A lágyszívű vadász

írta:Attila-benczi

- vadász kaland-

Hó,hó mindenfelé csak,hó. Fényesen csillogó. Erősen süt rá a nap,de nem olvad el.
Ettől ropog a lábam alatt,mint annyi apró üveg szilánk. Hideg van. Nagyon fázom.
-Már nagyon unom-
Itt nyáron gyönyörű,dúsan zöldellő mező volt.
-De nagy a hideg!
Az égen a vándorfelhők nagyok ... Félelmetesen óriásiak.
A száraz bogáncsokon kívül nem látni semmi egyebet. Ritkán a felhők mögül kikukucskál
a nap... Pimaszkodik,ezért reflektorként ragyog a hó.
Néha gyenge szél simogatja arcomat ... Még arra sincs ereje,hogy bele túrjon a pár szál
hajamba ami még megmaradt.
Lassan a hideg is megenyhül ... Kellemesen lágy idő ez,mint az álombéli párom ölelése.
Ilyenkor a nyulak a vackukban,lesunyított fülekkel alusznak . Óvatosan botorkálok a
végtelen hómezőn.
-Aha! Megvan! Figyelem, fürkészem a szűz fehér havat.
-Igen! Ez az!
Furcsa kis mélyedések ... Négy-négy . Nyúl nyomok. Friss. Végre. Órák óta erre vártam!
Még óvatosabban haladok a nyom után,bár még bucka mögött ott lapulhat ...
A NAGY SZŐRMÓK!
Szaporán ver most neki is a kicsi szíve ... Égnek áll a füle,vizenyős az óra ...
Szaporán és félénken szaglászik a hideg levegőbe ... Az élete függ tőle . Hoppá!
Érzem,hogy a kaján vigyor rá fagy az arcomra.
Eltűntek a pici tappancs nyomok.
-Igen! Ott van a bal oldali bucka mögött . Lassan a szemem elé emelem a kétcsövű puskám.
De valami történik velem!
Talán az órák óta tartó kereséstől vagy elfáradtam? Nem! ... Valami más.
Hevesebben ver a szívem,igen ott van,a nagy szemeivel néz rám . Ez furcsa,már rég el kellet
volna futnia. Mi van velem? Leengedem a halált hozó puskát ... Leroskadok a hóba és
hagyom elfutni.
Forróság önti el az arcom ... Sós víz? ... Könnyek.
Hangtalanul sírok.
Látom először a szemében a fájdalmat,félelmet,kérést.
-Inkább éhezem de többé nem vadászok.
-----------------------------------------------------------------------------------
A híres - hírhedt vadászt többé nem látták a környéken.