....

Volt a falu végén, egy rozzant házikó.Abban lakott magányosan, egy öregember, ki hajnalonta kiment a földjére, szántott, vetett majd aratott...
Szótalan mogorva paraszt volt, oly annyira, hogy  a környezete , szinte nem is mert hozzászólni,mert úgy érezték, szavai tőrt döfnének a szívükbe., ha megszólítanák..

A falu népe csak pár családból állt, mert a fiatalok már rég elköltöztek a városokba, új életet kezdeni.
Szinte "halott" volt ez a kis, ámde csodálatos tájjal megáldott falucska.Nem is értem miért nem érezték jól magukat itt a fiatalok.
Dombok között, a dús , kövér, völgybe szinte kis mézeskalács  házikókkal.
A régi ámde nagyon bölcsen megtervezett épületek, ontották magukból, a benne élő emberek,sorsát, történetét, meséit....

No, az ittmaradottak, nemsokáig sopánkodtak azon, hogy fiaik,lányaik továbbáltak, hisz a természet nem vár, teszi a dolgát,s a tél után tavasz jön.
Tudták, követni kell a természet rendjét, hisz ezt tanulták az őseiktől,nekik menni kell , mégha el is hagyták Őket..

Megszokták már, és ezt is újra és újra, megtették, hogy ugyanis, esténként, a kiskocsmába összejöttek,és elmesélték,bújaikat , örömüket, hisz ez is szokás volt, már a szüleiktől megörökölve.

Csak az öreg, ki a falu végén lakott, csak az a "kö kemény szívű", ( csak így hívták egymás között), csak az nem ment soha közibük.
Szinte semmit nem tudtak Róla, csak annyit, amit szemükkel láttak, dolgozik erőn felül a földjén, termel óriási veteményt, dolgozik, szinte éjjel-nappal.

El nem tudták képzelni, hova, miért ,kinek dolgozik véres verejtékkel, évről évre, hisz soha senki meg nem fordult a portáján,nem láttak családtagot sem, nem is engedett a közelébe senkit.
Téma volt ez akiskocsmába szinte naponta, hisz az ember kíváncsi természetű,és valljuk be, még izgatottabb, ha egy misztika vesz körül valakit....

Csak az állatainak, mesélt, ( ígylátták)  A legelő kecskéinek, a bús tehenkéjének, a vidáman ugrándozó pulijának, a peckesen kapirgáló kakaskának,kit a tyúkok  serege vesz körül....

Hordta szénát, zabot, két kese lovának, akik segítettek Neki nap mint nap, hűségesen,szolgálták,ők voltak a "kőkemény" ember segítői- csak beszélt  szólt Róla a kis falu népe....

Nem szerették ezt az embert, nem akart "vegyülni" velük, -biztos, valami nagy titok van a szívében,-  mondogatták...
Így teltek az évek, már szinte nem is nagyon beszélgettek Róla, hisz minden csoda 3 napig tart, tudjuk ezt jól.
Ugye a mindennapi tennivaló is elterelte a figyelmüket, a keményszívű emberről, nem értek rá Vele foglalkozni.

Majd egyszer csak, mikor egy ilyen téli estén valaki újra szóba hozta, a "keményszívűt", a kiskocsma, piroskockás terítőjű asztalánál...

- Te Pista.... Láttad az öreget mostanában?- kérdezte, a szomszédos asztalnál ülőtől.
- Most, hogy kérded,.... nem.... Nem láttam mostanában, pedig, jön a kemény tél, ilyenkor,
  már ki szokott menni az erdőbe, gyűjtögetni a fűtésre valót...
- Mit törődsz Vele? Hagyd a csudába....
Kiáltott egy harmadik falubéli, aki meghalotta, a beszélgetés tárgyát...
-Tudjátok, hogy nagyon gőgös ember, mit törődsz Vele,Ő sem törődik itt semmivel,és
  senkivel!  Mikor láttátok, hogy adott volna bár mit is , amikor gyűjtöttünk? Még a közelébe
 sem merünk menni, nem hogy kérni.... Eltaszított mindenkit magától, talán felsőbbrendűnek hiszi magát, hát azt kapja, amit megérdemel! Én ugyan nem fogok Neki gazsulálni, és nem is érdekel mi van Vele...

Így dühöngott Béla -mert ez volta neve a harmadik asztalnál iszogató embernek-
Sütött belőle a harag, valahogy sosem tudta elfogadni,azt, hogy valaki "kilóg" a sorból....
Azt meg végképp nem értette, mi a fészkes csudának foglalkoznak egy ilyen emberrel.!

Majd el telt, néhány nap -e kocsmai beszélgetés óta, de az öreget, azóta sem látták.
Ennek fele sem tréfa-gondolta magában Pista- akit, csak izgatott,hisz , ha nem is beszéltek egymással, azért látták Őt a " keményszívűt"....

