A hivatalosított hallgatózást, most, hogy korlátlanul teheti a Román DIICOT, és SRI, igen csak nagy visszaélést fog szülni, e karhatalom által, azon „felkarolt” ügyeknél, amelyeket, tetszésük szerint akarnak kezelni.

     Miért is?

     Elmesélem esetem.

     Egy átvergődött éjszaka után, korán reggel kelek fel, és alig, hogy felötöztem, indultam volna kifelé, de lám sietségemben a szőnyeg végét felrúgva egyensúlyom elveszítve majd elvágódtam! Ez a kis hajnali incidens egészen felébresztett, de ugyan akkor fel is mérgesített. Ilyen lelki állapotba értem ki az előszobába ahol a nagykabátba gyömöszölve magam, gondoltam még is szólok a feleségemnek, hogy elmentem. Résnyire nyitva az ajtót, jó hangosan, kissé felindult hangon bekiáltok:

     Elvettem a nagy kést, és megyek a szomszédba, a hangoskodó, büdös Raresnek ez úttal befűtök, megölöm!

      Hát a hallgatózók, hallván e gyilkos szándékom, riadót fújnak, és viharos gyorsasággal, kiszállnak.

      Ők ugyan gyorsak voltak, a maguk módján, de én még is hamarább haza értem, a szomszédból, dolgom végeztével.

       Zárt ajtót kaptam, felségem már elment hazulról. Ki nyitom az ajtót, majd belépve az előszobába visszazárom, és igyekszek a ruháimtól megszabadulni, majd usdgyé be a fürdőbe, a zuhany alá.

       Egyszer csak éktelen recsegés, ropogást hallok a bejárat felől. Hallgatózni kezdetem, még a vizet is elzártam, majd úgy vizesen gyorsan öltözködni kezdek. Idegen férfihangot hallok, aki románul hangosan mondja:

    - Itt, senki sincs főnök, a nagy kés itt az asztalon, még vér is látható a nyelén! Tehát a bizonyíték a gyilkos eszköz meg van, folytatja a hangoskodást.

       A „váratlan vendégek” egyik maszkás tagja tépi fel a fürdőszoba ajtaját, majd agresszíven rám kiált!

  - Lefeküdni, feküdj a földre, de azonnal! A maszkarába öltözött fegyveres férfi váratlan megjelenése, agresszív fellépése, igen csak meg lepett, még tiltakozni se tudok, már is bilincsbe a kezem és kifelé tuszkolva, visznek. Visznek ki a rendőrautóba, röviden közölve:

      - Le vagyok tartóztatva és kivizsgálásra állítanak elő.

       Én ugyan próbáltam tiltakozni, magyarázatot kérni, de le lettem fegyelmezve, hogy akármit is mondok, úgy se érdekli őket, majd odabent elmondhatom a mesémet.

      Megérkezve a fogdába, szólnék, de kussoltatnak, majd beszélhetek, ha a nagy főnök megjön és kérdezni fog.

       Mire észbe kaptam volna, már is egy magán zárkába találtam magam betaszítva.

      Egy óra telhetett el, amikor kinyílt a fogda ajtaja és két maszkás jelent meg az ajtónyílásba. Intettek, közre fogván, bevittek az irodába. Egy magas nagy hasú ismeretlen férfi állt az ablak előtt, akit a fény miatt azonnal nem vettem észre, mert az íróasztalon lévő késre meredt tekintetem. Röviden megkérdezte, hogy tudom-e miért vagyok itt? De feleletemet meg se várva, ismertette a vádat.

     Én hallván a lehetetlen vádat, a szó belém szorult, majd el vágódék!

      Megkérdezik:

      Elismerem-e, hogy a bűnvádi, tárgy,és rámutat az íróasztal tetején lévő késre az enyém-e?

      Igen, az enyém!  Feleltem a szorító galuskát lenyelve torkomból.

     Egyelőre csak ennyit. Köszöni, és már vinnének is, de még megjegyzi, a főnököt játszó civil ruhás férfi:

      Most mennek a szomszédom családjához, helyszínelni, majd azután fogják a vádat ismertetni, ami igen csak súlyos lesz, hisz etnikai színezete is van a gyilkosságnak.

       Tovább nem bírtam szó nélkül, és kérdezetlenül megszólaltam:

    Hát urak, honnan veszik mindazt, amivel vádolnak?

    Mi tudjuk, mert bizonyítékunk szolid, a véres kés, a hangfelvételek, amit rögzítettünk. A lehallgatott szöveg segítségével tudtuk végrehajtani a gyors közbelépésünk, volt a felelet, és a hang tónusából kiérződött a fölényes rendre utasításom.

     De én most már nem engedtem, és szinte kitört belőlem:

    Tisztelt hallgatózók, vádaskodok, én nem embert öltem, hanem a szomszéd disznaját a Rarest!

      Hát nem lepődtek meg, biztattak,hogy a jelenlegi előzetesbe jó helyen vagyok, amíg ők majd kivizsgálják az ügyet, töviről-farkáig, mert ők még sok mindent tudnak rólam, hisz rég óta megfigyelés, lehallgatás alatt vagyok. Értettem-e? és már vittek is vissza a  magán zárkába.

         Magamra maradva, elgondolkodtam, a történteken, majd kevés idő múlva, felkacagtam, és félhangosan meg jegyeztem: meg van a titka, felismertem a jövő nagy lehetőségét, hogy ilyen vagy más hallgatózó esetre ne bukjanak a maszkások, és ártatlanok ne kerüljenek a fogdába, mint én is.

         Örömömbe, felugrottam az ágyról, az ajtó felé állva, jobb karomat behajlítva félig felemeltem, és a balkarommal diadalos mosoly közepette rávágtam, ugyan akkor gondoltam is: - Na, ezt hallgassátok le ti fülesek, mert ezt érdemlitek, ti meg!

      Ezek után a tanácsom minden egyes embertársamnak, aki nem akar úgy járni, mint én, vagy más lehallgatott személy: TANULJUK MEG A NÉMÁK BESZÉDJELEIT, ÉS MUTOGASSUNK EGYIK A MÁSIKÁNAK A NAGY CSÖNDBE!

       Így a hallgatózók, ugyan munka nélkül maradnak, de az állam kaszába is több pénz lesz. Jókora nagy összeg, amit egyéb hasznosabb dolgokra lehet majd fordítani!

       Ugyan akkor átvillant az eszemen, hogy biz’ szegény két székely fiatalember Beke István Attila, és Szőcs Zoltán is hasonló helyzetbe lehettek, mint én: Lehallgatva, a vélt bűntárgyakkal együtt letartóztatva, és ezen, jó munka végeztével, a fogva tartók a nagy pénzjutalmat bezsebelvén, most azon munkálkodnak, hogy a vélt igazukat a törvény előtt be is bizonyítsák. Jelenleg folyik a peres ügy, már 60 napja fogva tartják Beke István Attilát, Szőcs Zoltánt 30 bapja,és a tegnap sóztak a nyakukba még egy 30 napos előzetest. Miért? Azért mert a társadalomra közveszélyesek!- szólt a bírói ítélet.

       A város, a Székelyföld forrong, de a nemzetközi közvélemény is, London, Budapest, Trieszt, Lengyelország román külügyi képviseleteinél felvonuló tiltakozó tömegek jelentek meg.  Január 1én több mint 30 helyiségében tiltakozó mullinók lettek kirakva, Lengyelország különböző városaiban. Mindenütt az IGAZSÁGOT akarják, kérik, követelik a BOMMBÁT, amit a hallgatózó vádlók, nem tudnak előadni! Döbbenet, mert a lehallgatott bizonyíték a BOMBA, vagy annak alkatrészei SEHOL sincsenek, csak a nagy lehallgatózási szöveg, amellyel a vádlók megalkották a torta fényszórós, petárdás BOMBÁT, AMELYNEK EREJE 10, SŐT 50 EMBER ÉLETÉT IS KIOLTHATTA VOLNA, a román média szerin!

     Most, meg valami más forgatókönyvet kell kitalálniuk, igazolva szakértelmük, magas tudásuk, hozzáértésük, e gyakorolt szakmába, meg a BOMBA hiányába!

Kézdivásárhely

2016.II.2.                                                                         Beke Ernő.