De a gazdasága igen szegény volna

Bethlen Gábornak, ha csak a pénzről szólna.

Volt még azon kívül számos jövedelem,

Mi a pénzről szólott, ha nem is közvetlen.

Kincstári birtokok ontottak gabonát,

Piacra neveltek sok-sok szarvasmarhát.

Fejlődött, virágzott a kereskedelem,

Szép hasznot húzott hát így a fejedelem!

Béccsel, Velencével, marhakereskedés,

Jött a pénz ebből is, és még nem is kevés!

Töröknek és rácnak sót ad kivitelre,

Azonnal fizették, nem kérték hitelbe.

Görög, zsidó kalmár, juhot vitt Sztambulba,

Kénesőért Sztambul meg volt bolondulva.

Alig érte el a Boszporusz határát

A magyar salétrom, megadták az árát!

Behívta Erdélybe Bethlen a zsidókat,

Kiváltságlevéllel látta el azokat.

Vallásgyakorlásuk lehetővé tette,

És a "megbélyegző" ruhájuk törölte.

Jutott a zsidókból Gábor székhelyére,

Gyulafehérvárra, adó ellenében.

"Türelmi eljárás" Bethlenünk fejében,

A tordai országgyűlés szellemében!

Az "elnyert  vármegyék" előbbre lépését,

Támogatta Tokaj szőlőművelését!

Piacot teremt a hegyaljai bornak,

Küldte a jó nedűt Krakkónak és Brnónak.

Nyugat-Európa kapott viaszt, mézet,

Sok jeles királyság Erdélyre felnézett!

Külkereskedelem fejedelmi kézben,

Kincstára számára tartja meg egészben

Higany, viasz, marha, kiviteli jogát,

Magánkereskedő fenhette a fogát!

Politikájának egyik nagy érdeme,

Ötezer forint a kincstár jövedelme.

Évi jövedelem, arany forintokban,

A fejedelemnek kedve telt azokban!

Nagy udvart vezetett, építkezett sokat,

Fegyverrel szerelte fel a harcosokat.

Hadakozott is a nemzeti érdekért,

Mégis, amikor a Mi Urunkhoz megtért,

Milliót hagyott az ország kincstárában,

Kemény János írja a memoárjában.

A sok ezüstneműt, klenódiumokat

És pohárszékeket - elhagyom azokat,

Mert sokat kellene akkor felsorolni

És illik néha a papírral spórolni!

Gazdasági téren ízelítőt adtam,

De tudom, még sokkal adósuk maradtam.

Később bemutatom Erdély társadalmát,

Mint szilárdítja meg Bethlen a hatalmát!