– 100 éve született Bözödi György–

Nevét (eredetileg Jakab), mint annyi kortársáét, a mai fiatal nemzedék talán alig ismeri. Sok oka van ennek, de az elődök, írók, szerkesztők vétke is, hogy nem merték felvállalni a korszakot, amely kemény harcról és sok megaláztatásról szólt, megalkuvásokról egy olyan ideológia oltárán, amelynek csak a Bözödi-félék tudtak nemet mondani, és miatta karriert feláldozni. Ugyanis a történelmi igazság megszállottja volt. Ezért kényelmetlen ember a két háború között épp úgy, mint a kommunizmus idején, s talán ma is. Korszakos jelentőségű Székely bánja c. történelmi szocigráfiája (1938) felkavarta a kedélyeket, kiadót sem talált, fiatal barátai segítették megjelenését, de a hírnevét megalapozta.

Akkoriban Móricz Zsigmond, a háborút követő meghurcoltatások, börtönök és kényszermunkák (Duna-csatorna) után a fiatalabb írók vették pártfogásukba, a politikai befolyással bírók sokszor ki is mentették a Securitate karmaiból. Gyakran járt be az Igaz Szó szerkesztőségébe, ahol én is dolgoztam. Alacsony, szikár alakja, titokzatos mosolya mindig tréfát hordozott, humorérzéke sosem hagyta el, talán ez segítette át azon, hogy ép ésszel megússza a sok meghurcoltatást. Segítségére volt ebben süketsége is. Csak akkor tette fel a hallókészüléket, ha fontos volt, hogy hallja is, amit neki mondanak. Egyébként, ahogy egy Igaz Szó-évfordulós vacsorán megjegyezte a damasztszalvétára, amit a jelenlévőkkel aláírattam: „Bözödi György is itt vala/ És hál’istennek semmit sem halla.”

Gyurka bácsit hiába faggattuk meghurcoltatásairól, egy tréfával, huncut mosollyal mindig kitért a válasz elől. Mint ahogy arról sem szeretett vagy akart beszélni, éppen min dolgozik. Ha el is árulta, kitérő választ adott arra vonatkozóan, hogy mikor olvashatjuk, legalább kéziratban, mert a megjelenés mindig kétséges volt. Pedig tudtuk, hogy dolgozik, bár ritkán közöl. Közelebbi barátai ismerték vagy sejtették a ládák titkát is, amelyek kész vagy megkezdett kéziratait, dokumentumait rejtették.

Bogdándi Zsolt érdeme, hogy feldolgozta és közzétette a ládák titkát (Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattára, Kolozsvár. Katalógus) a Transindex Adatbankjában is. Immár csak egy fogékony és kíváncsi, ugyanakkor fiatal és bátor irodalomtörténészre vár a nagy munka, hogy feldolgozza, és monográfiát írjon Bözödi György életéről és munkásságáról, aki100 éve, 1913. március 9-én született. Minden műfajban kipróbálta magát: Székely emberek, zsidó istenek (Jegyzetek a székely szombatosokról, Kolozsvár, 1935); Romlás I-II. (regény, Budapest, 1940); Nyugtalan pásztorok (regény, Budapest, 1942), Székelyek (néptörténetek, Budapest, 1943); Repedt csupor (elbeszélések, Budapest, 1944); Erdély szabadságharca (1848-49 a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében, Kolozsvár, 1945); Rebi néni feltámadása (novellák, Kolozsvár, 1945); Eladó temető (Sepsiszentgyörgy 1945); Nap és árnyék (versek, 1979.).

Nevét, munkásságát egyre jobban becsülik a Székelyföldön, a Bözödi György-díj létrehozása főhajtás életműve előtt-

Kuti Márta