… Most pedig mindnyájan arra gondolunk aki minket teremtett, aki nekünk ezt a testet adta. Akit a nyelvünkön arc nélkül valónak, vagy test nélkül valónak nevezünk.

Mikor a nyugati világ elért hozzánk, papjaik megmagyarázták, hogy Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ennek mi soha nem állitottuk az ellenkezőjét, sőt egyetértünk vele, feltéve ha megértjük azt is, hogy amikor a bölények beszélnek Istenről, ők is Isten képének látják magukat. És ugyanigy vannak ezzel a sasok vagy a békák. Mert ők is mind egyformán Isten gyermekei, ahogy Isten gyermeke minden más is, ami a világon van, amiben élet van. (az indiánok szerint a kövek, stb is élnek )

Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett mindent.

Itt látod a hölgyet, aki mellettem áll. Benne van Isten. És Isten van a te testedben is, ahogy mindenkiében, aki itt jelen van. A lovakban is, akik odakinn várnak. Meg a fákban, amiket ott látsz. Nézz csak körül. És ha majd a világban minden egyes dologot számbavettél, összeadtad mindazt ami benne található, akkor közelebb jutsz majd ahhoz, ahogy mi gondolunk Istenünkre, a Teremtőnkre. Nem valami régmúltból ránk maradt hagyomány a mi Istenünk, hanem jelen van mindabban ami él. Ő a mi Teremtőnk.

Miután Isten mindent megalkotott, a férfit és a nőt egymás mellé helyezte, és azt mondta nekik hogy legyen a jóság és a szeretet közöttük. És ahogy a közöttük levő jóságból, és szeretetből sokasodnak, úgy jönnek létre az egymást követő nemzedékek. Igy jött létre a mi nemzedékünk is. És mi irokézek mindig hét nemzedékben gondolkodunk, mert nem csak magunkért tesszük meg azt, amit megteszünk, még a hétköznapokon sem, és nem csak magunkért vagyunk, hanem mindazokért, akik még a jövőben léteznek, de akiknek a megszületését már most, mi segitjük elő.

Mindez Isten műve, mi igy gondolunk rá. Arról pedig nem tudunk, hogy archivumot teremtett volna, vagy csarnokot, amibe a filozófiák vagy a vallások dogmáit tehetnénk.

Csak idehelyezett bennünket a földre, megengedte hogy ideszülessünk, és minden, amire szükségünk lehet szintén itt van, elérhető közelségben. Egy dologra azonban megkért bennünket, és ez vonatkozik férfiakra és nőkre, kicsikre és nagyokra egyaránt: hogy minden nap, ha csak néhány pillanatra is, nézzünk szembe vele. Mást nem kell mondanunk, csak ennyit: Teremtőnk, köszönjük ezt a csodával teli életet, és köszönetet küldünk mindenért anyánknak is, a földnek. Csak ennyire van szükség.

Nekünk nincsenek katedrálisaink, és nincsenek könyvtáraink sem, ahol a tudományt tarthatnánk Helyette mi ezt a Hálaadó Szózatot mondjuk el minden alkalommal, amikor összejövünk. Mindig más mondja és mindig a legjobb tudása szerint. Ugyanúgy hangzik, de mindig más szavakkal. Igy folytatódik, és él a hagyomány.

Most pedig mindannyian egyszerre, szivből jövő szeretettel és egyetértésben a Teremtőre és az általa teremtett világra gondolunk, és jókivánságainkkal és köszönettel megtöltjük ezt a termet. És amikor mindez megtörtént, és a terem már szinültig van szeretettel, félrehúzódunk, és jókivánságainkat együttes erővel a világmindenségbe küldjük. Ez a mi üdvözleletünk a teremtett világnak. …

Részlet Tom Porter És nagyanyám mondta… (And Grandma said …) cimű könyvéből.

Pesovár Annától