Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A nagyenyedi almamátertől...(2)

Egyre gyakrabban visszatérő emlékeimből próbálok építkezni a mai napig. Jó példákkal előhozakodni mai gyerekeknek, akiknek természetes, hogy a csapból meleg víz folyik, a fűtés csak egy tekerésnyire van a fali hőszabályzón, az étel az asztalon terem napi öt alkalommal. Lassan már tanulni sem kell, valahogy ezután is lesz, ahogy eddig volt. Azonban a megszorítások itt is érezhetőek, és amikor háborognak a gyerekek, akkor elmondom a mi időnket. (Gyermekotthonban dolgozom, olyan gyerekekkel akiknek általában vannak szüleik, de nem tudják őket eltartani.)

Nem siratom, csak eszembe jut és mesélek.

A "koleszból nem lehetett hetente hazajárni, mint manapság csak szünetekben volt hazautazás.

A meleg víz egy kazánban készült, amit a szolgálatos diák fűtött egész délután, (ott gubbasztva a könyve mellett) hogy 150 leány este fürödni tudjon. Vacsora után a lépcsőházban egymást megelőzve rohantunk a mosdótálunkat leszedni (csörömpölése még a fülemben, a zománcos lavórnak) a szekrény tetejéről, és elsők közt odaérni a kazánhoz, melegvizet meríteni, mert az utolsónak nem mindig jutott csak felhígított, langyos vagy semmi.

Ebből lemosakodás után magunkra öntve a maradékot, meg is volt a zuhanyzás.

A szobában úgy volt egy kis meleg este, ha a tűzfelelős rakott egy kis tüzet abból a néhény megengedett darab fából, amit ősszel mi magunk spájzoltunk be, a lépcsőháznak erre kijelölt részére. Ez, ősszel több napi (délutáni) fahordást jelentett.

A konviktuson (étkező) sem kaptuk csak úgy az ételt. A konyhán, beosztás szerint egy egész napig segítettünk mindenben, amit ránk bíztak.

Csínytevésünk az volt a legnagyobb , ha szombat délben az utolsó óráról meg tudtunk lógni, és a heti mosáshoz melegvizet szereztünk magunknak.

Öröm is ért bennünket, ha nagyszünetben a levélosztó ablaknál meghallottuk a nevünket. Levelet kaptunk otthonról vagy a barátnőnk gondolt ránk. Ó, és heti egy alkalommal kimentünk a városi fürdőbe, amikor (csak nekünk fenntartva) fürödhettünk, hajat moshattunk egy órán át. Meg a kimenők, amikor alkalmunk volt a városban sétálni egy-két órát, persze ha rendben volt a szénánk. (Nem beszéltünk "szilin" -silencium, nem kaptunk rossz jegyet, a nevelőnőnek nem dumáltunk vissza.)

Színházi élményeink is adódtak, itt láttam Illyés Kinga előadásában Exupery Kis hercegét, amit mai napig nem feledek, és még néhány előadás az öt év alatt, amire már nem is emlékszem. Moziba is elmehettünk néhány alkalommal, meg kirándultunk Torockón és környékén. (Ezek kollégiumi emlékek, a tanulást egy másik bejegyzésre tartogatom.)

Mesélek, meghallgatnak, mint annak idején mi is meghallgattuk szüleink emlékeit, és az élet megy tovább annak rendje és módja szerint. Merre halad? Remélhetően előre.

Megtekintések: 77

Tetszik

2 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Nagy Magdolna Április 14, 2013, 6:49pm: Milyen sokan aktívak voltak egy-egy írás elolvasása után. Meg mertek szólalni, most nem ezt tapasztalom.

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 25, 2010, 10:46am: Kedves Farkas Csaba Zoltán!
Újraolvasgattam a hozzászólásokat. Nem voltál még Enyeden mostanában, várjuk a jó beszámolót a változásokról.

Hozzászólt Nagy Magdolna Május 17, 2010, 11:18am: Kedves Birtalan Judit!

Sajnos édesapámtól sem hallottam a nagyapjáról. Nekünk nem ő volt a latin tanárunk az biztos. Közös tanárunk (édesapámmal) Dr.Vita Zsigmond volt, aki szintén sok írásával tette még híresebbé az iskolát és az Erdélyi magyarságot.
Köszönöm, hogy szívesen olvasta emlékeimet.
Barátsággal
Nagy Magdolna

Hozzászólt Birtalan Judit Május 16, 2010, 10:58pm: Köszönöm Nagy Magdolna az enyedi Bethlen kollégiumi tájékoztatást.Jól esett látni a fényképet és olvasni a szöveget.Közben nosztalgiáztam,mert én is félig enyedi vagyok: édesapám,nagybátyáim,nagynénéim ott születtek és mind a kollégiumba járta. Nagyapám,Fogarassy Albert, 8 évig volt rektorprofesszora a kollégiumnak,ő egyébként az ókori nyelvek tanára volt(latin,görög).Könyvet ius írt az ókori történelemről,Egyiptomot is megjárta,amelyről hasznos útleírást hagyott maga után. Birtalanné Fogarassy Judit.

