„A Minta Beolvadásból jeles díjat adományozott öt RMDSZ-es politikusnak, akik – mint kiderült – az önkormányzati üléseken nem tartják fontosnak anyanyelvük használatát, még akkor sem, ha magyar többségű a testület. A díjat oklevél formájában hétfőn Csíkszeredából postázta a Minta elnöke, Tőke Ervin az érintetteknek.

Kelemen Márton, Maros megyei RMDSZ frakcióvezető: »Mivel a szinkronfordítás nem biztosított, nem látom értelmét minden esetben az anyanyelv használatának, viszont akkor, amikor kimondottan magyar ügyről van szó, magyarul fogunk beszélni«.

Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere: »a magyar embereknek tökéletesen mindegy, hogy az önkormányzati ülések milyen nyelven zajlanak ... . A tanácsüléseken románul beszélünk, minden RMDSZ-es tanácsos tud románul, ezért így kézenfekvő«.

Kovács Máté, Szatmár megyei RMDSZ frakcióvezető: »...értelmetlennek látja a kétnyelvű tanácsüléseket, mivel ezáltal bonyolódnának a dolgok, elhúzódnának és megnehezednének a gyűlések«.

Maskulik Csaba, marosvásárhelyi RMDSZ frakcióvezető: »... egyenesen nonszensznek nevezte azt, hogy több nyelven folyjék egy ülés. “A gyűléseknek egynyelvűeknek kell lenniük, egy olyan nyelven kell őket lefolyatni, amit mindenki ért és beszél, legyen az angol, román vagy magyar«.

Török László, Nagyszalonta polgármestere: »20 ezer lejes plusz költséget jelentene a fordító alkalmazása, ezt az összeget mi inkább a magyar iskolára költjük«.”– olvasom egy tudósításban.

Senki ne gondolja, hogy itt véget ér a névsor. Gyakorlatilag minden valamilyen tisztséget betöltő magyar tanácstag, képviselő különösen ahol a 30 százalék határán vannak, az mind kiérdemelte ezt az oklevelet. Sajnos, sokan, nagyon sokan vannak. Kelemen Márton marosi frakcióvezető kimondottan magyar ügyet emleget. Ami ebben az országban történik, mindenki ügye, és mindenkinek anyanyelvén kell megértenie annak fontosságát. Kovács Jenő végzett felmérést, és a magyarok azt mondták, nekik mindegy, milyen nyelven folyik a tanácsülés Nagykárolyban? Akkor minek adja magyar iskolába a gyermekét a nagykárolyi magyar polgár, ha őt semmibe veszik magyarságában, és nem az anyanyelvén képviselik? Kovács Máté Szatmárról: ha nincs ideje anyanyelvére és anyanyelvén beszélni, miért ment képviselőnek? Senki sem kényszerítette pisztollyal, de jól jön a státusz, ugye? Maskulik Csaba Maros megyéből Kolozsvári Zoltán jeles utódja, aki annak idején hevesen tiltakozott a magyar nyelv használata ellen a városi tanácsban. Török László Arany János városából egyenesen pénzre váltja a magyar nyelv használatának ügyét, merthogy az iskolák… Kinek, ha tíz év múlva egy árva gyermek sem akar már magyarul tanulni, mert elöljáróik még azt sem tartották fontosnak, hogy ott használják az anyanyelvüket, ahol törvényes joguk van? Neki nem ér meg 20 000 lejt az anyanyelve.

A politikus uraknak, gondolom, elég hangos ébresztő az egybanisok csengése, az anyanyelvért való harc jelképe, ami több száz kilóra rúg, közel 8500 lejt tesz ki, s Erdély és Románia magyarságának anyanyelvi igényét tükrözi a napi piactól a hivatalokig és tovább. Minden bani egy magyar ember, aki akkor látná értelmét magyar identitása megőrzésének, ha elöljáróik is tisztelik azt. Különben kinek-minek a magyar iskola, s különösen az egyetem, ha törvényes jogaikkal nem élhetnek még a piacon sem, és harcban, nyelvháborúban telik életük. Inkább elmennek. Jó lecke volt ez a több mint húsz éve regnáló politikusainknak, akik megalkuvásból a kis lépések politikájával beolvadásra kárhoztatták az erdélyi magyarságot. Ám elég volt egy civil szikra! A magas értelmiség gáncsoskodói, összeesküvés-elméletek gyártói, akik e nélkül a világrendet már el sem tudják képzelni, saját magukból indulnak ki. Csak azt adják, mi lényegük, s az: a bizalmatlanság és rosszindulat. Pedig tudni illenék, a kákán nincs csomó!