Habár sose végzett magasabb iskolát,

Gábor ösztönösen végezte a dolgát.

Tudta, a gazdaság mindenek alapja,

Tud majd kereskedni, s onnan a pénzt kapja.

Visszaszerzi a sok zálogos birtokot,

Sok nemesembere erre adott okot,

Mikor ingadozott, hogy hová is álljon,

Báthoryval, avagy már Bethlennel járjon?

Kik ellen voltak, megtöri azokat,

Visszaszerzi így a vesztett birtokokat.

Fejedelemmé lesz így, nagyon sok birtok,

De e témára még fátylat nem borítok.

Felülvizsgáltatja azon birtokokat,

Melyek a kincstárnak hoztak forintokat.

Fiskális birtokok, így nevezték őket,

Felsorolom most a legjobban menőket:

Huszt és Szamosújvár, Kővár és Nagyvárad,

Mely birtokokról a pénz igencsak árad!

Kolozsmonostor és Gyalu jön sorjában,

Igen bővelkedtek borban, gabonában.

Fehérvár és Déva, Fogarast dicsérem,

Mely a fejedelem számára egy érem!

Udvarhely és Görgény, ők is helyet kérnak

A felsorolásban, és itt el is férnek.

Mindezeket Bethlen a kezébe vette,

Azaz hitelesen családjára tette.

Visszavette Vécset, Vajdahunyad várát,

Ecsedet, Tasnádot, Jenőt és Zalatnát.

Megszerzi Debrecent, Tokajt, s szőlőseit,

Ismerte ott a nép Bethlent és őseit!

Ezek a birtokok várost, s falut hoztak,

Több százra rúg számuk, mik felsorakoztak.

Százhatvan falu volt Várad vonzásában,

Hatvan Szamosújvár leágazásában.

Három mezőváros, és mind Munkács körül!

Tudták azt, hogy Bethlen őnekik is örül.

Pontos összeírást vezetnek azokról,

Így a fejedelem is tud a gondokról!

Az összeírásban mind-mind szerepelnek,

Földi kincseikkel versenyre is kelnek.

Nemesfémbányáik, sóaknáik vannak,

A vashámoraik ugyancsak haladnak.

Az adó, a tized és a harmincadok,

És most csak ennél a háromnál maradok,

A fejedelemnek nagy pénzeket hoznak,

Ezek, befektetve tovább kamatoznak.

Megválogatta a tisztségviselőket,

Harmincadosokat, s az adószedőket.

A számvevőket is maga kontrolálja,

Aki csalni próbál, igencsak megjárja!

Vázolom hősömnek belpolitikáját,

Hogyan szervezte meg Erdély gazdaságát.

Három pillére volt e politikának,

Ma is helye lenne ilyen praktikának:

Első, a termelés fejlesztését kéri,

Fejedelmi kincstár ezt havonta méri.

Második utal a kincstár szerepére,

A pénzjövedelmek pontos szedésére.

Támogatása a kereskedelemnek,

Harmadik elve volt a fejedelemnek.

Kincstári birtokok utasítást kapnak,

Gabonát termelni, hogyan is foghatnak.

Állattenyésztésre is volt előírás,

Millió arató, zajlott a juhnyírás.

Jó ez, mert így telik az országos kamra,

Gábor elégedett, mi mást is akarna?

Hatezer forint volt az évi bevétel,

Amúgy az elején, és ez nem nagy tétel.

Később negyvenezer forintra is hágott

Akkor is, ha egy-egy száraz év bevágott!

Az ipar fejlesztést is a szívén hordta

A nagy fejedelem, azt is átgondolta.

E kép pártolja föl a mesterségeket,

Hozat az országba mesterembereket!

Körmöcbánya mellől hoz jó bányászokat,

Sóaknát kezelni megbízza azokat.

Arany,-ezüst bányák is "megmíveltetnek",

Szalárdi Jánossal fel is jegyeztetnek:

"Hozott értő, tudós, jó főmestereket",

De nagyra tartotta Bethlen mind ezeket!

Először, ő maga megy Körmöcbányára,

Jó gazdaként tekint Erdély aranyára.

Utasít:száz bányászt Erdélynek küldjenek!

Ő, gondoskodik, hogy méltóan éljenek.

