Bethlen Gábor kollégiuma (Akadémiája)

Felsorolhatnék itt sok-sok építkezést,

Segítve ez által is az emlékezést.

Egyet csak méltatok, Bethlen "oskoláját",

Azaz eltervezett Akadémiáját.

Arról pedig országgyűlés rendelkezik,

Majd az építkezést szépen megtervezik.

A szükségességét is megindokolják,

"Hogy a hazát tudós emberek szolgálják"!

"Elpusztul az ország", elpusztul egészen,

"Ha gondviselésünk ezekre nem lészen..."!

Előbb Kolozsvárott jelölik ki helyét,

Ahol felhasználnák a Báthori telkét.

Majd a székvárosba, Fehérvárra teszik,

Gábor haláláig még be sem fejezik.

De már jó előtte nyitotta kapuját,

Szolgálván az ifjak egyre nagyobb hadát.

Bethlen nem veszi le róla tekintetét,

Sok-sok adománnyal támogatja létét!

Ösztöndíjat is nyújt, védi intézményét,

Több város is küldi erre jövedelmét.

Érezze a diák a jelentőségét,

A felemelkedés nagy lehetőségét!

Így három tanszékkel kezd a főiskola:

Jog-,filozófia és teológia.

Bethlen lényegében egyetemnek szánta,

Hová kora legjobb tanárait várta!

Egy évet tanít itt Martin Opitz költő,

Mondhatnánk ez kevés, nem egy emberöltő.

Nem tudta megszokni Erdély bérces táját,

Siet viszontlátni szép Sziléziáját!

Később, mikor Gábor már betegeskedett,

Herbonból a híres triász megérkezett:

Alsted, Bisterfeld és a tudós Piscator,

Beszélnek a nevek, nem leszek prókátor.

Személyükben jött a művelt Európa,

De volt a scholának magyar tanítója!

Keresztúri Pál is nagy volt igazából,

Ki "leszállt" a tanár nagy magaslatából!

Híres tanárok még Pataki, Prágai,

A tudományokban jártas Milótai.

A röpiratának a szövegezője:

Alvinczi Kassáról - a "Biblia őre"!

Szenczi Molnár Albert, a volt gönczi diák,

Ő szerkeszt először magyar grammatikát!

Lefordít, s versbe szed még százötven zsoltárt,

És kiadja Kálvin Institutióját!

Szigorú szabályzat szólt a diáksághoz,

Hogy ne folyamodjon semmi csalárdsághoz!

Hogyan viselkedjen "scholán belül, s kívül",

Mikor az élettel maga is szembesül!

"Künn" a városban is "szerény legyen, tiszta",

Megadott időre pontban térjen vissza!

Ok nélkül " városban senki ne járkáljon",

S így a tanulásban előbbre haladjon!

A tanulók hadát rektor írja össze,

Nevét, életútját szépen feljegyezze!

A diákság pedig kötelezze magát,

Hogy betartja majd a schola szabályzatát!

Kik pedig távoznak, tisztességgel tegyék,

"Ne sértsék meg senkinek a becsületét"!

Ne keltsék látszatát, hogy a nyáj szétszéledt,

"Távozván mondjanak szép búcsúbeszédet"!

Nincs helye "sértésnek" és "gáncsoskodásnak",

Sem "rágalmazásnak", sem "gúnynévadásnak"!

"Árulkodás" tiltva, sértő "megverselés",

S a más vagyonára való foga-fenés"!

Ki e tilalmakat sérti és áthágja,

Azokat a schola  bünteti, s "kizárja"!

Büntetés terén is igen hummanista

A belső rendszabály, és nem terrorlista!

"A dorgálásokban tartandó a mérték",

Nagy hiba lenne a "kegyetlen rémítés"!

Mintsem a szigorral "elidegenítsék",

"Atyai szelídséggel kellőn mérsékeljék"!

Adva a büntetés kiterjedt skálája,

Első fokon is a diák "megrovása".

Majd jött a "pénzbírság" és az "ostorozás",

"Megvesszőzés" és jött végül a "kicsapás"!

Megvonták a "tartást", vagy az ösztöndíját,

Ki elmulasztotta már tíz lekcióját!

Látom scholájában tartós alkotását,

Túlélte többek közt Erdély "pusztulását"!

Hatszáz hatvankettő:Fehérvár leégett,

A schola Enyeden kapott menedéket!

És élvezte Bethlen birtokadományát,

Végrendeletbeli húszezer aranyát!

Sok tudós került ki a padjai közül,

Több személyt említek, ki hírnévnek örül:

Misztótfalusi és Apáczai Csere,

Most jön Csoma Sándor és Bod Péter neve.

Előbbi  eléri a nagy Himaláját,

Utóbbi megírja "Magyar Athenasát"!

Bethlen könyvtáráról majd teszek említést,

Ez által segítem a rá emlékezést!