Kis Portik Irén néprajzkutató doktori disszertációját a húsvéti tojáshímek témakörben készíti. A doktorálni készülő etnológus kétezer tojásmintát gyűjtött össze egész Székelyföldről és a csángó vidékekről, melyek jelenleg a híres gyergyói tojásmúzeumban láthatók.

Hogyan vált a tojás a húsvéti ünnepkör részévé, mikorra vezethető vissza a tojásírás, valamint hogyan készülnek a húsvéti hímes tojások – erről beszélgettünk a „tojáskutató” etnográfussal, miközben körülöttünk fiatalok ismerkedtek a tojásírás fortélyaival.

Fotó: Barabás Márti

A tojás szerepe: egyetlen alkalommal kell közvetítenie a leány részéről a legénynek, hogy fogadja közeledését

„Minél inkább nyugat felé tartunk, annál inkább elhalványul ez a hagyomány. Ti, gyerekek, azért jöttetek ide, hogy ápoljátok a húsvéti hímes tojások elkészítésének szokását” – köszönti az éppen érkező gyerekcsoportot Fejér Gizella gyergyócsomafalvi tojásíró asszony.

Húsz-harminc gyerek szorgoskodik a gyergyószentmiklósi tájházban: kesice a kézben, főtt és kifújt tojások az asztalon, elemlámpaszerű, erre a célra kitalált melegítő, mely folyékony állapotban tartja a viaszt, hogy lehessen írni vele a mágikus mintákat a tojásra.

A serénykedő hangulatot csak néha szakítja meg egy-egy szakmai, irányító mondatocska: „támaszd a tojást a kezedhez, így tartsd a kesicét, vigyázz a viasszal, mert ahol az megérintette a tojást, a nyoma ott marad.”

Hagyomány a húsvéti asztalon

Tavaly több mint kétezer, idén, a korai húsvét miatt, ezerötszáz körüli azoknak a gyerekeknek a száma, akik tojásírást tanulni jöttek el az asszonyokhoz. ők a kezdetektől részt vállalnak a Népművészeti Alkotóházban szervezett programokon, ahol immár több ezren tanulhatták meg, hogy a hímes tojások jelei üzenetek a múltból, s hiába használják csak évente egyszer, tisztán őrzik ma is mindazt, ami sajátosan a miénk, s hirdetik, amire a jövőbe lépéshez oly nagy szükségünk van: a folytonosságot.

„Egészen kis koromban édesanyámtól tanultam meg a tojásfestés Gyergyócsomafalván alkalmazott módszereit. Mára az akkor tanult hagymahéjas, levélrátétes és írásos módszerek kiegészültek. Gazdagodott ismeretem a tojáshímek üzenete terén, más vidékek tojásfestő módszereit is megtanultam, s olyan tojásírókkal kötöttem barátságot, mint a debreceni Kovács Gizella, valamint a híres rădăuşi-i tojásfestővel, Leonciuc Oresiával is” – mondja Fejér Gizella, amint éppen az elkészült „tojáshímeket” fordítja „vendégváró” felükkel kifelé a tálcán.

Fotó: Barabás Márti

A jelenleg alkalmazott jelekről eszünkbe se jutna, hogy pogány mintázatok köszönnek vissza a keresztény asztalokon is – tárja fel Portik Irén néprajzkutató

Tojásírás, de hogyan?

Valamikor a pirosas színű tojásfestéket növényi festőanyagokból állították elő. Erre szolgált a vöröshagymahéj, a börzsöny, a bíbortető. Ezért van az, hogy a régebbi mintagyűjteményekben szinte barnás árnyalatú a piros tojás.

Nagy színtartásra nem törekedtek, mert ez egy alkalmi produktuma a népi húsvéti hagyománykörnek, egyetlen alkalommal kell közvetítenie a leány részéről a legénynek, hogy igenis fogadja közeledését, és viszonozza locsolási szándékát – magyarázza Kis Portik Irén néprajzkutató, hozzátéve, hogy a leggyakoribb szín valószínűleg a színek mágikus erejének tulajdonított hiedelemből alakult ki: a pirosnak védőerőt tulajdonítottak.

A tojásfestéket ma már bárki beszerezheti az üzletekből, a tojásírás egyéb kellékei kicsit problémásabbak. A kesicének az elkészítését meg kell tanulni, valamint forró viasz is szükséges, amely a minta kirajzolásában kap fontos szerepet.

A tojásírás technikája batikolási technika: ott, ahol a viasz megfogja a tojást, megmarad eredeti színe, máshol pedig megpirosodik. De ezzel még nem ért véget a tojásfestés, mert el kell távolítani a viaszt a tojásról, amely csak közbeeső alkalmatosság a mágikus mintázat megvalósítására.

Ezt forró ronggyal ledörzsölik a tojás felületéről, és mikor készen van a pozitív-negatív mintázat, akkor szalonnával szokták még bekenni, amelytől egy sajátos csillogást kap, és annyit be is szív a tojás, hogy a felülete is simábbnak hat.

Idén ezerötszáz körüli azoknak a gyerekeknek a száma, akik tojásírást tanulni jöttek el az asszonyokhoz

A tojás, mint üzenet

Elég egy pillantást vetni az emberiség régmúltjának részleteibe, és máris jobban megértjük a húsvéti ünnepkört is, melyben egy ideje a tojás is fontos szerepet kapott. A tojás elkísér a születéstől a halálig: a régi időkben, amikor meglátogatták az újszülöttet, tojást adtak a kezébe, mikor eltemették a halottat, tojást tettek mellé, hogy Szent Péternek tudjon fizetni.

Legalább százhúsz legenda él arra vonatkozóan, hogy a világ a tojásból keletkezett, az őserők tojásból szakadtak ki. Az amerikai indiánok sámánhite is osztja a tojáseredetet, tojásanyának nevezik a majáknál az istenasszonyt, aki a teremtés feladatát kapta a főistentől.

A legrégebbi kultúrákban a tojás az élet folytonosságát, az élet magját jelentette, hogy látszólag élettelen dologból egy új élet fog kikelni – ez a megújulás ragadta meg az embert, és ezáltal lett a tojás az új élet, örök élet jelképe.

Ha megnézzük a bibliai lexikont, a tojás még élelemként sem szerepel, még adat sincs arra, hogy valaki tojást evett volna vagy javasolnák, hogy tojást fogyasszon. A keresztény kultúrákban meg különösen nem szerepelt a tojás, mint jelkép.

A kereszténység kénytelen volt azzal a kommunikációs eszközzel élni, amely éppen rendelkezésére állt. Tehát a pogány jelképekre épített, ahhoz, hogy a keresztény eszméket terjessze. A tojás tehát egy egyezményes jel volt, és ezt használta ahhoz, hogy mindenkihez eljusson a kereszténység üzenete.

Tojásminták, mágikus jelentéssel

„A jelenleg alkalmazott jelek kapcsán eszünkbe se jutna, hogy pogány mintázatok beszélnek vissza a keresztény asztalokról is: a különféle hímestojás-motívumok mind-mind igen régiek és az érdekességük az, hogy hatalmas számuk ellenére is négy csoportba tagolhatók.

Mindezek a minták, jelek, melyek a tojásra kerülnek, varázserővel bírnak. Orbán Balázs 1864-ben egy tojásíró lány mondókáját jegyezte fel, aki hitt a tojás mintáinak a varázserejében. Az után kezdtek a tojásra szöveget írni, miután elfelejtették a jelképek olvasását. Az a versike, amely már feledésbe merült, így hangzik: „Gyászvirágot írok erre,/ hátha hitebb lesz a lelke./ Ki az imént megesküdött,/ velem tartsa az esküvőt!”

Ebből kiolvasni azt, hogy a lány egy szerelmi háromszög áldozata és mindenképpen azt reméli, hogy azzal a tojáshímmel, amelyet szívvel-lélekkel készít, és átadja a kedvesének, aki után vágyakozik, visszavonzza őt magához.

„A locsolás szokása nem más, mint a megtermékenyítés tökéletes színrevitele úgy, hogy ezt felemelt fűvel és szemrebbenés nélkül végig lehessen nézni – magyarázza az etnográfus. – Tulajdonképpen a közeledés maga, mellyel a legény a szándékát közölte, és a bólintás, mely a leány részéről megtörtént, az magával a locsolással teljesedett ki. A legény egy jelképes fekundációt hajt végre, amire a leány a megtermékenyítés, az új élet szimbólumával, egy tojással válaszol. A legény jelzi, hogy kész a páros élet megkezdésére, a lány pedig jelzi, hogy erre meg van érve.”

Hogyan készül a kesice?

A tojásíráshoz használatos kesice egy kis fenyőfaléc. Ennek egyik végében van egy furat, melybe egy réz- vagy alumíniumcsövet iktatnak be (a régi időkben a galamb szárnytollának a tövét használták fém helyett). Ebbe egy lószőrt kell bevezetni, amely gyakorlatilag adagolja a viaszt, lefékezi, hogy ne fusson le a tojásra.

A rudacskát gyapot- vagy kenderszállal körbetekerik, amely rögzíti, ugyanakkor tartalékolja is a viaszt. Ugyanis a forró viaszba mártott fonal megszívja magát vele, és amikor a csőből kifogy, utánapótolja. Mindaddig, amíg ki nem ürült ez a „tartály”, lehetett a tojás felületén írni vele.

forrás: Új magyar szó