Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A magyar - román, December 1 ünnepsége!
Rádu gyerek, legénysorba lépett, megemberesedett, Elhatározta, hogy megnősül, családot alapít, de nem is akár milyent, hanem világraszólót. Kiszemelte magának a falú szépét, a nádszál karcsú, telt keblű, szőkeséget, Erzsikét.
Erzsike, aki egy jómódú magyar család egyetlen kislánya volt. Apja szeme fénye.
A lány ugyan észrevette a Rádu legyeskedését, udvarlási szándékát, de az érzelmeket nem viszonozta. Egyik fergeteges báli napon, ahol mind ketten jelen voltak, a nagy csindaratta, forgatag közepette, amikor a báli hangulat a csúcsára ért, Rádu felkérte táncolni az Erzsikét. A a hűs, de magát jól itató bór hatására, a legény bátorsága is vakmerőségbe csapott át. Az Erzsikét félre táncoltatta, azzal az ürüggyel, hogy mutat neki valami érdkesset, amit csak őneki mutathat meg. A lány jóformán szóhoz se tudott jutni a bódító zene és a tánc forgatagába, amikor már egy távolabbi sötét helyen találta magát a Rádu ölelő, szorító karjai közt. Karok amelyek nem engedtek, sőt szorosabbra fonódtak az Erzsike most már vergődő teste körül. Nem volt menekvés. A bor, a tánc heve, a lány vergődése Rádut az előre kifundált tervének véghezviteléhez sarkalta. Gyorsan, erőszakosan, cselekedett, és Erzsikét magáévá tette!
Rádu gyalázatos tettének, folytatása képen sunyin szőtte további galád terveit. Erzsike és családja tehetetlenül álltak a beteljesedett esemény előtt. Jól számított a Rádu legény, aki a gömbölyödő hasú Erzsikét ugyan kerülte, de nem szégyenébe inkább a sunyi félsz tartotta távolba a lány szoknyájától. Félt az apa bosszújától, aki egyébképpen jámbor lélek volt, még a légynek se ártott.
A napok, hónapok gyorsan peregtek egyik a másik után, mintha versenybe lettek volna, az év végével! Rádut ugyan sarkalta az idő, ami a javára dolgozott.
Kerülő utakon megkapta a rég várt örömhírt: Erzsike, hogy szégyenét takarni tudja vállalta, hogy férjhez megy, gyalázójához, a jövendőbeli gyermekének apjához. A román nyelvet ugyan csak tördelte, de a Rádu legénynek nem számított, neki a lány mellett a gazdag hozománya kellett.
Az esküvő megvolt, még a gyerek világra jövetele előtt, és még aznap a Rádú, mint új nagygazda minőségbe, bekerült a Mátyás Erzsike családjának szülői fészkébe. Feszített is büszkén. az új portán, amit galádsága gyümölcseként kaparintott meg, semmi szégyenérzet mellet.
Nemsokára megszületett a fia, akinek az élete az anyáét követelte. Egyszerre lett bánat a nagygazda szülőknek, és öröm az apának, egyazon fedél alatt, aki fiút várt és kapott.
A szertartások egymást követték: Erzsike temetése, a szülők nagy fájdalmára, majd keresztelő a galád lakásfoglaló fiának, akit Decebálnak kereszteltetett meg a szomszédos ortodox pópával.
Egy év hamar eltelt. Naponta Rádu napközben a háztáján tartózkodott, érezte és tudta, hogy valami nincs rendbe maga körül. Az új fészkét csak este, amikor beszürkült hagyta el, kisurranva a kertek alatti takaró sötétség leple alatt. Sündörgött a szüleit meglátogatni, de nem üres kézzel ám, hanem vitt magával, amit csak tudott, batyuba csomagolva, a hátán cipelve. Biztos ami biztos, mondogatta , bátorította magát, és sűrűn forgatta a fejét, jobbra, balra, mint a tyúk tolvaj, aki a lopott állatot hol a dolmánya, hol a nadrágjába rejtette, hogy az esetleges tulajt, ha találkozik, vele meg ne lássa.
Az egy fedél alatt élő két család életében, a következő egy év szinte észrevétlenül telt el, és jóformán a két család magához se tért, bánatukból, örömükből na meg az új jövevénynek se igen tudtak örvendeni, amikor eljött az a bizonyos nap, December 1 a gyász meg az öröm ünnepe!
Mindenki a maga módján készülődött, lakásuk négy fala között. Erzsike szülei, csendben, magukba roskadva, az emlékektől terhelve lelkük mélyén lányukat siratva öltötték gyászruhájukat magukra, készülve a templomba, a lányuk egyéves halálának évfordulójára adott misére.
A ház másik felébe, Rádu az esküvőjére kapott szép ruhát vette magára és Decebál fiát is ünneplőbe öltöztette, készült a szüleihez ünnepelni a fiának egyéves születési évfordulóját.
Lám a kiszámíthatatlan sors bejátszott ezen emberek életébe: Egyik pár a szülők, lányuk Erzsike elhalálozásának emlékéért ment imádkozni a templomba, az őket jellemző szerénységgel, és a csonka család, meg az ünneplést, örömet választotta e napra.
