Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

     Ki tudja honnan, egyszer csak bevillan az ötlet. Az ember ízlelgeti, kóstolgatja, forgatja. Egy biztos, soha többé nem hagyja nyugodni. Éjjel-nappal vele van, mindenhová követi. Aztán a kerekek kattogása nyomán megszületik az első gondolat.

Hogyan is kellene megvalósítani? Majd fejben elindul a lista. A szürkeállomány már nem ízlelget, hanem jegyzetel. Mi kell hozzá, hogy megvalósuljon? Ha összeáll a részleges lista, akkor kell-e segítséget kérni? Ha igen, akkor kitől? A lista folytatódik. Mikor már túl hosszúnak bizonyul és vázlatszerű testet ölt az ötlet, akkor elkezdődik a tárgyi megjelenése.

A kellékek beszerzése. Hosszú, nagyon hosszú folyamat. Darabonként, apránként, miközben a vázlat csiszolódik, kerekedik, gömbölyödik, mint a folyó sodorta kavics. Amikor fent, a hegyen magával ragadja a patak, akkor még nagyon szögletes, nagyon éles, nagyon szúrós, mire leér a folyó alsó szakaszára, addigra már gömbölyű, fényes, és rá sem lehet ismerni a messziről indult éles darabra. Mikor a kellékek megvannak, akkor jön a hogyan. A tárgyak sorakoznak, a kerekek forognak, a vázlat szinte végleges. Majd szép lassan elkezdődik a folyamat, az alkotás. Egyetlen hirtelen huszárvágás és már formálódik, alakul, készül. Mígnem azon kapja magát az ember, hogy kész van. Megvan az, ami hónapokkal azelőtt csak úgy bevillant. Ott áll a MŰ, a maga valójában. Most már kézzelfogható, látható, tapintható, érinthető, szagolható, felpróbálható, hordható, elnyűhető, ehető, iható stb. 
     Azt hiszem kedves barátaim, hogy ez a gondolat teremtő ereje. Ahogy a villanás megvalósul apránként, mint egy óriás kirakó. Amikor a villanásból lesz valami. A legjobb az egészben az, ha a folyamat azzal zárul, hogy valakinek eláll a szava tőle. Az út maga pedig egy végtelen tanulás, ami a kész művel nem lezárul, hanem elkezdődik.

Megtekintések: 402

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Páll Albert Május 29, 2014, 8:38pm

Köszönöm, Emese Réka. "Bármit tanulsz, magadnak tanulod" - mondta A. Petronius. Egyetértek vele.

Hozzászólt Emese Réka Fromm Május 29, 2014, 7:22pm

Nagyon jo metafora! Talalo. Minden alkotasra jellemzo... jo megfogalmazas .... no meg magam is vallom, hogy az ut maga a tanulas :)

Hozzászólt Páll Albert Május 4, 2014, 5:38pm

Köszönöm szépen, kedves Beke Ernő!

Hozzászólt Beke Ernő Május 4, 2014, 7:30am

Ugyan távolállok a művészet bármely ágától, de az olvasottak után megvagyok gyöződve, hogy egy mű valóban így születik. Az, hogy jó vagy rossz, az megintcsak máslapra tartozik. Gratulálok a tömör, célratörő íráshoz!

Hozzászólt Páll Albert Május 3, 2014, 10:33pm

Örömmel fogadom az "idetévedést" :)) 

Hozzászólt Kenesei Aurélia Május 3, 2014, 10:28pm

...ha volt kérdés...jó a válasz is..attól még ide tévedek...

Hozzászólt Páll Albert Május 3, 2014, 10:13pm

Remélem, hogy kielégítő a válasz így teljes egészében :))))))))

Hozzászólt Páll Albert Május 3, 2014, 10:12pm

Wass Albert: Igazgyöngyök

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,

S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...

De egy este...messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér síri és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...

Aztán elment...a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt,
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...

S a mélybe hullott tündér-könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...

Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek...

Hozzászólt Kenesei Aurélia Május 3, 2014, 9:54pm

...nem is kell állítanod... majd eldönti az olvasó... folytattam  a gyönyörű idézetet...és várom , hogy írj, " erre tévedek"

Hozzászólt Páll Albert Május 3, 2014, 7:43pm

Én ezt nem állítom, kedves Aurélia, írásaim távol állnak a "gyöngyszemek" értékétől. Ettől eltekintve, természetesen örömmel tölt el, ha szerény próbálkozásaim pozitív érzéseket váltanak ki néhány erre tévedt olvasóból. :)

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek