Március közepe...igazi tavasz, napsütés, fellépés, tavaszi fáradtság, gyengeség. Ilyenkor a fiúk és a lányok izgalomba jönnek akár a darazsak, ha bolygatni mered a fészküket. Egyszer valamikor 9 évesen az erdőben egy botot emeltem fel a földről, melynek végén darázsfészek volt...csak 11 csípett meg, de a hajamból majd 20 darazsat szedtünk ki...rohantam, csapkodtam magam... Olyan izgalom volt bennem, mint ilyenkor tavasszal, ha egy lány elvarázsol...persze most vigyázok, meg ne csípjenek :-) Szóval ha veszek egy nagy levegőt én is beindulok... Ez a tavasz.
A fellépéseim most is emlékezetesek voltak. Tenyőn esett...ahogy szokott, de ezért élmény! Törökszentmiklóson, Kőteleken már sütött a nap...amikor a Nemzeti dalt énekeltem, Vikidál mellém lépett, és együtt énekeltünk, igazán nagy élmény lehetett a helyieknek, a fogadás meg egyenesen fantasztikus volt, ha hívnak még, szívesen megyek vissza oda is. Aztán Debrecenbe is mennem kellett, de onnan már legyengülve, betegesen tértem haza...tavaszi fáradtság. Remélem ez a tavasz bővelkedik majd szép dolgokban...olyan szép és kedves dolgokban, mint amilyen kedves tud lenni egy csepp méz a darazsaknak...mely olthatatlan vágyat ébreszt bennem, melynek illata megbolondít, mely elvarázsol, és felkavar. Szép, mikor a szél leveleket emel a magasba, szép mikor a szerelemtől a fellegekben jársz...s képtelen vagy a sáros földre lépni!
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz