Hajnal volt. Mély csendből ébredt a hegy. Lassan virradt, a madarak csicsergése felverte az erdő összes lakóját, de a hajnalt is megelőzte valaki. Az öreg buddhista szerzetes, aki harminc éve lakott itt, fenn a hegyen egy kőházban. Minden reggel négy órakor kelt, megmosakodott a gyors és hideg hegyi patakban. A csend ilyenkor szinte fáj. A kőház körül faoszlopocskák helyezkedtek el, vagy száz, szépen sorban egymás mellett, kör alakban. Mindenik tetején háromszögű piros zászló. 
A szerzetes körbejárta őket, megállt mindenik oszlopnál, kezében a morzsolóval, újai folyamatosan cserélgették a szemeket, s közben énekelt. A zászlók ősi tibeti jelképrendszer szerint a felébredt lelkeket jelentették, azokat, akik beérkeztek. Akik kiléptek a halál és újjászületés kerekéről, s akik segítik az egész emberiséget az ehhez vezető úton. 
Egy hete furcsa dolog történt, nem volt szél s a szerzetes épp déli szunyókálásából ébredt, amikor megmozdultak a zászlók. Inogtak jobbra-balra. Az öreg megértette, változás lesz, komoly változás. Egyre több ember fog felébredni, ez megváltoztatja a föld teljes energia rendszerét. Szívét ujjongás fogta el, öröm, mely átjárta egész lényét. Visszatérnek az emberek önmagukhoz, megtalálják szívükben Istent, átalakul gyökeresen a világ. Újra kezdődik a világ teremtése egy pontból, vagy a semmiből kiáradó hang újra teremti önmagát és a világot. 
Minden mozgásban van, és úton a beteljesedés felé, van, aki még egoista, ezt a szerzetes úgy látta, mint sötét pontokat, melyek leszűkítették valóságukat, elzárták magukat és szívüket embertársaik elől, és emiatt folyamatos félelemben, rettegésben élnek. Vannak olyanok, akik feladják az önzésüket, rájönnek, az élet egy lehetőség, amit be kell teljesíteni, ezeket pillangóként látta az öreg. Az a különbség az egoista pontok és a pillangók, a szabad lelkű emberek közt, hogy ez utóbbiakat láthatatlan szálak kötik a teremtőhöz. Jézus ezt így fogalmazta meg: "Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlőveszők." Nincs élet Istenen kívül. Ő az élet forrása a pont a semmi és a minden az Alfa és az Omega. 
Végzett az öreg, reggelizett, majd elindult az erdőbe fáért, mert újra le kell ütni néhányat, a piros zászlók már elő vannak készítve. Sudár alakja hamarosan eltűnt az erdő fái közt.