A nő arcán csillan a fény, a férfi közben mérlegel. Mindez megfogalmazva egy csendélet képterén. A kancsó kíváncsi tekintetet sugároz. Ott állnak egymás mellett határozottan, a két portré egyet alkotva, a pódium egyesíti melyen elhelyezve a csendélet két fő motívuma. Mérleg, füles kancsó, mint két arckép uralja a kép terét. Középen a kék szín, mely választóvonal közöttük. A nő ki gyűjt, tárol érzelmeket, szeretetet. A férfi mérlegel, arányokat állít fel, betájol. Kék fényű fém doboz melyben festő kés, ecsetek. Itt az alkotás szimbóluma, mely a gyerek kreativitása, alkotás vágyát fejezi ki. Alkotni, mondja a kép szinte suttogva, sugallja a nézőnek, ez az élet célja, feladata. Ha jól odafigyelünk a kancsóból is ecsetek, kandikálnak ki, jelezve, hogy a nő alkotva újra teremti a világot, miközben a férfi mellette kitartó magatartása erőt ad az élet sodrásában, hol változó fényekkel kell szemben nézni. Teherbírás mely férfias dolog, Miközben e csendéletet néztem ezek a gondolatok jutottak eszemben, melyeket megosztok az olvasóimmal.