Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

ELMEGYEK

Igen,elmegyek!Nem kívánom,nem akarom,de megyek mert muszáj.Kapaszkodnék a hegyeimhez,a fenyveseimhez,a tájhoz ami oly kedves nekem,hallgatnám a szél susogását a Hargitán,az Olt zúgását,de nem lehet!Menni kell.Hagyok mindent amit építettem,amit tettem,amit vétettem,amit adtam és vettem,anyagiakat,lelkieket.Talán a lelkiek fájnak a legjobban.Vagy a tehetetlenség,amivel szemlélem a körülöttem zajló eseményeket,ahogy vesznek az álmok,dőlnek a felépített várak és akaratomon kívül kipereg az életem a markomból.Miért dolgoztam,miért kínlódtam becsülettel,összeszorított szájjal,csikorgó fogakkal,a semmiből felállva,majd ugyanoda visszaesve,elölről kezdtem,tanulva a hibáimból és most........?

Nincs tovább,menni kell!Hiába a becsület,munkaszeretet,a feláldozás semmi de semmi nem segít!Hát megyek,ha nem lehetek itthon valaki,majd leszek másol,ahol megbecsülnek,szeretnek,és értékelni tudják a székely makacsságot,azt hogy tudunk és szeretünk dolgozni,talán többet és jobban mint mások,mert rá vagyunk utalva.Nekünk soha semmi sem jött könnyen,mindenért keményen meg kellet dolgoznunk,és csak a székely nép találékonyságán és leleményességén múlik,hogy még él,és létezik.Nos én e találékonysággal a batyumba indulok a nagyvilágba,remélve,hogy kamatoztatni tudom,ott ahol értékelik ezt!Leszek én is egy erdélyi magyar a világban,mint oly sokan mások!
Tehát búcsúzom Erdélyből,és jelenkezem majd onnan ahová a sors vet,nem tudom még,hogy honnan.
Barátaim mondják,hogy hiányozni fogok,de nem kell félniük,ha élek és lesz lehetőségem,itt ezen az oldalon otthon leszek mindig!
Tisztelettel Usier János

Megtekintések: 252

Tetszik

1 tagnak tetszett

Következő bejegyzés >

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kilin József Attila Január 13, 2020, 7:57am: Szia, János! Engem érdekelne. :)

Hozzászólt USIER JANOS Január 11, 2020, 6:37pm: Ha valakit érdekel fojtatnám a történetem így kilenc év múlva

Hozzászólt Városi Mária Melinda Április 11, 2013, 10:57am: Kedves János!

Tudom, nagy úr a pénz, az önérzet, az önbeteljesülés.

Nem marasztalni akarom. Tegye mindenki azt amit a szíve diktál. De meg kell nézni: ezt tényleg a szíve diktálja?

Én személy szerint meg vagyok győződve, hogy annak ellenére, hogy az anyagiak nagyon fontosak, ellenben ettől még senki nem lett boldogabb, még akkor sem, ha úgy tűnik neki.

Az igaz, hogy az anyagiak, a beteljesületlen vágyak, karrier és társadalmi pozíciót illetően nagyon meg tudják keseríteni az ember életét.

Ellenben amikor felnőni látjuk gyermekeinket, unokáinkat, akik nem beszélik, (vagy jobb esetben törik) őseik nyelvét, idegenként tekintenek a saját származásukra, beleolvadnak egy idegen nemzetbe még akkor is, ha mindent megteszünk, hogy öntudatra neveljük, és ez ellen már semmit sem tudunk tenni, ezt hogyan dolgozzuk majd fel életünk alkonyán? És szembenézni ugyanakkor azzal, hogy ezt a helyzetet a mi döntésünk eredményezte.

Szerintem nem a külső világban kell megkeresni önmagunkat, hanem önmagunkban megteremteni azt, amire a külvilágban vágyunk. Ettől leszünk boldogok és elégedettek.

És hadd ne mondjam, hogy majd a külvilág is tisztelettel és biztos pontként fog viszonyulni hozzánk. Tudom. Ez hosszú idő. A kérdés, mi az, ami nekünk igazán fontos, és tudunk-e olyan érték- és időtálló célokat kitűzni magunknak, amivel egész életünkben egyet tudunk majd érteni önmagunkkal?

Csak példának tudom felhozni azokat a sikeres, világhírnévnek örvendő személyeket, akik a hatalmas vagyon és siker mellett lelki nyomorultakká váltak mint például Elvis Presley, Michael Jackson. Önmagukat veszítették el. A külvilágban építettek várakat, de önmagukat elfelejtették "felépíteni". Pedig minden jel arra mutat, hogy lelkiekben megvolt a jó "táptalaj". De azzal nem foglalkoztak, nem adtak elegendő jelentőséget neki. A legértékesebbet veszítették el: önmagukat. Örömet szereztek a világnak, de önmaguknak, családjaiknak nem tudtak. Ennek oka pedig a külvilág csillogása volt, az anyagiak, ami elvonta a figyelmet a lényegről.

Kívánok bölcsességet és sikeres döntést.

A dátumot nézve, már biztosan valami megszületett, de szerintem még mindig nem késő mérlegelni a jövőt.

Isten áldja.

Hozzászólt Pálfi Istvánné Szeptember 14, 2010, 11:01pm: János szívesen olvasnám most mit gondold.Hisz annyi mindent irtunk neki.Tudom ha az ember határoz akkor nem igazán hátrál meg .Én nem erdélyi születésű vagyok .azt szoktam mondani a fiataloknak körülöttem
volt már ennél sokkal nehezebb az őseinknek.Mi is tegyük le az asztalra amit tudunk ki így, ki úgy.
Hiszem is ,hogy az otthon melegénél nincs jobb.Remélem egyszer meg áll a rossz, és lesz kenyere munkája
mindenkinek ki szertet és akar dolgozni.
Ami a legfontosabb mi Magyarok ,Székelyek és mindenki aki magyarnak vallja magát felismeri.Együtt könnyebb és összefogunk .Szeretettel gondolok Jánosra így ismeretlenül is .Remélem meg találja boldogságát.Azt mindig tudni kell az igaz barát és a szülő föld mindig várja !!

Hozzászólt Dima Fazakas Erzsebet Szeptember 13, 2010, 8:26pm: elmei konyu,de szivedben mindig ott van valami ,ami faj es lelked mindig vissza vagy//arra ami voltal

Hozzászólt László Emma Szeptember 10, 2010, 9:35pm: Takács Ildikónak :
"Eredj, ha tudsz..." Még,hogy az itthon maradtak keserűsége? Mindenki elmehetne,akár ma is !Én is. Miért ne?Csak én itthon hasznosnak érzem magam, és erre büszke is vagyok ! Tanult rabszolgákra itthon nincs szükség? Csak vak-süketeket díjaznak?Hát ne légy vak-süket , keress, és termelj értéket itthon , ha csak kevés pénzért is , és lásd meg az igazi értékeket ! Odaát , mindegy ki vagy , csak hajts, dolgozz, termelj pénzt a multiknak....de azt itthon is lehet,ha nagyon sok pénzt akarsz ( csak tartsd a pofád, ne láss, ne hallj !)- és nem vagy legalább gyökértelen.De ki mondta, hogy itthon nem lehetsz vezér, nem lehet kamatoztatni a tudást ?
Jordáky,Demeter, ez nagyon szép volt !!!!

Hozzászólt Jordáky Béla Szeptember 10, 2010, 11:49am: Mi a külömbség az optimista és a pesszimista között: a pesszimista tud valamit.
Tud, de nem hisz. Nemzet van, és hiszem, hogy még lesz! Rajtunk múlik! Fel fejjel!

Hozzászólt Arpad Soos Szeptember 9, 2010, 4:58am: Na, mindenutt jo, sehol se jo, orszagok mar nincsenek csak multik es versenges.

Hozzászólt Baka Erzsébet Szeptember 5, 2010, 10:49pm: Kedves Demeter Úr
Valóban nem kritikának, mindössze megjegyzésnek szántam.Azonkívűl, a Palkó Úr ajánlatát, akkor találtam meg, amikor ismét átolvastam minden hozzászóllást.Én arra tömör fogalmazásra nem mertem volna alapozni. Magamból indulok ki. Én egy beteg emberke vagyok, mégse kértem segítséget senkitől, amikor ide kijöttem.Nem akartam a fejemhez vágják" mi lett volna ha én nem segítek te szerencsétlen"Csak az akkor még működő hivatalos szervektől kértem munkahely ajánlatot, az elsőt el is fogadtam, akkor még lehetett válogatni is.Én örvendtem, hogy a saját lábamra állhatok ismét.Sokat írhatnék erről.A székely embernek érzékeny a lelke és nem szeret kérni. Összegezve én is ettem a menekűltek keserű kenyerét ,talán még ma is...Hosszú. Azt is értem hogy sokan ajánlottak segítséget, de ha én nem találtam a Palkó úrén kívűl semmit azért írtam. Hogy megemlítettem, az én segítségnyújtásomat azért van, mert: ahogy a közmondás mondja:"rég volt és igaz se volt"Sajnos nincs írói vénám, én is regényt írhatnék az itteni életemről.Nem akarok bántani senkit.Ha nem segíthetek, hát nem ártok. Üdvözlettel Baka Erzsébet

Hozzászólt Takács Ildikó Szeptember 4, 2010, 5:51pm: László Emmával egyáltalán nem értek egyet. Belőle az itthon maradtak keserűsége szól, de nem mindenki marad itthon íly keserűen. Jordáky Bélának adok igazat, még akkor is, ha én itthon vagyok, s ő otthon van itthon :) Usier Jánosnak pedig ... fel a fejjel és kitartást (Szálasi nélkül)!