A két család egyszerre ért a kapuba. A Rádú előre azt gondolta, hogy néhai felesége szülei is az unokájuk egyéves ünneplésére indultak, ünneplőbe öltözve. Viszont a nagyszülők eszén is átfutott a gondolat, hogy lám- lám milyen rendes ember lett a vejük Rádu, aki az unokát is ünneplőbe öltöztette és mindketten az Erzsike lányuk, az – az a néhai feleség, édesanya, emlékére adott miséjére igyekeznek.
De valami nincs rendbe, éreztek rá úgy az idős házaspár, mint a díszbevágott apa és fia.
Rádu volt az aki hamarabb fel ocsúdott, és kérdezett rá apósára:
- Ugye együtt tartunk az ünnepségre, hisz ma ünnep van, nagy ünnep, szeretett fiam Decebál, a magik unokája, az 1 évet tölti be és szüleimhez megyünk vendégségbe.
- Hát eregyetek, Isten hírével, örvendjetek az életnek és egyik a másiknak, de mi egy másik úton kell mennünk, ami a mi lányunk Erzsike üdvösségéhez vezet, hisz elvesztése nekünk, számunkra felejthetetlen sebet hagyott a szívünkben, válaszolt csendesen a kényszerből lett após.
Ezt halván a Rádu dühbe jött, ami szitkozódásba és átkozódásba csapott át, mondván: -
- holtak a holtakkal, élők az élőkkel, - magik meg velem kell jöjjenek ünnepelni, és kényszerítette a két tehetetlen öreget, hogy a messze félreeső Rádu szülőházába menjenek, ünnepelni.
Hát ugyan a két öreg ott volt fizikailag az ünnepségen a kényszer hatása alatt, de lelkük igazából a lányuk Erzsike lelkét kereste, hogy vigasztalódásba legyen részük.
Minden fiatalos erőszak, fölény mellett, nekik becsületük, szeretetük, hűségük, és ragaszkodásuk az elhunyt lányuk Erzsike iránt kitartott, és töretlen maradt.
No lám, hát ez lenne a december 1 igaz története, amikor ki - ki a maga módján kellene, szabadon, megemlékezzen, vagy ünnepeljen, egyik a másikának érzelmét, tiszteletbe tartva.
Erőszakoskodással, fölényeskedéssel nem lehet a gyengébbek érzelgő lelkivilágába gázolva, hősködni, a tudatos, többség erejével, hatalmaskodni a megkaparintott vagyon és emberi lelkek felett, mert az mindenképpen nem a szimpátiát, rokoni érzelmeket még a jó szomszédi viszonyt szolgálja, hanem valami egyébnek, a táptalaja…
Kézdivásárhely Beke Ernő.
2015 V 19
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Beke Ernő Június 27, 2015, 6:14am
-
Kedves Dr. Farkas Mária Felicia. Megértem fenntartásait, köszönöm biztatását.
-
Hozzászólt Dr.Farkas Mária Felicia Június 27, 2015, 12:24am
-
"Rossz az a kutya, amelyik a vackát is megugatja" Sajnálom, hogy így gondolja. Mindkét levelemben határozottan kifejeztem nagyrabecsülésemet aziránt, hogy írását nemzetféltés motiválta. Kifogásom formai volt csupán. Igaza is lehet: hogy jövök én ahhoz, hogy bárkit kritizáljak egy nyílvános oldalon (különösen úgy, hogy nekem sem szakmám). Nos: úgy gondolom, éppen azért, mert ez egy nyílvános oldal, különös figyelemmel kell lennünk tartalomra és formára egyaránt (amint idéztem József Attila idevágó közismert verssorát).. ("Saját vacok" - saját család. És családon belül elvárás lehet az őszinteség is... Talán.) Véleményem tehát változatlan. Tisztelem és becsülöm nemzeti érzéseit, bátor kiállását alapértékeink mellett. Amiért megkövettem, az kritikám publikussá tétele - és nem lényegi tartalma. Azt fenntartom. És tisztelettel arra bíztatom ( a reménnyel, hogy "kiküszöböl" bizonyos dolgokat): írjon, valahányszor szükségét érzi.
Együttérzéssel és barátsággal
Farkas Mária
-
Hozzászólt Cseke Judit Június 26, 2015, 7:25pm
-
Kedves Ernő! Örömmel nyugtázom köszönetét, mely nem engem illet, mert azt gondolom , mások is éreznek így, vagy hasonlóképpen. Ön volt az, aki írásra sarkallt. A franciák azt tartják:"noblesse oblige", azaz, ha megelőlegezzük a bizalmat, tiszteletet, egy jól nevelt embertől, rendszerint meg is kapjuk azt. Valakinek el kell kezdenie a jóindulat, békés szándék kinyilatkoztatását. A nagyobb baj, pontosan a kultúránk különbözősége miatt van; ízlésbeli, igényességbeli űr tátong (néha) ugyanis köztünk..., a kevésbé vájt fülű társaság, kevesebbel is beéri, nem is ismer mást (a nagyobb baj, hogy pont ők azok, akik olyan biztosak a nagyon is sekélyes tudásukban, amely mellett nem egyszer vérre menően kardoskodnak is...). Aki már eljutott a magasabb szintű lelki és spirituális örömökig, soha többé nem fogja beérni kevesebbel, ezt már John Stuart Mill (1806-0873) is így tartotta. A türelmünk azokkal szemben véges, akik nem olvasván, csak vajmi keveset (lásd például az egyetlen könyv emberét), nem bírnak mélyére látni a világ dolgainak. Néha már annyira idegesítően "földhözragadtak" világnézeti szempontból, hogy akkor, mi többiek robbanunk, vagy magunkba zárkózván szenvedünk, ki-ki vérmérsékletéhez mérten. Tenni volna jó, vagy legalábbis rávilágítani a dolgok mibenlétére, és ezt Ön írásával megteszi. Köszönjük, még írjon, üdvözlöm, j
-
-
Kedves Dr. Farkas Mária Felicia. Mindenképpen köszönöm, hogy ezen írásom elolvasva, mindkét hibámra őszinte véleményét nyilvánosan meg is osztotta, amit majd meg is követett. Az egyik véleményére csak azt egyik régi közmondásunkkal tudok példázódni:" Rossz az a kutya amelyik a vackát is megugatja", ami meg a másik szerencsésebb megjegyzését illeti azzal, teljesen egyet értek, és igyekszem, hogy a jövőben kiküszöböljem, eme szakmában járatlanságomat. Biztatását elfogadom, és köszönöm mindkét hozzászólását, úgy a gondolat, érzelem részét a magam részéről fen tartással, a betűk világát érintőt meg sajnálattal, hisz nem ez a szakmám.
-
-
Kedves Judit! Köszönöm szépen, hogy végig olvasta írásom, és egy nagyon jó hasonlattal példázott rá. Hát még az is igaz, hogy ha valaki elvárja, hogy tiszteljék, akkor ő is hasonló tiszteletet kell nyilvánítson a másik iránt!
-
-
Kedves Beke Ernő! "Legújabbkori" barátom, Bíró Ernő nekem írt néhány sora ráébresztett, hogy mégis lett volna tapintatosabb útja-módja előző megjegyzésemnek. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire tisztelem nemzeti érzéseit, a magyarságért való aggodalmát. Ezúton is szeretném megkövetni tegnapi véleményem nyílvánosságáért. És újra csak arra bíztatni, hogy írjon valahányszor szükségét érzi.
-
Hozzászólt Bíró Ernö Június 26, 2015, 12:51am
-
Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd....
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd.Pedig Arany János csak egy olyan korban élt,
ahol "a nép, az Isten adta nép" nem sínylette meg azt,
hogy ha a katona veszített, mert ugye az erdélyi városok
épített örökségét azért mégis csak a kieggyezés után,
"Eduárd" alatt építették...
Szép munka.
-
-
Kedves Beke Ernő! Értem és átérzem írása érzelmi okait, tisztelem a kisebbségi sorsból fakadó keserűségét. Nemzettudatát és szándékát nagyra becsülöm. Amit eztán írok, szerettem volna kevésbé publikusan tenni, de végignézve a honlapon, kizárólag nyílvános lehetőséget találtam rá. Nos: fenntartva előbbi dícsérő jelzőimet, nem hagyhatom szó nélkül, hogy írásába becsúsztak helyesírási hibák is (az itt-ott fellelhető magyartalan vagy nem irodalmi kifejezések mellett). Kérem, ne haragudjon kritikus megjegyzésemért - higgye el, engem is a (romló) nyelvünkért érzett mélységes aggodalom vezet.. (Hiszen tudja: "Dolgozni csak pontosan, szépen...) Arra kérem, ha szívesen ír, tegye eztán is - esetleg kérjen segítséget valakitől, aki a javításokat elvégezheti. Bocsánattal és tisztelettel
Farkas Mária
-
-
"Ami a macskának játék, az egérnek halál" mondta valaki, ...hát ilyen és ennél nagyobb különbségek vannak érzelem és érzelem között..., mert, hogyan fogadhatná el bárki is a megaláztatást, azt, hogy a sorsát mások döntsék el? ...ráadásul, még azt is elvárják a legyőzöttektől, hogy üdvrivalgásban törjenek ki, tiszta szívből, örömmel ünnepeljék a saját rabságba hajtásukat..., hát nem égbekiáltó arcátlanság ez?
-
-
Ezen írásomat a 2014 december 1 Kézdivásárhely főterének épületeire kitűzött fekete zászlók, majd a hatóságok nyomozása, beidézések sorozata hozta ki belőlem. Aki az írásom figyelmesen végig olvassa és a nevek kezdőbetűjéből következtetni tud, megkapja a történelmi múltunk egyik drámai pillanatát, ami a mai napig is ránehezedik népünkre. A tűz soha se is lesz barátja a víznek, vagy fordítva, akár a rossz a jónak, a szeretet a gyűlöletnek és ha mindezen elemeket szítják is mesterségesen akkor igazi pokoli állapotok alakulhatnak ki!
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz