"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Atyánkfia családjában hat nemzedék óta minden elsőszülött fiú ugyanazon keresztnevet viseli. Mivel nevük napja a sorban legnagyobb nemzeti ünnepünk után következik, náluk pirosbetűs ez is. Ilyenkor, régen - az anyák-nagymamák kedvenc szavajárását idézve - ha kutyába rúgtak, akkor is Sándort találtak. Atyánkfia gyermekkorában, e nevezetes nap előestéjén, legalább tucatnyi hasonnevű ülte körül a tisztaszoba nagyasztalát hol ennél, hol annál a rokonnál-kománál, s egy kis "félkaros" munka után rögvest égig ért a jókedv, hogy aztán hajnalig tartson a kölcsönös köszöntgetés. Lányoknak, asszonyoknak szigorúan tilos volt oda belépni, hol a csípősebb nyelvűek szerint még a biliből is bor folyt!
A névesték évtizedig elengedhetetlen kelléke, nélkülözhetetlen szereplője volt egy ugyanezen névre keresztelt cigányprímás is, akit azonban mindenki csak Tájtájnak szólított. Hogy e "művésznév" mikor s hogyan ragadt rá a tréfás névadásra igencsak hajlamos faluban, azt senki sem tudta, tán' még a nevezett maga sem. Enyhén kancsal, elálló fülű, egyszálbélű emberke volt, kit egy komolyabb szél a szomszéd határig fújt volna, de sajátos külső tulajdonságainál is különlegesebb képességgel rendelkezett: fordítva hegedült! Kacska, valamikor rosszul forrt jobbkezével, egyedi csukló és ujjtartással ügyeskedve csalta ki normál húrozású instrumentumából a szebbnél-szebb melódiákat. Mindenkinek tudta a kedvenc nótáját, s azt is, hogy mire mi következik, rendelni sem kellett. Hegedűje meg ő maga is együtt sírt vagy kacagott a mulatókkal. Volt ugyan bandája, de e névestéken jobbára szólóban szerepelt (társai nem bírták az italozást, neki meg semmi sem ártott meg), nem akart szégyenkezni a többiek miatt.
Prímásunk jóideje már egy égi banda élén muzsikál, egykori törzsközönsége is lassan-lassan hozzáköltözik. A faluban meg, ha egyáltalán összeül valahol pár névestéző, CD-ről harsog Lagzi Lajcsi, a lakodalmas rock meg a Fekete Szemek. Igazánból már mulatni sem tudnak errefelé - állapította meg legutóbb rezignáltan atyánkfia. Azért ha Tájtáj feltámadna...
Szólj hozzá !
Kedves Zsuzsa!
Igazad van! Ami évszázadokon keresztül hozzátartozott az életünkhöz, annak helye kell hogy legyen mai világunkban is.Szerencsére sok jó kezdeményezéssel lehet már találkozni néptáncoktatás terén. A mi településünkön is működnek ilyen csoportok óvodában, iskolában, mivel ezt a tevékenységet is minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni.Jó lenne, minél több gyereket beszervezni! A felnőttek az "ecsedi lakodalmas "-t újították fel, és sikeresen szerepelnek különböző szintű versenyeken. Igen népszerűek a helybeli fiatalok körében.Utánpótlás van bőven!
Pozitív dolog az is, hogy disco helyett, egyre több fiatal a szaporodó táncházakban keres kulturáltabb szórakozást.
Örvendetes, hogy a modern zene mellett , nő pl. a Csík zenekar, vagy több, hasonló stílust képviselő zenekar népszerűsége.
Mintha történt volna egy pici elmozdulás jó irányba!
kedves tortenet tetszik
Mindennek, ami évszázadokon keresztül hozzátartozott az életünkhöz, volna helye a mai világban is, természetesen a mostani igényekhez igazodó formában. Leírom néhány hirtelen jött gondolatomat - a mulatós zenén túllépve.
A napokban zárult a Néprajzi Múzeumban az Élő népművészet c. kiállítás. Aki látta, meggyőződhetett, hogy a kiállított tárgyaknak bármelyik háztartásban, bárki ruhatárában helye volna ma is.