Hozzászólt Nagy Orsolya Május 15, 2010, 1:57am: Nagyon jo volt olvasni az iromanyod Ancikam, azt jutatta eszembe, amikor ezekrol az elmenyekrol meseltel nekem regen! Most mar, hogy nem vagyok iskolas, jobban is ertem, milyen visszaemlekezni azokra az evekre... Orulok, hogy az erettsegi talalkozotokon ott lehettem veletek, egyeduli "gyerekkent" ugyan (bar 18 voltam, kikertem volna magamnak ha akkor barki gyereknek nez!), de olyan jo volt a "nagy gyerekeket" latni, amilyen boldogok voltatok, hogy ujra egyutt lehetettek kicsit. Jovore lesz a 10 eves osztalytalalkozom... es a tied is, ha jol kalkulalok!! szalad az ido, elorefele. :-) Sokat gondolok haza, puszi Mindenkinek! Orsika

Hozzászólt Győrffy János Május 14, 2010, 7:41pm: Érdekes élményeket hiztatok fel.bennem....Magam soha sem jártam ,,az enyedi kolélégiumban mint diák, csak mint többszöri látogató.Ugyanis nőérem Éva,ott végezte a képzőt, és többször meglátogattuk meg családunkkal...
AKKOR elbűvölt, a grandiozus épület ünnepélyessége a, botanikus kert stb...Később hugom is odajárt és végzett. ott.....Nekem mint kisdiáknak megragadta figyelmemet OTT, az ebédre hivó harangocska hangja, a Szakács egyénisége/Jánosbácsi???/a még fungáló volt apáca tanitó nevelők, a konyha kondéros -szamara....az a
TISZTELETET PARANCSOLÓ hangulat ami ott volt....Néha -néha Enyeden áthaladva, visszaemlékszem ezekre, megcsodálom a főtéri várromot...,amit fel LENNE ÉRDEMES ÚJJITANI,és elmerengek azon igazságon:,,IGY MÚLIK EL A VILÁG DICSŐSÉGE"...o))
Szeretettel Győrfy jános

Hozzászólt Fazakas Csaba Zoltán Május 14, 2010, 7:14pm: Amikor Nagyenyedről hallok vagy olvasok,erősebben dobban a szívem.Mert emlékezni jó egykori iskolámra(jaj,de régen volt).2009-ben volt a 45.véndiák találkozóm,melyen sajnos nem lehettem ott,azonban rá egy hónapra sikerült odalátogatnom.Nagyon szomorú lettem!Letaglózott a látvány:máladozó homlokzati vakolatok,az osztálytermek bútorzata teli román firkákkal,az orvosi rendelő a megsemmisülés határán,a tornakert,a röplabdapálya szintén az enyészeté,egyedül a tornatermet újították akkortájt.Tudom,ma minden a pénzről szól,meg egy nagybani politikáról...Annak idején a díszteremben a János Vitézt néztem-hallgattam,meg a Ruha István hegedűjátékát többszőr is,felejthetetlen élmény volt és maradt.Büszke vagyok arra,hogy nagyenyedi diák lehettem!!!Ha egy kicsivel is több időm lesz,én is be fogok számolni élményeimről.

Hozzászólt Trombitás Mária Május 14, 2010, 6:45pm: Ma valahogy állandóan az enyedi évek jártak a fejemben és erre most olvasom ezt az élménybeszámolót!!!!!! Hát nincsenek véletlenek.Én is a 70-es években voltam enyedi diák,én is intris voltam.Életem legjobb korszaka volt.Jövőre lesz a 35 éves találkozónk,remélem ott leszek.

Hozzászólt Timea Bartalis Május 14, 2010, 4:18pm: Amikor en is a 10 eves fiamnak meseltem egyszer regmult idokrol, azt mondta. "Mar alig varom hogy en is mondhassam a gyerekeimnek: Kepzeljetek el, valamikor mi AUTOVAL jartunk iskolaba! Es milyen nehez volt!". Mondom, miert? Akkor majd mivel jarnak a gyerekeid iskolaba? Raketaval?"Hat," azt mondja 'Teleportalnak"!

Hozzászólt Póra Gabriella Május 14, 2010, 3:45pm: Jó volt olvasni ezt az írást...Szinte látni is lehet a történteket. Jóllehet, nem volt könnyű -távolról sem-, de volt rend, és volt fegyelem...Lerágott csont, hogy ma rohanásban élünk, de ez van... Ha a kettő ötvöződne, és az értékek érvényesülnének... de jó volna :)!

Gabriella