A  MÚLT  ÉS  JÖVŐ  METAMORFÓZISA.

            A múlt, szerintem olyan, mint egy hatalmas freskó, egy festmény, egy falikép. Amely előttünk van, de csak nézni tudjuk. Látjuk a színeket, a tájat, az alakokat, a lendületet és a csendéletet, a halott tájat is egyben. Amelyek már megtörténtek, megvoltak, elmúltak és ezeken már nem lehet változtatni. Csak szemlélni! Csak nézni! Meditálni! Elgondolkodni rajta. Hogy tetszenek-e az ott lévő alakok, az ottani szereplők, vagy tetszenek-e az események színe, a piros, a zöld vagy a kék, az már nézőpont és ízlés kérdése. Az intelligenciánk, a felfogóképességünk, az empátiánk, az ész majd eldönti, hogy mi a szép és mi a rút. Mit tartunk jónak, mit volna jó követni, átvenni, folytatni és, mik azok amik nem tetszenek, károsak, ártalmasok. Ezeket a továbbiakban jó volna elkerülni.

          Sokféle nézet lehetséges. Lehet vitatkozni, lehet dicsérni, esetleg szidni, lehet fújolni, dohogni, lehet tapsolni, éljenezni és lehet kritizálni. De bírálni csak tárgyilagosan, ész érvekkel, igaz tényeket alapul véve, csak így reális!

         A színeknek is vannak árnyalatai, az eseményeknek, a történéseknek is van jó és rossz oldala. Tetsző és nem tetsző. A feketét is követheti egy pirkadó fehérség, a zöldnek, a sárgának, a pirosnak is léteznek, megannyi árnyalatai. Úgy ahogy a múlt történéseinek is voltak számos előre sejtett vagy váratlan kimenetelei, fordulatai. Tragikusak, drámaiak vagy hősiesek. Ezt jó figyelembe venni egy alapos elemzésnél.

         Nézzük az előttünk fekvő tablót, a múltat és próbáljuk megérteni, legalábbis megmagyarázni.

         A későbbi képek, festmények, amik ezután születni fognak, azok már rajtunk, mostaniakon múlik! A jelenkoron. A múltat már nem lehet megváltoztatni, csak nézünk visszafele és csodáljuk vagy elkárhoztatjuk magunkban. Ezt kell tudatosítani: a Jövő rajtunk és az utánunk következőkön múlik! Hogy a majdani tabló szép és elfogadható, mindenkinek tetsző legyen. Ha nem is mindenkinek, de a nagy többségnek igen! Ez volna a demokrácia! Amit már nagyon régen, már az ókori görögök kitaláltak. És ennél jobbat az óta sem találtak!

        Jó, ha tudjuk, semmi sem lehet tökéletes, nem létezik olyan, hogy minden mindenkinek tetsző legyen. De a törekvés, a szándék, a jövő alakításának jobbítása majd mindenkibe benne kellene, legyen!

         Ez egy nézőpont. De lehet sok más egyéb is. Ami előre visz és nem a gyűlölet, az anarchia, a káosz, vagy a diktatúra, a pusztulás felé sodor. Inkább az összefogás, az együttműködés, az egyetértés felé. Ez a felismerés, ennek elfogadása a jövőre nézve több mint pozitív dolog lenne!

         Minden rajtunk múlik!

Továbbá: a múlt és a jövő között itt vagyunk mi. A mai nemzedék. A jelenkor. Akiknek el kell dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz!. Választanunk kell. Ésszel, rációval és szívvel! Érzéssel és tudatosan. Mert hallgatni bűn és vétek! Olyan nem lehet, hogy nincs választás! Olyan nincs, hogy lapítunk, és csak nézelődünk, hallgatunk. Meghunyászkodunk...

Az van, hogy a múlt már tovatűnt, megvolt, letűnt, és íme, lettünk mi, akik vagyunk most! Itteniek, mostaniak. Az van, hogy tudjuk lesz majd egy jövő. Amihez MOST van nekünk közünk! Mert választhatunk, mert választanunk kell, hogy az milyen legyen!

       Jó vagy rossz! Élhető, szerethető vagy káosz és minden rossz, ami evvel jár.

       Ez itt a kérdés! És nem is kevés!

Ismerjük a mondást: „Bűnösök közt cinkos, aki néma!”

Így hát választani kell. Szólni és tenni. A jóért, a szépért, az igazságért!

Néma és gyáva nem lehetsz! Válassz és dönts! Közömbös nem lehetsz! Mindenkor és soha!

Mert nem mindegy milyen lesz a fiad, lányod, unokád, dédunokád jövője!

      A múlt és jövő egyszer csak megfordul, átvált és a jövőből idő teltével, múlttá változik. Az a múlt a Te kezedben van! Paradoxon?...Ellentmondás?... Lehet! De igaz.

Gondolkodj és cselekedj! Rajtam, rajtad, rajtunk a világ szeme!

És mondom, csak mondom: közömbösség kizárva!

S z e r i n t e m.

2013, július.