(Az írás 2009-ből való, de a helyzet változatlan.)

Mikor ezt írom, épp úgy esik, mint azon a 161 évvel ezelőtti március 15-én. Vajon jel volt az
eső? Hogy még nincs itt az ideje vagy már épp ideje tovább nem tűrni a
zsarnokságot? Az ifjúság utóbbi mellett döntött, és a magyar nép történelmének
talán legszebb napját és lapját írta meg: békésen, egy árva puskalövés nélkül
érvényre juttatta akaratát. Hát forradalom az ilyen? Igen, és lecke minden
időkre, hogy így is lehet.

vereséget. A békés forradalom népe a kivívott szabadság megvédésére
kényszerült. Addig védte, amíg lehetségesnek bizonyult, és ez már szabadságharc volt.

politikusnak. A 12 pont manapság kisebbségben élő erdélyi magyarságunk nemzeti jogai
elérésében, a birodalmi eszme (ami nálunk ma az egységes nemzetállam) elleni
fellépésben, az itt élő nemzetrészek méltóságának, esélyegyenlőségének
kiharcolásában, a széles körű magyar nyelvhasználatban és az autonómiában
testesül meg. Hogy sikerül-e nekünk is oly békésen elérnünk, mint a márciusi
ifjaknak? Talán igen, talán nem.

politikusokat, hogy életek feláldozása, hősök teremtése nélkül is célt lehet
érni. De a harc módszereit meg kell tanulnunk, vagy beolvadunk.

nem tudnak megfogalmazni egy épkézláb mondatot, sodorja őket a nyájszellem, és
gondolkozni nem tudnak, de nem is akarnak. Magyarságuk semmit sem jelent
számukra. Beolvadtak a birodalomba, csak még magyarul is beszélnek. Nem sokáig.

igazi kihívás a ma politikusa számára, akit a rutin s a meggazdagodás vágya már
elkerülhetne, ha valóban közösségének akar használni.

polgári engedetlenség eszközeit bevetve.

(2009)