Megjelent,igen meg!Mintha régi dokumentumfilmet néznék,úgy pereg le előttem a jelenet.A néni szégyenlősen mosolyogva meri tele a befőttes üveget,szerényen teszi bele a kezében tartott zacskóba,majd a következő üsthöz lép,és előveszi a második befőttes üveget.Mindez ma,egy nagy rendezvényen,egy városnapon,amikor mindenki mulat,eszik,iszik,és a holnappal nem törődve költekezik.A néni gondol a holnapra,talán mert ráviszi a szükség,az éhség?Vagy csak egy barátnőjének viszi,aki nem tudott kijönni a rendezvényre?Mindegy a burgonya paprikás főzőversenyen ingyen van az adag,ehet mindenki ami bele fér.A néni,viszont előveszi a harmadik üveget is,a harmadik üst előtt,és kipirult arccal,szinte előre rágva az ételt,telerakja paprikással,majd vissza vissza nézve kisomfordál a térről.Talán nincs több üvegje?Vagy szégyenli többet venni?Igen ez a nyomorúság első jele,amikor
becsületesen ledolgozott élet után,ami látszott az öltözékén,régi de tisztára mosott ruha,kijárt de kifényesített cipő,munkától meggörbült hát,eres kezek,ingyen ételre kényszerül!A szégyen,ami láthatóan pirította arcát,a megalázkodó vissza vissza nézés a tér elhagyásakor,rádöbbentett,hogy igen ez a nyomorúság kezdete.
Amikor már nem tudjuk ellátni öregjeinket,vagy csak pusztán elhanyagoljuk őket,ingyen kosztra ,megalázott somfordálásra kényszerítjük,igen ez a nyomorúság kezdete!Érdektelenné váltunk,talán mi akik rendezvényekre járunk,kiállítunk,eladunk,mi jobban látjuk,mivel átfogóbb képet kapunk a különböző vidékek szokásaiból.Nem sokkal ezelőtt,talán ugyanez a néni bejött a kiállításra,és gondos keresgélés után megvett egy terméket,ami nem volt olcsó,de hitte nekünk,hogy jó a minősége.Talán ugyanaz a néni,miután használta azt a bizonyos terméket,és látta,hogy jó,arra gondolt,ha jönnek még jövőre ezek az atyafiak,és Isten is megsegít, vásárolok tőlük még.De változott a világ,és ő aki tavaly még szeretett volna vásárolni valamit a nagy városnapokon,az idén ingyen kosztra kényszerült!És szolt a zene,zajlott a mulatság,de én nem tudtam feledni azt a nénit!Szívem szerint kézen fogtam volna,és bekísérve a kiállításra,ingyen adtam volna oda a terméket neki,csak enyhíthessem a megaláztatását.Sajnos nem volt már akit!Elment,és talán megszabadulva a tömegtől,örvendezett,hogy van három napi élelem a tarsolyában.Szégyenembe lehajtott fejjel mentem vissza a kiállításra,és nem tudom miért de keserűnek éreztem az ingyen porciót.
Megjelent,igen meg!