hívtam ésvártam. Hiába. Majd hazahozza a hasa, mondta a férjem, és igaza lett.Reggel a szokott időben, nagy szárcsapkodások közepette megjött a madaram. Kicsitmegtépázott idegekkel ugyan, de farkaséhesen és egészségesen.Egy tapasztalattal gazdagabban.