Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A lelki béke időszaka.
El kel ismernem, hogy ma reggel még egészén más és teljesen ellentétes témáról akartam írni. De aztán elolvasva egy írást az interneten, lassan mély nyugalom lett rajtam úrrá. Nem mondhatom, hogy ez ismeretlen érzés lenne számomra hiszen minden évben megtapasztalom ezt az évnek ebben a szakában. Csak mivel az idei évem sikerült a megszokottnál mozgalmasabbá tennem most hirtelen tört rám ez az érzés.
Mint tudjuk az elkövetkező napokban szinte minden ember aki teheti kilátogat a temetőbe az elhunyt szerettei (ősei) sírjához ki egyedül ki pedig családtagjaival közösen emlékeznek az elhunytakra és a még velük eltöltött boldog időkre.
Habár amint a fentebb említett írás is említést tesz róla ilyenkor talán túl sokan is vannak a temetőben és így talán már az a bensőséges hangulat is kezd elveszni ami ezeket a temető látogatásokat jellemezte egykor, mert sajnos itt is kezd kialakulni egyféle verseny szellem, ha nem máshol akkor ott, hogy kinek szebb vagy nagyobb a virágcsokra. Pedig ezek a napok nem erről kellene szóljanak hanem mint említettem elsősorban a megemlékezésről, szeretettről és a megbocsájtásról. Mert gondolom önök is hallottak már olyan történeteket esetekről, hogy olyan rokonok békültek ki szeretteik sírjai mellett akik már évek óta haragban voltak és addig a pillanatig hallani sem akartak egymás felől. Nevezhetjük ezt a temetők misztikus hatalmának vagy bármi másnak de a temető miden valamit magára adó emberi lény számára a nyugalom központja vagy legalább is az kellene legyen. Nagyon remélem, hogy ez így lesz az idén is, és legalább erre a pár napra megtudunk békélni egymással. Mert egyes kirívó esetek kivételével, én még nem hallottam embereket veszekedni a temetőben. Végül két személyes élményt osztanék meg osztanék meg önökkel. Kisgyerek koromban nem mesze laktunk a Makfalvi temetőtől és persze elkerülhetetlen volt, hogy játszadozás közben oda tévedtünk, de amikor rádöbbentünk, hogy hol is vagyunk egyből csendesebben kezdtünk el beszélni. Persze ebbe akkor még belekeveredett a félelem is de leginkább tiszteletnek nevezném. A másik személyes élmény amit szeretnék megosztani önökkel az-az, hogy anyai nagyszüleim a Cséjei temetőben nyugszanak (Ez egy tanyányi település maros megyében). Tudniuk kel hogy a Cséjei temető a szó-szoros értelmében az erdő szélén fekszik. Így mindig amikor arra felé járok mindig elbűvöl a táj szépsége és a temető nyugalma egyaránt…
Ifj: Kovács Árpád
Makfalváról.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Berekméri Edmond November 1, 2011, 6:16pm
-
Üdvözöllek, Árpi!
Ügyesen forgatod a tollat, s nagyon jó "észrevételeid" vannak. Hasonlóan vélekedek én is, s megvetem az általad említett versenyszellemet. A mai nap folyamán két településen látogattuk meg a temetőket, s engem is zavarnak a "túlzások". Ízléstelennek tartom, ha valaki, halottak napján, több tucatnyi mécsest helyes egy sírra, csupán azért mert feltűnési viszketegségben szenved. Aztán a következő Halottak Napjáig a temető felé sem megy, megfeledkezve elhunyt szeretteiről.
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia November 1, 2011, 3:27pm
-
Szia Árpád!-minden írásodat elolvasom,aztán még elolvasom és töprengek -na,most erre mit is írhatnék?
Nem az írásodra de erre reagálva leírom Neked,hogyan telik el a halottak napja az én családomban.Így egy kicsit jobban megismersz mert ugye a barátok ismerkedjenek.Kilenc éve halt meg a férjem ötven évesen.Tizenöt éves korunktól voltunk egymás életében.Első és utolsó.Mikor "elment",elvitte az életem.Van egy fiam aki a világ legcsodálatosabb gyermeke.Nagyon nagyon szeretem.Ha tehetem mindennap kimegyek a temetőbe.Ebbe betegedtem bele nagyon komolyan de túl vagyok rajta.A tegnap hazajött az Istvánom,másik városban él, és elmentünk mint minden évben a temetőbe.Először a rokonok,nagyszülők majd jön "APA" mint minden évben.Letesszük a virágokat,a koszorút s elkezdődik a fájdalom de olyan erővel,hogy nem merünk egymásra nézni,nem merünk szuszogni se nehogy megzavarjuk a másikat.Támasztjuk egymást,ő a két méterével átöleli a beteg hátamat s hangtalanul sírunk és úgy de úgy fájunk hogy arra nincs szó.Mi nem nézzük,hogy ki van körülöttünk,mekkorák a csokrok s milyen szép a temető-mi csak halkan pisszenés nélkül zokogunk.A szívünkben visszük magunkkal "APÁT" úgy ahogy velünk élt,ahogy imádott és imádtunk s tántorgunk ki a gyönyörű kovácsoltvas kapun s halkan behúzzuk mindig a kaput.Pedig még több százan vannak a temetőben de mi mindig behúzzuk a kaput mint ahogy az ajtót húzzuk be magunk után ha eljövünk valahonnan.....és elkezdünk emlékezni: emlékszel-e édesanyám amikor Apa.... vagy emlékszel-e kisfiam amikor apa... és hazáig felszáradnak a könnyeink.Aztán ülünk, nem merünk egymásra nézni,hogy csituljon a fájdalom.Estefelé az István visszamegy,állok az út közepén míg a sarkon befordul a jeep,integetek és hangosan bőgök amilyen hangosan csak lehet.Ez volt a mi "Halottunk" napja. Nem tudom miért nem szoktam erről beszélni de ma kikívánkozott belőlem s Neked szerettem volna leírni.Fogadd el,olvasd el ha nem nagyon terhellek vele.Írj ha van időd és kedved!
-
Hozzászólt Bálint Mária Október 31, 2011, 5:25pm
-
Sokan a temetőn keresztül jártunk fel a szőlőhegyre gyerekkoromban. (Azóta kapu van rajta.) Mindenki csendben és rendben ment keresztül rajta, hogy ne zavarja a halottak nyugalmát. A gyerekek is tudták a módit.
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Október 29, 2011, 9:18am
-
Erdő mellett, hegy alatt, (ahogy Krasznán a szőlőhegyet hívják) mindenképpen nyugalmas helyen találunk majd mi is lelki megbékélést. Addig is igyekznünk kell mindenkivel megbocsájtóak lenni. Hála Isten' nem vagyunk egyformák, nem gondolkodhatunk mindenkinek tetszésére. Nyugalmas megemlékezést kívánok mindenki számára veled s másokkal egyetértésben!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz