A könyv hatalma
Írta:Attila-benczi(Dawn Bat)

Ágyamon ülök,kezemben nyitott könyv,
rojtos-sárga lapjain,megkopott betűk
a múlt üzenetét rejtik,borítóján öv.
A lámpafényénél finom por száll rám
a papír dohos illatát hozván felém.
Mélyen magamba szívom,s érzem,ez egy
más világ,eltűnik a szobám,a történet
megelevenedik ... Lovak nyerítenek.
Hé,te ficsúr,mit állsz ott,elment az eszed?
S máris egy pej szügye alatt ébredek,
sárosan,pocsolya vízében meglátom arcomat,
vállig érő hosszú fürtjeim,huszonéves lennék.
A történet tovább pereg,mint a ringlispíl
a tér közepén,ahol gyerekek hada visítva
szaladják körbe,s társaiknak kiabálnak,
akik,hol fent,hol lent integetnek vissza.

Senkit nem érdekel sáros ruhám,csak undorral
lépnek mellőlem tovább,s halkan párjuknak
mondják:Zsebedre vigyázz,a koldus melletted áll!
Rájuk szólnék:Nem vagyok koldus,se tolvaj,
csak magam sem tudom,hol vagyok s ki vagyok?
Megalázva,reszkető lábakkal,odébb állok,
porhadó fal tövébe,riadt egérként lehuppanok.
Egy árnyék beterít,jóságos hang szólít:
Az Úr nevében kérlek,jer velem fiam!
Két mosolygós arc,apácák kezei karolnak át.
Nem kérdeznek,csendben visznek,s szekérre
ültetnek,pokróccal befednek,kezembe almát tesznek.
Száguld a szekér,kezem a csillagokhoz felér.
Távolban egy kolostor harangja,esti imához szól.

Tisztán és jóllakottan,térdet hajtva,kápolnában
hálát adva a sorsnak,hogy az apácák idehoztak.
Béke és nyugalom,lelkemben boldog hatalom,
kicsiny szobámban,hol szállásra találtam,
kezemben könyvvel az elsárgult lapokat forgatom,
elaszom csöndben,álmomban élem újra életem.
----------------------------------
Csengő hangja felriaszt,az utca zaja ismerős,
újra itthon,kezemben a nyitott könyvvel ...