Bányászt, s aranymosót hozat családostól,

Tudom Segesvári Bálint krónikástól,

Ki ezeknek számát ötszázra méltatja,

Bethlen lépésének volt sok foganatja!

Építkezéseknél külföldi "fundálók",

Kőmívesek voltak, no meg kőfaragók.

És a képfestők sem kerülik figyelmét,

Ők is bírják Bethlen pénzét és kegyelmét!

Hatszáztizennyolcban küld Gdánszkba követet,

Onnan is kér éppen ily szakembereket.

De említhetném a további éveket,

Mert felkarolja az újkeresztényeket,

Anabaptistákat, akiket üldöztek

Ott Morvaországban, s Erdélybe költöztek,

Éppen Alvincre, a Gábor birtokára,

A mesterembernek igen nagy az ára!

Utasítja nejét, Károlyi Zsuzsannát,

Hogy ő is védje meg a kincstára hasznát:

"Adass házhelyeket, puszta szőlőt nekik,

Póri szolgálattal egyik sem tartozik".

Levéllel kapjanak mind-mind szabadságot

Az újkeresztények, s kapjanak jószágot!

Tehenet tízet is, ökröt tizenkettőt,

Ki földet, házat kér, kapja mind a kettőt!

E mellett kapjanak adómentességet,

Szolgálja munkájuk a nagy közösséget!

Hogy mivel tartoznak Őneki cserébe?

Tartsa minden mester ember a fejében:

Ő maga, ha kéri szorgos munkájukat,

Fél bérért szolgálják menten az Urukat!

Virágzott hát Alvinc kézműiparával,

Versenyben a szászok számos városával.

Üvegfúvókat hoz Brassó mezejére,

Olasz honból hozta be őket Erdélybe.

Duzzadjon a kincstár évi jövedelme,

Erre összpontosul Gáborunk figyelme!

Nem csak évi adó, s tízed hoz bevételt,

Alább felsorolok szinte minden tételt:

A sóbányák haszna, vagy ott a pénzverés,

Melynek jövedelme nem is olyan kevés!

Monopolizálta a pénzverés jogát,

Dacára, hogy más is fente erre fogát.

Havasalföld, Moldva nem bírt pénzveréssel,

Török tiltotta itt nagy fenyegetéssel!

Fennhatóság köti a román vajdákat,

Nem hasznosíthatják az aranybányákat.

Ezzel szemben Erdély, s az erdélyi vajdák,

Bányászott aranyuk maguk hasznosítják.

Vezet az aranypénz itt a pénzverésben,

Sok aranybánya van már kitermelésben!

Gábor is aranyban fizet a szultánnak,

Aranyforintot és tallért gazdájának.

Mert a pénzveréshez hamar hozzákezdett,

Habár tudta jól, hogy nehéz minden kezdet.

Filstich Pétert bízta irányításával,

Kolozsvári mestert több munkatársával.

Aranyat, ezüstöt úgy, mint nemesfémet,

Ami beváltandó, Kolozsvárra kéret.

Aranypénz veréstől Szebent megfosztotta,

Brassó rézgarasát most be is tiltotta!

Pénzverdét állított Gyulafehérváron,

S mint már említettem,"kincses Kolozsváron".

Miután háborút kezd a Habsburgokkal,

Körmöcbánya "tömi" Bethlent forintokkal.

Hatszáz huszonegyben csak egyet bólintott,

És háromszáz ezer kincstári forintot

Számoltak markába a fejedelemnek,

Egyötöde volt ez az erdélyi pénznek,

Hisz a vert pénz felment másfél millióra

Egy évben, és ebből kevés ment adóra

A török portának, tízezer évente,

Barátjára is a török "fogát fente"!

"Császár adaja"-ként volt beinkasszálva,

Nem vétózta senki, ez arra volt szánva!

Sok jártas mestere volt a pénzverésnek,

Kellett ez akkor, mint eső a vetésnek!

Néhány híres ember nevét meg is adom,

Források alapján, én el is fogadom.

Olasz Mihály uram, Fogarasi András,

Amihez értettek, az a "pénzfaragás".

Pénzverő János is, mert "nomen est omen",

Most nem csúfolkodom a nevével,ó, nem!