Atyánkfia városkája, szülő-és lakóhelye, még emberléptékű, mindenki ismerőse, számon tartják egymás örömét-bánatát. Felmenői, rokonai iparosok, számukra úgy kerek a világ, ha rend van benne, mindennek megadják hát a módját.

Most éppen dísztáviratot küld a szemközti házba, hová csak nemrég költöztek. Szépen alakul a szomszédság, de annyira még nem szoros, hogy lakodalomba hívnák. Merthogy odaát lagzira készülnek, férjhez megy a nagylány. A városházára és a templomi esküvőre elmegy, jókívánságait meg dísztáviratban küldi majd el. (Az estebéd egyik fénypontja a táviratbontás, a vőfélyi dramaturgia mindenkori szerves része!) Mikor felveszi a telefont, látja, hogy már szállingózni kezd a rokonság meg az iskolatársak. A táviratot derűs fordulatokkal, szójátékokkal fűszerezve jóelőre megfogalmazta, alkalomhoz illő rézkarcot is választott, s most diktál. Miután visszaolvassák a szöveget, a biztonság kedvéért még megkérdezi, hogy este, a szokott időben kézbesítik-e. Nem kérem, majd hétfőn délelőtt, jön a válasz, csak munkaidőben tudjuk kivinni. Súlyzózik atyánkfia kezében a kagyló, végül rezignáltan belészól: akkor tárgytalan, törölje, legyen szíves! Míg az odaát vendégei körül röpdöső párt nézi, arra gondol, hogy nem is oly rég, ha már nem akadt hadra fogható embere, maga a postamester pattant biciklire, s hordta ki (egy szombat este ezért néha három háznál is jóllakatták). Ma meg… ha elromlik a villanyóra, mint legutóbb is, nem hívhatja el a körzeti szerelőt a szomszéd utcából, aki semmi perc alatt kapja le, s teszi fel az újat, mert előbb valamelyik távoli központba kell telefonálni, 3-4 nap múlva aztán küldenek majd valakit, talán éppen őt. Hosszan tűnődik azon is, hogy e falunyira zsugorodott világban, hol azonnal megtudjuk, ha egy zulu törzsfőnök fiát felpofozták az oxfordi diákkocsmában, miért kell ilyen rideg érzéketlenséggel, tudatosan szétrombolni a még élő kapcsolatokat, helyi szokásokat. 

Odaát éppen rázendít a banda, mikor atyánkfia nagy elhatározásra jut: antikolt betűkből szedi ki a szöveget, csinosan bekeretezi, este majd valamelyik szomszéd gyerek átviszi, mert díszes távirat dukál az ifjú párnak, ahogyan mindig is! S fütyörészve elindul hátra, a műhelybe.