Mindig megáll itt atyánkfia hazamenet, jól kihajolva a korláton, akár egy hajótatról, nézi a lassan hömpölygő vizet, hogy’ fut el lábai alatt, s mint régen, átadja magát az érzékszervi csalódásnak.  Így utazik az időben is.

A csatorna, melyen a híd ível, úgy osztja ketté a települést, mint a Duna székesfővárosunkat, csakhogy itt a pesti oldal a kisebb. Sokáig a „budai” részen laktak, hol valaha vár is volt (mára csak néhány utcanév utal erre), a hídtól macskaugrásnyira, a töltés tövében volt házacskájuk. A fából ácsolt régi hidat nagyon szerette, csodálta ügyesen szerkesztett gerendázatát, a míves csapolásokat – s persze az is kedvére szolgált a környék kamaszainak, hogy résein jól lehetett leskelődni, alulról kukucskálni a nyármelegben lengén öltözött lányokat. Lovak dübörögtek, szekerek zörögtek, meg lóré járt rajta, a szivattyútelepre szállított szenet-fát az állomásról, girhes lovacskái furcsán kapkodták lábukat a talpfák között. A híd melletti partoldalon telente szánkózni lehetett, a bátrabbak olykor még a meder jegére is leugrattak. Kora tavasszal gyakran utászok védték, a jégtáblák támadását robbantással hárítva, ilyenkor ki kellett nyitni otthon az ablakokat. Atyánkfia, miután szülei nagyobb kertre s gazdaságra vágyva a túloldalra költöztek, e hídon járt „fel” az iskolába. De itt pöfögtek át a nehéz Hoffer-traktorok is, lévén egyetlen átkelőhelyük a gépállomásról a földekre menet. A körmösre hatalmas ráfot húztak, majd ezt ledöntve, esti visszaútig az odaáti parton hagyták. Termetes vasráf volt, mázsányi, s nagy csábítás fémgyűjtési akciók idején. A „Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!” jelmondatát komolyan véve egyszerre csak nagyot ugrott a Párduc őrs napi teljesítménye, a traktorok meg éjszakázhattak a híd jobb oldalán. Csak a járási átrakóhely szemes darusán múlott, hogy harmadnap már újra rendeltetésszerűen használhatták. Hogy a párducok ezért mit kaptak… Előbb felszedték a lórét, helyébe egy fiatal mérnök szép új hidat álmodott vasbetonból, időállót, mondják ez volt a vizsgamunkája, majd elbontották a régit. Még sokáig látszottak a gerendatövek, aztán elkorhadtak, a parti füzes meg buján szaporodni s terjeszkedni kezdett, ágai mára összehajolnak a víz felett. Lassan már ez híd is nyugdíjas korba lép, de még mindig jól tartja magát, diagnosztizálta nemrég öreg tervezője.

Rosszul van, kérdi atyánkfiát egy utcabelije, megállva mögötte kocsijával, szívesen hazaviszem. Csak elgondolkoztam, válaszol, majd köszönve a szívességet, még elidőzik egy kicsit.