A nyári nagyobb fényerő idején tartották régen a SZEreket. Nevezték Nagyszalának, Körszalának, vetélkedőknek stb. A SZER-hez az őserők közül a térelem tartozik. Ezek tiszteletére írtam az alábbit.

A TERemtő TERét a SzER-elem jellemzi

                        „Te kegyes Szeretet,

                            Mutasd meg a Spirituális Igazságot

                            A Te kozmikus Rendeden keresztül.” /25/    

   A világ léte egy rend alapú rendszerben történik.

A lét isteni Rend-je a SZEReteten alapszik. A kozmikus REND a SZERetet. Ha a REND hiányzik SZERt kell tartani. A SZER a rend felé visz a rendezetlenségben. A rendezetlenséget a szakrális SZERen kell ETETni, ami maga a SZERETET.

A földi létben a Teremtő rendje uralkodik. A Rend szerint összhangban illetve egységben létezik a föld és az ember. A Föld energiáit a geometriai rendszere végett kristályenergiáknak nevezik. Az ember a föld erőivel lévő kapcsolatában törekszik az összhangra. Az igazi SZERtartás lényegében összehangolódást jelent.

    A letisztult szellemű emberre jellemző az isteni kreativitás. A tudatos pillanatnyi jelenlét a szent belső tér állapota. Az igazi kreativítás a belső térből származik, mely az Örökkévalóval, az Eggyel van kapcsolatban. A most elfogadó állapotában belső csend, béke, szeretet, öröm, éber tudatosság szövi át a teret. A tér a vízhez hasonló. Nem véletlenül nevezték az ókorban a tér vizeinek.

 SZERtartást tartottunk régen és ma, ha valami nehezen ment vagy azért, hogy továbbra is jól menjen. Az évközi ünnepeket a megfelelő nap- és holdenergiák után osztották be. Az ünnepeken kívül eleink SZERT tartottak, ha úgy észlelték valami kikerült az összhangból, vagy azt valami fenyegeti. Veszély esetén megtudták mit kellett tenniük az egység érdekében. SZERtartásokat tartunk ma is Jézus SZERetet törvénye alapján és segítséget kérünk.

Az őserői Szer-elemekből áll össze a lét. Isten SZER-elméből keletkezett a világ. Az ő SZERelmetes fia Jézus.

SZER-elem tart mindent össze. Ahol ez nincs meg, ott szer-telenség uralkodik.

A szentnek tartott TÉR-en tartjuk SZERtartásainkat. A SZER illetve a SZERtartás tudatos hála, az ég felé szálló fohász, a bölcsesség keresésének útja a Téren keresztül. A SZERnek száma is volt, mely a SZERszám szavunkban őrződött meg. Ez egy jól meghatározott mennyiség volt, a RENd száma. A TÉRben Rend uralkodik.

A rendezetlenség végtelejének se SZERi se száma.

A nagy ünnepi vagy döntéshozó SzEReken mindig az őserői energiák segítségével végezték a SZERtartást. Télen víz volt a SZER eleme, nyáron tűz, ősszel a földelem, tavasszal a szellemhez kapcsolódó levegőelem. A nagy tavaszi SZERtartásokon a térelem ünnepén mindenik őserői elemet megszentelték.

A szeretet igazsága maga a SZER-elem, melyből meg kell hozni a döntést. A Szer-elem a mindenek javát szolgálja. A SzER-elem a szív igazságán alapszik. A tiszta szellemből jövő érzelemmel kell a létet táplálni, etetni. Ez a SZERetet.

A szeretet a sumér jelrendszerben maga a kozmikus harmonia. Jele a háromszög.

Létünk TÉRben helyezkedik el. A Térben hat a SZERetet. A SZERetet lényünk anyai oldalához rendelődik. Ő a bennünk működő együttérző istennői minőség a TÉRben.

Nyelvünk alapjaiban információt hordozó kőzeg. A TERemtés gyökereitől ismereteket őrzött meg. Földből TERemtődtünk. Testünkben a föld-elem illetve a Szaturnusz fennhatósága a TÉRdünkhöz kapcsolódik. TÉRdünk segítségével teszünk SZERt járásra alkalmas mozgóképességre illetve a TERemtő munkájának folytatására. A Szaturnusz a földi életeünk során tanít minket TüR-elemre.

A térd a bak jegyhez tartozó testrész. A bak hónapjában születik meg az istenfiú. Nem lehet véletlen, hogy latinul a térdet genu-nak hívják, születni, nemzeni pedig úgy mondják, hogy geno. Az Istenanya és a bak havának megfelelő január pedig genario.

 A TERemtésről szóló egyes hitregék TÉRd szavunkkal kapcsolatosak. A hunok nagy ősanyját, Anahitát, kiemelt térdekkel ábrázolták a bronzkori szobrokon. Térdén Isten szeme található.

    A világot létrehozó Isten-anya TÉRde és a forgástest alakú tojás a különböző népek teremtéssel kapcsolatos mondájában összekapcsolódik. A finn Kalevalában az ősanya térdén költi ki a kacsatojást. A tojás két feléből keletkezett a világ, akár az óind mondában. A térd és a teremtés nemcsak a Kalevalában tartozik egybe. Az egyiptomi Nagy Gágogó tojását az istenanya térdére tojta. Az ausztronéz szigetek (Ivata) őslakósai hitregéiben az első lény térdéből születtek az emberek, mely térd kerekre, tojás alakúra nőtt fel. A bal térdéből jöttek elő a nők és a jobb térdéből a férfiak. A tojás az istennő terében (térdén) hétszáz évig vár a Kalevalában, hét örökkévalóságon át a hinduk hitregéiben.

     A finn, egyiptomi és ausztrál mítosz szerinti kevert világ keletkezése és az ősanya TÉRdének említése nem véletlen. A teremtéssel, a születéssel a Hold és a Szaturnusz bolygó van összefüggésben.  A Szaturnusz a Bak bolygója, a bak jegy tere pedig a TÉRd. Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben egy tőből ered a teremtés és a térd szavunk.

   A teremtéssel megjelenik a fizikai világban a téridő rendje. Ez a rend egész sor korlátot hoz elő. A Szaturnusz megfosztottságot, korlátot, a nagy szabadság után béklyókat hoz. A szellemi világ szabadságából a megszületéssel az anyagiság korlátaiba esik bele az ember. A Szaturnusz a nehézségeken keresztül tanulásra ösztökél. Ahogy a teremtés és a születés az ősanyához kapcsolódik, úgy a Szaturnusz jele is az ősanyához hasonlóan a fehér ló, illetve a Hold. Az ősanyag, az ősanya térde és a testbe zárt szellem tere között többszörös kapcsolat létezik.

Térd szavunk gyökere a TÉR, akárcsak TERemtés, TERmészet, TERem szavainknak is. A TERemtés gyökere a SZER-elem, a mindenek SZERetete. Nemcsak a TERemtés kapcsolódik a Térhez, hanem minden a TÉRben helyezkedik el. A TEREM elhatárolt TÉR. Valószínű, hogy rovásírásunk Torem-je innen ered, akárcsak a teremnek a védelmet nyújtó sajátossága révén a Smaragdtáblák Amenti TERme, valamint és az égboltunk TERemburája.

     A TERemtő munkája a teremtés. A TERemtő a MAGa hasonlatosságára a TÉR ürességébe teremt gyümölcsöt, létrejön a paradicsomi világ. A gyümölcs maga a TER-més. A gyümölcs és a mag a forgástest alakú TóRusz.

Beszédünk képi megjelenítésekkel van tele. Kép nélkül képtelen az ember közelebb kerülni a TERemtés misztériumához. A TERem alakja inkább kockához hasonlít. A Föld-anya jele a kocka. A térerők forgó mozgásukban tórusz alakot vesznek fel mint az aranyalma.

   A TÉR tudatos építmény, olyan mint az Építő: a Ten, Ten-magad. A TERemtő és a TERemtés határtalan akár a TÉR, a ten-ger vagy ten-magad. A tebger azaz a ten-kör a tér végtelenségéhez hasonló. A ten-magad képezi a teremtés magját.

A SZERtartásainknál a TERemtő munkáját háláljuk és idézzük meg. A Szer-tartásban több ember vesz részt. A közös imát közös agapé kíséri, valószínű Agaba bölcsünk ránk hagyományozott SZERtartása szerint. Ez maga a SZER-elem SZERetete, mely fizikai síkon élelem formájában is kifejti hatását. Szer-elmetes a szeretettel gondoskodó. A SZERetet mindig nő, soha sem fogy.

                           “ Az  egy örök Isten,

                             Ki orcáján nappal ékes Gönüz

                             Ég- Isten atyánkban,

                             És homlokán holddal ékes

                             Ukko Föld-Isten anyánkban

                             Szellemtestet ölte,

                             Mindent önnön szellemanyagából teremtett.

                            És teremt tovább, és mégsem fogy,

                             Mert ami általa- belőle – az benne.” /43/.

A lét egységének helyreállítása a közösségben Szertartás formájában valósulhat meg. A szertartás  a lét törvényes állapotába való visszatérést előkészíti. Hozzátartozik az áldozat, a közös játékok, a közös lakomák, az ünnepek, a fürdők, a házasság, a születés, a halál szabályai és szertartásai. Minden szertartás régi misztériumra épül: a lét egységét helyreállítani. Spirituális erők szabadulnak fel a misztériumokban, a közös énekben, a szakrális játékokban. A spirituális erőt a hellenisztikus görögség théleszmának hívta. Ők Hermésztől tanulták el: “Az egész világ minden dolgának apja a théleszma”, szól Hermész Triszmegisztosz. /94/.

A szertartások alatti szellemi együttlét és ima gyarapítja a népszellemet. A teremtő szellemből eredő emberi lelkek összeadódnak. A közös óhaj teremtő erővel bír:

                         “Az isteni eredet minden porcikája istenség.

                         Teremthet bármit, amire ereje futja.” /43/.

 Őseink Szere képezi mai Szer-tartásaink eredetét. A hunok 20 illetve 100 évenként tartották a nagyobb Szer-eiket, amikor az egymástól távol élő törzsek kicserélték tapasztalataikat. Szer-t tartottak inségben, szükség esetén, járvány- betegség, hadi fenyegetettség alkalmából. A madéfalvi veszély idején is az erdei gyűlekező helyen tanácskoztak. Ez ekkor épp egy fa volt, de a történetírók rendszerint fás ligetekről számolnak be. A szertartásokat ünnepi vetélkedők, játékok, közös lakomák kísérték. /39/.

 Ahogy tér-elemnek a föld felszínén dombhajlat vagy völgy felelt meg, úgy az égi irányt a fa képezte le. A fa emeletei képjelezték az égi iránynak megfelelő szellemi tartalom szintjeit. A kínai hagyományban a négy őserő - föld, tűz-érc, víz, levegő – mellette a fa-elem képjelezi a tér-elemet.

 Őseink „völgynek” nevezték a szakrális dombhajlatot. /43/, akárcsak a Tao Te King. Szent fájuk és ligetük a hunoknak volt, de később más népeknél is megtalálható. Őseink hitében a vén tölgy egyben jósfa is, amelyen a tündérek közvetítik sugallataikat. A segítséget adó aranygyapjú is a tölgyfán lógott. A finneknél a világ jósfája szintén tölgyfa volt, akárcsak a keltáknál. A dodonai jóshelyen a tölgyfa susogta a papnő fülébe a kérdésekre adott válaszokat. /1, 12/.

 A Bírák könyve is említi a „jósok tölgyfáját „, amely alatt először választottak királyt az izraeliták ( Bir.9,6,37 ). A királyt választó helység neve a mi szék szavunkkal rezonál. Neve Szichem.  Szerintük Szichem volt az ország közepe és a föld köldöke. A tölgy héber neve elah ,allah, allon, egy tőből ered az Isten jelentésű él, élohim ,allah szavakkal. Bétél (Él háza) az egyik legfőbb izraeli vallási központ tölgyfaliget volt.(Ter.35,7,8). A tölgy héber nevében az él szavunk ismerhető fel. Emellett tölgy szavunk régi alakjai a tül, töl kapcsolatosak lehetnek a tej, túl, teljes szavainkkal.

 Keleméren máig élő hagyomány fűződik egy vén tölgyfához, amelynek gyógyereje volt és Kisasszonyfának nevezték. Az öregek szentnek tartották, amit senki sem szabadott bántson./9/. Az „Attila tölgyfái” monda is a Palóc herceg országában található szent fákról szól. /83/.

Szent fájuk volt a csángóknak Bálványospatakán. A fa alatt forrás volt és oda jártak ki a régi szent rítusukat megtartani. /84/

Zobor vidékén a napkelti rítushoz a „pogányok áldozó helyén” egy ŰGY- fához jártak ki. /85/ Sárréten a szent istenfát EGY- fának nevezték. /86/

Egy dozmati ember mondta el 1951-ben: „A Hosszú réten a patak partján állott egy hatalmas tölgyfa. A gyökere a főút közepéig ért, az ágai meg az égbe. Ez alatt a fa alatt áldoztak fehér lovat őseink.„ /9/.

Csíksomlyó közelében is volt egy szentnek tartott fa, ahová kijártak a környék lakói. /87/ A madéfalvi veszdelem előtt is egy erdei fánál tanácskoztak.

A temető közepén régen szokás volt a fő helyre fát ültetni. Ez alá teszik ma is a finneknél ki a tojást, tejet, magokat a halottak szellemeinek./89/ Nálunk Erdélyben is szokás a halott sírjára a temetőbe tojást, élelmet kivinni.