Az interneten kerestem valamit, amikor véletlenül egy a jénai egyetemet ábrázoló képre akadtam, alatta a következő szöveggel:

Das ”Collegium Jenense” mit dem Convictorium, in dem sich nach 1815 der „Ungarntisch” befand (A Jénai Kollégium a Konviktoriummal, ahol 1815 után a „Magyar asztal” létezett)

Én egy konkrét asztalra gondoltam és rém kíváncsi voltam, hogy azt miért nevezik magyar asztalnak. Kíváncsiságomnak email formát adtam és elküldtem a jénai Friedrich Schiller Egyetemre. Prof.Dr. Ulrich Steltner szívélyesen válaszolt. Válaszából kiderül, hogy a német szóhasználat szerint a „magyar asztal” itt nem konkrét tárgyat, hanem sokkal inkább egy találkozóhelyet jelöl, azt a helyet ahol a magyarok találkoztak. „Ma magyar klubnak mondanánk” – írja Steltner professzor.

Sajnos a „magyar klub” már térben sem létezik, mivel az említett épület akkori formájában már nem létezik.

Minden esetre, ha az „Ungarntisch” kifejezés mai napig fennmaradt, ez arra utal, hogy a jénai egyetemen a jelzett időben aránylag sok magyar végezte tanulmányait. Ezt a feltevést igazolják az egyetem statisztikai adatai is. Már 1550 és 1560 között volt az egyetemnek négy magyar diákja, hogy aztán 1791 – 1800 között összesen 262 magyar és erdélyi* diák tanuljon itt, de még 1861 – 1870 között is 208 magyar és erdélyi* diák tartózkodik Jénában.

Friedrich Schiller a Die Piccoliminiben többek között ezt írja: „...Nyugodtan mondhatjuk, hogy egyetlen, még a régebbi vagy egykorú észak német egyetemen sem tanul olyan nagyszámú főleg Magyarországról és Erdélyből jövő diák, mint a miénken...”

Az a tény, hogy relatív sok magyar és erdélyi* diák tanult a jénai egyetemen, elsősorban a jénai egyetem protestáns-lutheri alapjellegével magyarázható (a magyar diákok nagy része teológiát tanult).

A magyarok intenzív jénai jelenlétéről még többet mond abszolút számuknál, különböző társaságokban való tagságuk. Így például a Latin Társaság 70 tiszteletbeli tagja közül 6 magyar, az Ásványtani Társaság összesen 19 tagja közül 4 magyar. A nyitott társaságok tagjainak száma 928 volt. Ebből 74-en voltak magyarok és erdélyiek.* A titkos társaságoknál már az arány sokkal rosszabb: 772/4.

Sajnos arról nem találtam adatokat, hogy a „magyar asztalon” mennyi és milyen sör és bor fordult meg.

*A forrásmunkákban az Erdélyre vonatkozó adatoknál nem világos, hogy a megadott szám magyarokra, szászokra, vagy mindkettőre vonatkozik