67 éves Vetró András  erdélyi magyar szobrász, Vetró Artúr fia .

(szül:Temesvár, 1948. október 14.)

1973-ban végzett a Kolozsvári Szépművészeti Intézet szobrászati szakán. Tanárai: Löwith Egon szobrászművész, Bretter György filozófus, Földes László esztéta és édesapja, Vetró Artúr. 1973-ban Kézdivásárhelyre kérte kinevezését, ahol mintázást, rajzot és művészettörténetet tanított a helybéli Nagy Mózes Gimnáziumban. 1973 óta részt vesz egyéni és csoportos kiállításokon, hazai és külföldi alkotótáborokban. Szabadtéri munkái több hazai és külföldi városban megtalálhatóak. A Nagy Mózes Közművelődési Egyesület Hagyományőrző Társaságának keretében működő 15. Székely Határőr Gyalogezred I. Zászlóalja I. Századának parancsnoka. A Képzőművészeti Szövetség Sepsiszentgyörgyi fiókjának tagja, az újraalakult Barabás Miklós Céh tagja.
Körplasztikái és domborművei kővel, patinázott gipsszel és fémmel (főként alumíniummal) készülnek. Érdeklődéssel fordult történelmi és sport-témák felé.

"...Vetró András rendkívüli magas szinten folyatja és viszi tovább, örökíti át és bontakoztatja ki, az apai (vagy családi?) örökséget, olyan tradíciókra alapozó-építő és a jövő felé minduntalan kapukat nyitó, új lehetőségeket megkísérlő és megkísértő szobrászművészet teremtve, amely őt a felső-háromszéki műhely elszigeteltségéből az ország és Európa áramaiba emeli. Bizonyítván, hogy provincia csak a szívekben, a lelkekben és az agyakban létezik, az alkotó és az alkotás - rangja, mélysége jogán - egyetemes értékű és érvényű lehet."

Magyari Lajos

"...Vetró András sorozatait emelném ki, a szándék, a törekvés és küzdelem képregényeit: a Lovagot és a Nagy mutatványt. A groteszk emberi és elnéző szemléletét annak a harcnak, amit a személy, az egyén harcol szabadulásáért a bezártságtól. A plakett valóságos műfaj a kezében. A keretezett forma-gát hőseinek, akik mindent megtesznek, egész a humoros kétségbeesésig, a nyaktörő ravaszságig, hogy szabadságra jussanak. Hiszen bensőjük eleve szabad."

Bereményi Géza

A művészekről általában azt tartják, hogy befele forduló, különc, öntörvényű emberek. Szellemváruk tornyából figyelik a világot, hogy a feldolgozott anyagot aztán kódolt üzenetek formájában  szétküldjék a  világba.
A kolozsvári egyetemi évek után Kézdivásárhelyen telepedik le, a Kosztándi házaspár alapította rajziskolában tanít, műtermet kap, szobrászkodik, tanít, buzdít, nevel.
Termékeny alkotó. Munkássága sorozatokba tömörített: a Lovag – Bohóc, a Nő – Anyaság, valamint a nagyjaink (történelmi) arcképcsarnoka témakörét járja körül,  filozófikus beállítottsággal, enyhén ironikus (és önironikus) hangvétellel, szívós és fantáziadús következetességgel.
Ugyanez a kemény, szellemes munkatempó jellemzi pedagógiai tevékenységét is.  Ritka az a gyerek, amelyik elmondhatja magáról, hogy már hetedik elemistaként lovasszobrot épített. Vetró mester vezetett rá, hogy nemcsak lehet, hanem kötelező nagyot álmodni. Arra is, hogy nincs a műfajok között merev határ, a minőség az egyetlen mérce. Útmutatása nyomán művészi próbálkozásaink átcsaptak egymásba, átjárhatóvá váltak.

Nem csoda, hogy a Nagy Mózes Líceum évkönyvében visszaemlékezők közül oly sokan idézik fel a rajztagozat szabad és kreatív légkörét.
Vetró András szobrászatában, de nevelői és közéleti megnyilvánulásaiban is vezérelv, hogy a folyamat fontosabb, mint a kész mű.
Van ebben jó adag férfias szemérem – a tett elsődlegessége a „látva lássanak”-kal szemben – számomra mégis a korszerű alkotó alapállása ez, aki folymatokban, változatokban, sorozatokban gondolkodik és aki számára művészet és élet egy és ugyanazt jelenti.

András hagyományőrző honvéd, műkedvelő színész, múzeumbarát, kiállításszervező. És soha nem panaszkodik, hogy mindez művészete kárára lenne. Köz- és magánélet egymást gazdagítja, egymást generálja, közben, szinte észrevétlen, az Ember, a Művész  egyre több hajszálgyökérrel kötődik környezetéhez.
Választott városa terei, parkjai benépesültek nemzetünk jeleseinek szobor-arcmásával, „akik” furák, darabosak, szúrós tekintetűek, karcosak-harcosak, a történelem darálóját kiálltak, műteremből, szoborerdőből végleg kiszabadultak, „akik” már saját életüket élik.
 …Műteremlátogatás -, ahová a fantázia és az empátia már elégséges belépőnek,  hogy egy példaértékű, hittel és alázattal – reméljük, még nagyon sokáig! – járt művészi életútnak a  szemlélői, részesei lehessünk.
Isten éltessen sokáig, drága Mesterünk!
                                                                                                        Vargha Mihály

"...Vetró András plakettsorozata: Bohóc (A Nagy Mutatvány) I-II-III-IV, filozófikus jellegű munkák, olyan embernek az alkotásai, aki egységes látásmód megteremtésén fáradozik, s van ereje és tehetsége a dolgok, jelenségek mögött meghúzódó összefüggések értelmezésére. Nehéz feladatra vállalkozott, úgymond "szokványos" motívumokból újszerű, emberközpontú jelrendszer kidolgozására. Művészi és intellektuális bátorsága eredményesnek mutatkozik: magas lelki hőfokon tud egyetemes létproblémákról szinte tőmondatokban beszélni."

Incze László