Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A nagyenyedi almamátertől...(2)
Egyre gyakrabban visszatérő emlékeimből próbálok építkezni a mai napig. Jó példákkal előhozakodni mai gyerekeknek, akiknek természetes, hogy a csapból meleg víz folyik, a fűtés csak egy tekerésnyire van a fali hőszabályzón, az étel az asztalon terem napi öt alkalommal. Lassan már tanulni sem kell, valahogy ezután is lesz, ahogy eddig volt. Azonban a megszorítások itt is érezhetőek, és amikor háborognak a gyerekek, akkor elmondom a mi időnket. (Gyermekotthonban dolgozom, olyan gyerekekkel akiknek általában vannak szüleik, de nem tudják őket eltartani.)
Nem siratom, csak eszembe jut és mesélek.
A "koleszból nem lehetett hetente hazajárni, mint manapság csak szünetekben volt hazautazás.
A meleg víz egy kazánban készült, amit a szolgálatos diák fűtött egész délután, (ott gubbasztva a könyve mellett) hogy 150 leány este fürödni tudjon. Vacsora után a lépcsőházban egymást megelőzve rohantunk a mosdótálunkat leszedni (csörömpölése még a fülemben, a zománcos lavórnak) a szekrény tetejéről, és elsők közt odaérni a kazánhoz, melegvizet meríteni, mert az utolsónak nem mindig jutott csak felhígított, langyos vagy semmi.
Ebből lemosakodás után magunkra öntve a maradékot, meg is volt a zuhanyzás.
A szobában úgy volt egy kis meleg este, ha a tűzfelelős rakott egy kis tüzet abból a néhény megengedett darab fából, amit ősszel mi magunk spájzoltunk be, a lépcsőháznak erre kijelölt részére. Ez, ősszel több napi (délutáni) fahordást jelentett.
A konviktuson (étkező) sem kaptuk csak úgy az ételt. A konyhán, beosztás szerint egy egész napig segítettünk mindenben, amit ránk bíztak.
Csínytevésünk az volt a legnagyobb , ha szombat délben az utolsó óráról meg tudtunk lógni, és a heti mosáshoz melegvizet szereztünk magunknak.
Öröm is ért bennünket, ha nagyszünetben a levélosztó ablaknál meghallottuk a nevünket. Levelet kaptunk otthonról vagy a barátnőnk gondolt ránk. Ó, és heti egy alkalommal kimentünk a városi fürdőbe, amikor (csak nekünk fenntartva) fürödhettünk, hajat moshattunk egy órán át. Meg a kimenők, amikor alkalmunk volt a városban sétálni egy-két órát, persze ha rendben volt a szénánk. (Nem beszéltünk "szilin" -silencium, nem kaptunk rossz jegyet, a nevelőnőnek nem dumáltunk vissza.)
Színházi élményeink is adódtak, itt láttam Illyés Kinga előadásában Exupery Kis hercegét, amit mai napig nem feledek, és még néhány előadás az öt év alatt, amire már nem is emlékszem. Moziba is elmehettünk néhány alkalommal, meg kirándultunk Torockón és környékén. (Ezek kollégiumi emlékek, a tanulást egy másik bejegyzésre tartogatom.)
Mesélek, meghallgatnak, mint annak idején mi is meghallgattuk szüleink emlékeit, és az élet megy tovább annak rendje és módja szerint. Merre halad? Remélhetően előre.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt gyuge erzsebet Május 14, 2010, 3:26pm
-
Ezek az emlekek vegig kisernek bennunket amig elunk persze nem mindig kellemesek voltak ! A mai gyerekek el sem hiszik mert fel se tudjak fogni milyen a nincstelenseg. Uj-Mosnicza-i szuletesu vagyok Temesvartol 6km-re . De masodik osztalyos voltam amikor betegseg veget bevittek Temesvarra az orvoshoz addig emliteni se mertem ,hogy varost latni szeretnek ! Szegeny csaladbol szarmazok amikor gyermek voltam telen sokszor megfagyott a viz a vodorbe reggelre abba a helysegbe ahol aludtunk . Villany se volt petroleum lampa vilagitott annak fenyenel tanultunk .Hol volt furdoszoba vagy kulonszoba de ember lett belolunk . Tiszteltuk a tanarokat ,pedagogusokat es ez mind a multe Hol tartunk ma ahhoz kepest es meg is elegedetlenek vagyunk !!! Probaltam tobbet adni gyermekeimnek es unokaimnak ,hogy jobb legyen nekik mint nekem,de arra a kovetkeztetesre jutottam ,hogy amit nem sajat kezukkel keresnek meg az elvesz es nincs erteke . Mi rontjuk el oket avval ,hogy keszen talcan adunk mindent nekik ! Lehet ,hogy ez a krizis a mai gyerekeket is majd szoritja es ez altal Isten fele fordulnak Talan jobbak lesznek !!!
-
Hozzászólt Nagy Antal Május 14, 2010, 2:49pm
-
Kedves Mária ! Ismerem a leirtakat, de a mai fiatalság manapság aranyidöket él. Én is leirhatom s le is fogom irni az erdödi kezdetleges középiskolában s alkalmi internátusában történteket. A mai fiatalok ha ezeket emlited, akkor azt mondják: Az régen volt, talán igaz sem volt ! Münchausen mesének ( ha azt is ismernék ) veszik az egészet . Sötétedik a gazdasági helyzetünk s ne adj Isten, hogy hasonló sorsra jussanak mint mi . Szerintem a mai demokráciaban felnövö nemzet , a mi nélkülözéseink árán , azt sem tudja mi a nehézség. Dolgozni,javakat termelni( tisztelet a kivételnek ) nem tud, vagy nem akar, szórakozni azt igen, a más bukszájára . Félek az öregkortól, mert tekintélyünk sincs ! Barátian,krasznabélteki Nagy Antal,Nagybaconból ( Székelyföld ) !
-
Hozzászólt Kun Kriza Ilona Május 14, 2010, 1:55pm
-
Köszönöm a szép visszaemlékezést. Számból vetted ki a szavakat. Gyakran gondolok vissza én is a Nagyenyeden töltött évekre. Szeretettel teszem, pedig akkor mi sem voltunk mindennek elégedettek. Icu
-
Hozzászólt Vadady Filep Éva Május 14, 2010, 12:42pm
-
Üdv! Illyés Kinga előadásán én is ott voltam, azóta sem felejtem el...
Nem is hallottam azóta mástól se ezt így előadni. Azaz egyáltalán....Teljesen könyv nélkül az egész Kis herceget...
Ő egyedül a színpadon képes volt a nézőközönség figyelmét lekötni és örömöt, s szellemi kincseket osztogatni nekünk. Köszönöm, hogy ezt az élményed megosztottad velünk.
Szeretettel, Éva.
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Május 14, 2010, 11:57am
-
Köszönöm a kép mellékletet, azt külön, hogy nem mai kép.
Tisztelettel
Nagy Magdolna
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz