A mesebeli királyfi

                         A múló pillanat

                         véznaságán

                         átlát a hajnal

                         s fényt koldulnak

                         a vak házfalak

                         téged

                         kérdeznek

                         hangtalan

                         s te már az vagy

                         akinek szemében

                         más lett a tegnap

                         szétesett

                         benned

                         az idő

                         napjaid bénaságán

                         nevet a szél

                         s csak biztatod

                         magad-

                         a mesebeli királyfi

                         már nem él...

                         A kesem

                        A kezem összekulcsolt kérdőjel,

                        tenyeremben árnyak bontanak rügyet,

                        van-nincs határán kérdez a lélek

                        s a pillanat ma sem fizet.

                        Félek,a nappalok tüzében

                        nyitott könyv ócska életem,

                        s hogy ki is vagyok?Mostanában

                        ezt is tőletek kérdezem.

                        Ma ólthatatlan,nyers valóság

                        égeti minden percemet,

                        s úgy szembesülök önmagammal

                        mint aki minden nap temet.