Közöttünk megáll egy percre a zaj
óvatosan lép felénk s oly zavart ,
látja rajtunk hogy elvadít a harag
nem menekülünk ,várjuk  halálát.

Már didereg magányunk ,vagyunk
egy gondolat, egy átkarolt éjszakán ,
semmi nem érdekel ,csak csillagunk
tündököl vágyódva bezárt kalitkában.

Az a perc ,veled  különös varázslat
lelked mélyén egy gyilkoló áramlat
neked van hatalmad s utolsó szavad
vasnál tartósabb  bárdja a világnak.

Hogy súgjam meg ,mi nem súgható

a  gyönyörben fürdő csók malasztja
borgőzös éjjelek összekarolt táncán
belőlünk kivájja közös hazugságát.


Átkarolt szerelmünk álmodozó arca
oldozza ki magából forró lángom
hízelgek előtted régi lányos bájjal
 lábaid elé dobom Virágom,Virágom.