Másnap, gondolt egyet,és elment a városházára,hog a közjegyzónek elmondja, valami nem stimmel az öreggel, napok óta nem látták...

A jegyző, a következő napon, 2 szolgálatben lévő rendőrrel,és Pistával, aki jelentést tett erről, elmentek az öreg tanyájához.

Siralmas kép fogadta Őket. A puli halkan nyöszörgött az ajtó előtt,ki tudja hány napja, az állatok sem kaptak enni, olyan szívbemarkoló volt, ez a néma csend, ami itt megült ezen a máskor állatoktól hangos portán....

Szólongatták, dörömböltek  rozzant ajtaján a "keményszívűnek",de nem jött válasz...
Nem volt mit tenni, hát csak meg kell tudni,mitörtén!?
Ezért a hivatalból kijött embereknek, joguk volt betörni az ajtót,hogy kivizsgálhassák, miért nincs válasz...
A látvány, ami fogadta Őket ez után,fájdalmas, egyben megdöbbentő volt számukra....
Az öreg, összeroskadva feküdt a szék mellett a földön.
Az amúgy, nagyon tiszta ,és takaros kis térben, egy kézzel készített kis oltár volt, a kemence melletti sarokban, ahol egy családi fotó volt a középpontban.
Egy nevető, boldog család, egy feleséggel,és egy deli fiúval a közepén...
Minden tiszta és gondos kezek munkája a ház minden helyiségében.
Az asztalon, egy hosszú levél, mellette egy kézzel faragott kis doboz hevert, rajta egy cédulával, amin egy mondat állt, : A FALU TULAJDONA, MELY MEGTŰRT ENGEM....

A dobozka tartalma egy részéből  temessetek el, majd a a temetésem során,olvassa fel a pap ezt a levelet....

Mivel semmi nyoma nem volt, a halál beállta miat tidegenkezűségének,és a kihívott orvos is ezt állapította meg,így el kezdték a temetést megszervezni, a levelet és a dobozkát a jegyző hivatalába vitte, hogy majd az öreg utolsó kívánsága szerint, a pap felolvassa.

Eljött a szertartás napja, ahol, a kis közösség minden egyes tagja megjelent, többnyire kíváncsiságból, hisz meg akarták tudni,mit "üzen" nekik a "keményszívű", aki sohasem beszélt....

KEDVES BARÁTAIM.....( kezdte a levél felolvasását a közösség papja)

EZT A LEVELET, MÁR  ÉVEKKEL EZELŐTT MEGÍRTAM, AKKOR, AMIKOR MEGVETTEM EZT A KIS TANYÁT...

MEGÍRTAM, HISZ NEM TUDHATTAM,MIKOR LOBBAN EL AZ ÉN GYERTYÁM LÁNGJA, DE AZT TUDTAM, HOGY BESZÉLNI NEMTUDOK,MERT NEM IS AKAROK VELETEK...

MIVEL MAGAMBA ZÁRTAM MINDENT, MINDEN BÁNATOT, EZÉRT NEM HAGYTAM KÖZELEDNI SENKIT SEM MAGAMHOZ, DE AZT IS TUDTAM,HOGY A NEVEM A FALU LAKÓI KÖZÖTT ENNYI VOLT: A KEMÉNY SZÍVŰ-

NEM VOLT ÁM EZ MINDIG ÍGY....A KIS OLTÁRNÁL LÉVŐ FOTÓN ( meyet én készítettem!), LÁTHATJÁTOK BOLDOG CSALÁDBAN ÉLTEM A SZOMSZÉD KÖZSÉGBEN ,MÍGNEM AZ  EGYETLEN FIÚNK, EL NEM TÁVOZOTT, NAGYON HIRTELEN, ÉS NAGYON FÁJDALMASAN EBBŐL AZ ÁRNYÉKVILÁGBÓL...

FELESÉGEM, AKI EZT A FÁJDALMAT, NEM TUDTA SOHASEM MEGEMÉSZTENI, BELEHALT BÁNATÁBA, MEGREPEDT A SZÍVE...Ő ÍGY HAGYOTT ITT ENGEM...
NETUDTAM, NEM VOLT MARADÁSOM,OTT, AHOL ANNYI ÖRÖM, VIDÁMSÁG, MAJD EZT KÖVETŐEN MÉLY GYÁSZ  HONOLT...

ELADTAM A PARASZTHÁZAT, EZEN OKOBÓL, MERT  AZ EMLÉKEK NAP MINT NAP SZÍVEMBE MARKOLTAK, GONDOLTAM, MAJD MÁS KÖRNYEZET , ÉS AZ IDŐ MINDENT MEGOLD..