A kerületünk egyik iskolájában (Budapest) egy lelkes pedagógus - talán 10-15 éve - néptáncot kezdett tanítani. Mára művészeti iskolává alakultak, kinőtték a fővárost is, külföldi meghívásaik vannak. Iskolákból toborozzák az utánpótlást, és van ám rá igény! Ha egy fiatal csak néhány évig tanul náluk, annak biztosan nyomot hagy az életében. Sorolni lehetne még a példákat, csak észre kell venni és segíteni őket. A népzene, néptánc reneszánszát élhetné... Nemcsak a színpadon, hanem a hétköznapokban is... Hogy a mai fiatalok kire-mire fognak emlékezni, részben rajtunk is múlik... Nem felejtik el, hol érezték jól magukat...
Hozzánk hasonló gazdag hagyományrendszerrel kevesen rendelkeznek Európában, mégis, amerre jártam, mindenütt azt láttam, hogy más nemzetek nálunk sokkal jobban védik, őrzik, becsülik a meglevő értékeiket. Talán ezt kellene újra megtanítani itthon... Az északi országokban pl. (Norvégia, Finnország) a népviselet bármilyen ünnepélyes alkalomra megfelelő öltözék. Van is mindenkinek, aki ad magára - férfiaknak, nőknek egyaránt. Nagyon büszkék arra, ami az övék. A híres finn "design" is a népművészetből nőtt ki... Hozzátartozik a mindennapjaikhoz.
Az két kép lejjebb nagyon tetszik...
Ezen képek minden szegletében valami mondanivaló rejtőzik, jó lenne egy előadást hallagtni róluk, egy jó mulatság előtt. Köszönjük.
Jó készülődést a partiumi látogatásra, és nagyon jó utat! Várjuk a képes beszámolót eredményes utadról. Az írást majd a következőkben.
Márk Gábornak:
Köszönöm a "Paganinis" történetet! Mennyire hozzátartoztak ők kamasz- és/vagy ifjúkorunk világához! S milyen mélyen bevésődtek emlékezetünkbe...
Vajon a mai fiatalok - élemedett korba lépve - kire-mire fognak emlékezni?
Jó bizony, Magdolna!
Legutóbb pénteken, Makoldi Sándor festőművész barátunk kiállításának megnyitója után, egy Balamzújváros melletti tanyán, a Rózsa-testvérpár vendégszeretetét élvezve mulattunk - jó magyar emberek társaságában. Igaz, nem cigányprímás húzta, "csak" egy szál citera szólt, de virtuózan ám, s persze pálinka meg bor is akadt a jófajta slambuc mellé...
Mellékelek két Makoldi-képről készült fotót is, bizonyítékául annak, hogy ősi jelképrendszerünket hogyan lehet zseniálisan beemelni a modern magyar festészetbe!
Kedves Magdi!
Nemcsak a harmincévesek csodálkoznak manapság egy igazi mulatságban, hanem sokan az én korombeliek közül is - ha alkalmuk nyílik rá. Aki például nagyvárosban élte le az életét (mint én) és nem voltak vidéki rokonai, barátai, aligha találkozhatott ilyesmivel. Önhibámon kívül nem tudtam megtanulni a nagyszüleim nótáit, mert nem abban a közegben éltem ahol ők, nem voltam részese az életüknek. Tátott szájjal hallgatom a mulatozókat és restellem magam, mert nem tudok bekapcsolódni. Nagyon sokan vannak ezzel így. Egy-két nemzedéknyi törés után már nagyon nehéz visszatérni a gyökerekhez... Továbbadni, amit én sem kaptam meg, még nehezebb... Pedig érdemes volna újra megtanulni, hogy a hagyományok - legyen az mulatós nóta vagy bármi más - értéket, erősséget jelentenek egy közösség életében. Az évszázados szokásokat őrizni, ápolni kell, mint ahogy minden magára adó nemzet teszi is.
Baráti üdvözlettel: Zsuzsa
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz