A hold sarlója
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Mögöttem a lenyugvó hold,
sápadt fátyla ezüstszínbe
borítja be a hajnali harmat,
vízcseppjeitől áztatott járdát.
E titokzatos fénytől, másképpen
látom magam körül a tárgyakat
s mellettem elhaladó, fénytelen
tekintettel, rám meredő embereket.
Hogy mit látok s mit érzek-
Nehéz lenne megmondanom.
Csak rám tört egy furcsa érzés,
valami van, amit még nem értek.
A hold sarlója lassan eltűnik,
a felkelő nap, erőtlen sugarai
mögött, s akkor ráeszméltem-
A létünk értelmetlen-értelmére-
Látnunk kellene a világot...
A változó világot a maga valóságában.

Nagyvárad 2016. július. 23. idő: 03:26