Ritka egy idegesítő dolog az, hogy a legyek korábban ébrednek, mint mi emberek... aztán játékosan ugrálnak ide-oda, "beleszagolnak" mindenbe, olyan kíváncsiak, mint néha mi magunk is...zúgnak, zavarognak, s olyan keserűvé teszik a hajnali álmokat, hogy úgy vagy vele, inkább el se aludtál volna... Mit tehetsz? ... Rángatod az izmaidat, később már a kezeddel próbálod elhessegetni őket...addig míg ki nem megy végleg az álom szemedből...és mégis... ilyenkor tudod csak igazán, milyen szépet is álmodtál...vagy egyszerűen csak becsülöd azt, amit máskor nem...

Kicsit az emberek is olyanok mint a legyek... kíváncsiak, zúgolódók, "másokat zavarók" ...
Egyébként régen írtam már itt, elfoglal az életem...próbálom úgy megélni, hogy jó legyen, hogy ne Ő -az élet- éljen meg engem...maradunk tisztelettel egymás iránt, így helyes ez. Így gondolom én. Közben készülgetek az államvizsgá(m)ra -tanulok- s csodálkozom azon, hogy mennyire kevés a "ragacs" agyamban...nem akar semmi megmaradni benne, lehet az a baj -persze-, hogy nagyon előre nézek... mint szamár hátán a sóval, 'ki szinte minden lépésével már a patakban jár...az idő s a teher nem létezik számára...

Te tudod, hogy könnyebb az élet? Nézni előre, látni a szépet a jót, vagy minden lépésedben nyűg, várakozás, szenvedés legyen...ami folyton feszít, felőröl téged s mást is, ki melletted van...hogy jobb venni a levegőt? Hogy szebb a pillanat s az érintés? Magam sem tudom sokszor mi számít inkább ... talán a patak... amiben oldódik a só... ami egyszerre a remény s a megoldás... mind ezt keressük...s mégis olyan sokan cipelnek terheket végtelen száraz sivatagokon... ha te is így érzed, állj meg. Kár menni tovább. Van rövidebb, egyszerűbb út, van sok patak, van más teher...mindig van más megoldás. Én a szamár pártján vagyok...talán mert magam is szamár vagyok. Tudod...van szamár, van ló, s öszvér... de mindegyiket a legyek zaklatják...

"Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok." (Francis Bacon)