MINT TUDJÁTOK,-HISZ EZT TAPASZTALTÁTOK- NEM ÍGY TÖRTÉNT. NEM TUDTAM BESZÉLNI ERRŐL, A SZÍVEM VALÓBAN MEGKEMÉNYEDETT, NEM VOLTAM KÉPES, SE ELFOGADNI, SE ADNI TOVÁBBRA A SZERETETET

SAJNÁLOM,ÉS EZÉRT BOCSÁNATOT KÉREK,MINDENKITŐL,MERT  NEM TI VOLTATOK ENNEK OKAI, CSAK ÉN,  CSAK ÉN  TEHETEK ERRŐL! NE IS OSTOROZZÁTOK EZEK UTÁN MAJD MAGATOKAT, MERT A FALAKAT ÉN HÚZTAM MAGAM KÖRÉ.

AZÉRT , HOGY NEM BESZÉLTEM, TUDJÁTOK MEG, AZÉRT ÉN LÁTTAM!

LÁTTAM AZT, HOGY KATINÉNI, A SZOMSZÉDBÓL,MILYEN EGYEDÜL VAN, HOGY MENNYIRE NEHÉZ NEKI NAPONTA ELJÁRNI, A KIS KENYÉRKÉÉRT,ÉS A NAPI TEJ MEGVÉTELÉÉRT. EZÉRT  A KÉT KECSKÉMET NEKI SZÁNOM, LEGYEN MEG MINDEN NAP A HÁZI FRISS TEJECSKÉJE, ISTEN ÉLTESSE MÉG SOKÁIG EGÉSZSÁGBEN..

PISTA! A  KÉT  KESÉM A TIÉD,MERT TUDOM, MENNYIRE VÁGYTÁL ,HOGY LOVAD LEHESSEN, HISZ A NYÁRI NYARALÁSNÁL A HOZZÁD LÁTOGATÓ KIS UNOKÁIDAT,MINDIG IS SZERETTED VOLNA MEGLOVAGOLTATNI, HÁT MOST ITT A KÍVÁNSÁGODAT, NEKED IS MEGTEREMTEM.
GONDOZZÁTOK NYARANTA EGYÜTT, A KISUNOKÁKKAL, TANÍTSD MEG NEKIK A TANYA ÉS A BENNE LÉVŐ ÁLLATOK ADTA SZERETETRE, LEHET, HOGY MAJD ŐK VISZIK TOVÁBB MÉGIS A TE FELHALMOZOTT TUDÁSOD , A TE KEZED MUNKÁJÁT A TANYÁDON...

A TÖBBI APRÓJÓSZÁGOT,OSSZÁTOK SZÉT IGAZSÁGOSAN EGYMÁS KÖZÖTT, KINEK-KINEK, NEM ÉRDEME, HANEM SZÜKSÉGE SZERINT!

A TANYÁM AZÉ AKINEK GYERMEKE MÉGIS VISSZAJÖNNE, EBBE A SZERETTELJES KÖZÖSSÉGBE,HOGY ITT VIGYE TOVÁBB A TUDÁST, GYARAPODJANAK SZERETETBEN, BŐSÉGBEN, EGÉSZSÉGBEN..

A MAGAM FARAGTA KIS LÁDIKA TARTALMÁT AMI NEM KEVÉS ÖSSZEG,KI-KI FORDÍTSA A MAGA HASZNÁRA, IGAZSÁGOSAN ELOSZTVA, HISZ EZÉRT GYŰJTÖGETTEM, EZÉRT DOLGOZTAM, HOGY HÁLÁM JELÉT KI TUDJAM NILVÁNATI FELÉTEK, HAMÁR A SZERETETEMET, NEM VOLTAM KÉPES...

UTOLSÓ MONDATKÉNT, FOGADJÁTOK MEG ÉS ZÁRJÁTOK SZÍVETEKBE A MONDANDÓMAT!

SOHASE TEGYETEK ÍGY, HA BÁNAT VAGY FÁJDALOM ÉR BENNETEKET, AHOGYAN ÉN TETTEM

SZERESSÉTEK EGYMÁST, TARTSATOK ÖSSZE, MERT ENNÉL NAGYOBB ÖRÖM NINCS, MINT AZ IGAZ SZERETET ADÁSA,ÉS ANNAK ELFOGADÁSA!

MOST PEDIG  BÚCSÚZOM, ISTEN ÁLDJA MEG MINDEN  EGYES EMBERT,EBBEN A KÖZÖSSÉGBEN, AKIK MEGTŰRTEK,ÉS ELFOGADTÁK A DÖNTÉSEM: ÉN, A MÁR NEM KEMÉNSZÍVŰ
DE HÁLÁS SZERETETTEL,BÚCSÚZÓ EMBER,AKI TÉVEDETT,MIKOR AZT GONDOLTA, EGYEDÜL KELL ELHORDOZNIA A BÁNATÁT...

 A pap,és a falu lakói, mind némán, könnyes szemmel,néztek egymás szemébe, jelezvén, egymás felé

ÍGY LESZ, ÍGYKELL ENNEK LENNIE.....