A tű
Ahogy a járvány egyre vadabbul szedte áldozatait a környező országokban, naponta harsogta minden médium az oltás ajánlott voltát. Szinte udvaroltak, esdekeltek a körlevelek, felhívások, előírások. A nép ingadozott. Oltani vagy nem oltani. Ez itt a kérdés?
Aggódó kismamák, optimista egészségügyi miniszter, beletörődő nyugdíjasok borzolták egymás kedélyét. Lassan rosszindulatú pillantásokkal méregették egymást, próbálva mintegy a tekintetekkel átfúrni a kínai pufi dzsekit, az elegáns Prada felöltőt vagy a kopott kiskabátot. Évtizedes barátságok, bimbózó szerelmek roppantak össze, mert senki sem tudhatta bizonyosan, be van-e oltva a másik.
Szaporodtak a betörések hol oltóanyagot loptak, de megesett, hogy fényes nappal fosztottak ki patikákat e célból. Rohamok indultak, tumultuózus jelenetekkel, vakmerő nyugdíjasok csaptak össze mindenre elszánt kismamákkal.
Az oltás ellen ágálók a sebtében, mintegy rohammal kifejlesztett vakcina ismeretlen mellékhatásaival riogattak, mely kiszámíthatatlan bombaként ketyegve uralta a jövőt.
Voltak öntudatos tű tagadók, kik hasonlatosan az őskeresztényekhez vagy a szabadkőművesekhez ujjaik titkos tartásával köszöntötték egymást nyilvános helyeken s gondolataik és nézeteik hasonlatossága jó érzéssel töltötte el őket.
Pár hétig folytatódott ez a játék, mikor a járvány rákapcsolt. Az előre és nagy hanggal beharangozott intézkedés tervek huszonnégy óra alatt összeomlottak, pont úgy, mint az emberek az utcákon, a villamosokon vagy a bevásárló központokban.
A mentők mellé hamarosan felzárkóztak a tűzoltók, majd a taxisok, végül a buszok és a villamosok is. Hordták, csak hordták végtelen sorokban a járvány áldozatait.
Megteltek haldoklókkal a kórházi szobák, a folyosók, és az előcsarnokok. Nem akadt senki, ki fölépült volna a kórból.
Napok alatt néptelenedtek el utcák, egész kerületek, majd végül a nagyobb tereken felállított sátrakban feküdtek a lázban agonizálók.
Csak egészen kis csapat maradt, ki győzte ezt az irtóztató munkát, túlélve mindent s ők esténként ujjaik titkos tartásával köszöntötték egymást.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz