Gondolataimba burkolózva keltem fel hajnalosan az ágyamból. Feltettem magamnak a kérdést, leírjam, vagy hagyjam az egészet a feledésnek. Vívódok egymagam ezen gondolattal, amíg a bekapcsolt számítógép bemelegít.
Feleségem felébred a mocorgásomra, és rám szól:
– Korán van még, miért nem alszol, meg fogsz fázni?!
Lám, ebbéli aggodalmát sietett igazolni egy váratlan hapci is. Nem késett a szemrehányó mondat elhangzása feleségem részéről:
– Na, látod, nem megmondtam neked!
Majd békülékenyen hozzá tette:
– Legalább a pokrócot terítsd magadra, vigyázz, a lábad is be legyen takarva, teszi még hozzá, és azzal ő már húzza is a csendest.
A számítógép időközben felébredt, és rám köszönt a szokásos –búú hangjával, ami egyben felszólítás részéről, hogy kész van a hajnali munkára.
– Azon gondolatok, érzelmek kavalkádja ébresztett fel, amelyeket a tegnap olvasottak, hallottak eseménysorozatai váltottak ki. Minden a letartóztatott fiam és társa körül forog. Először olvastam ezt a cikket, amelynek címe: A SRI szerint "Beke Istvánnak mindenképpen bűnösnek kell lennie"
Miért is? – Tettem fel a kérdést magamban, és olvastam tovább.
Hamar megtudtam, ezeket olvasva:
A román Frontline médiaklub által szervezett vitaesten Gabriel Andreescu emberi jogi aktivista megkérdőjelezte a két állami intézmény professzionalizmusát, mert szerinte politikai nyilatkozatot adtak ki szakszerű tájékoztatás helyett. Az ügyészség ugyanis a bizonyítékok ismertetése helyett azt hangsúlyozta, hogy a román nemzeti ünnepen őrizetbe vett kézdivásárhelyi férfi "a szélsőséges-nacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) aktivistája, aki Erdélyben revizionista-szeparatista célokat képviselt, és Nagy-Magyarország visszaállítására készült".
Andreescu rámutatott: a magyar irredentizmus veszélye időről időre központi témává válik a román közbeszédben, szerinte többnyire olyankor, amikor a kommunista Securitate örökébe lépett, és annak magyarellenességét átörökítő SRI-nek önigazolásra, vagy nagyobb költségvetésre van szüksége.
Hát a 196 pukkantós petárdával, torta-csillagszóróval, éjjel-látó szemüveggel visszaállítani Nagy Magyarországot, ez pont olyan aberráns feltevés, mint, hogy a fenti pukkantós petárdából bombát készíteni, amit távirányítással lehet majd működésbe hozni.
Viszont a következő elhangzottakkal és leírtakkal teljesen egyet értek, hisz egy héten belől a SRI meg is kapta a 3% évi költségvetésének megemelését, annak folytán, hogy Kézdivásárhelyen sikeresen megelőzték egy bomba robbantását. Később 20 bombáról is szólt a fáma – amely 10, sőt 50 emberéletet is követelt volna – adta tudtunkra az egyik adásában az Antena 3 tévéadó fő guruja!
A cikket tovább olvasva tudtam meg, hogy:
A vitaestet moderáló Barabás Balázs újságíró, a Digi 24 hírtelevízió budapesti tudósítója a beszélgetés következtetésképpen megállapította, hogy a SRI és DIICOT egy olyan ügybe lavírozta bele magát, amelyből már nem tud presztízsveszteség nélkül kihátrálni, így "Beke Istvánnak mindenképpen bűnösnek kell lennie".
Tehát – magyarán mondva: én bűnöztem, tévedtem, de, hogy az én politikai státusom, személyiségem, becsületem, szakmai tudásom ne csorbuljon, egy más valakivel vitetem el a balhét, történetesen Beke István Attilával és Szőcs Zoltánnal. Ugyanakkor, az előidézett balhét, még jól meg is fizettetem a hatalommal, hisz a bérencnek a jutalom mindenképpen kijár!
A koholt váddal lefogott állítólagos tetteseket meg az igazságot szolgáltató független törvényszékkel hitelesítteti, az elkövetkezendő tárgyaláson, amelyre szintén a mai nap 2016 II. 18. került volna sor, egészen galád módon!
14,30 órakor a bukaresti törvényszék értesítette a fiam ügyvédjét, hogy ma 15 órakor lesz a tárgyalás. Az ügyvéd Déván lévén, fizikai lehetetlenség lett volna 15 órára megjelennie a tárgyaláson. Ezzel tisztában volt a tisztelt bíró is, de azért a két székely lefogottat mégiscsak elő állítatta, gondolván, hogy hivatalból majd kinevez egy ügyvédet, és akkor pontot tesz az igazsága végére.
Számítása nem vált be, mert megkérdezvén Beke István Attilát, hogy egyetért-e egy másik ügyvéd fogadásába, mert a fogadott ügyvédje nem tud megjelenni a tárgyaláson, azt a feleletet kapta, hogy:
– NEM!
Ugyanez a kérdés volt Szőcs Zolinak is feltéve románul, aki csak bámult értetlenül, mert nem értette a feltett kérdést, mivel hogy nem tud jól románul. Hivatalból, fordító nem lévén kirendelve, a fiam fordította le a bírói kérdést, amire az ő válasza is az volt, hogy „NEM”.
A két tagadó, NEM szócska hiúsította meg az igazságszolgáltatók egy újabb, igazságtalanságának az elkövetését, amely ugyancsak komoly kihatással, következményekkel járt volna, az ügy további tárgyalásába.

A fentiek tudatában, most feltettem magamban a kérdést:
– Hogyan tovább, itt Romániában? Hová jutott a román „demokrácia”!
Igazságos tárgyalás?
Hát az csak papíron van!
De a valóság az más: egyáltalán nem emberarcú!!!

Igen, ez az egész kitalált egyveleg, nagyon hasonlít egy hamisan éneklő nagyszámú kórushoz – futott át a gondolat az agyamon. Kórus, amelynek vezetéséhez, egy kitűnő karnagyot tettek.
De lám, a nagy létszámú kórus „hamis-hang” éneklését ő se tudja megváltoztatni, mert ugyan a kórusban vannak jó énekesek, de a hamis hangúak elnyomják őket.
El lehet azon gondolkodni, hogy a nagytaglétszámmal rendelkező kórust érdemes lenne felére, vagy még jobban lecsökkenteni.
A taglétszám csökkentésével kiszűrve a hamis hangú személyeket, és majd kis taglétszámú dalárdává átalakulva lehetne igazi sikereket elérni, és csakis így, így lenne érdemes tovább szerepelni a porondon, hisz az összegyűlt fizető hallgatóság körében, az elismerést, megbecsülést, csakis a tiszta hang vétele, a kellemes dallam elhangzásával lehet elnyerni, amely mindnyájunk örömére szolgál.

Akkor: mikor alakítsuk át a kórust dalárdává?