Nézzük most Sámuel kedves lakóházát,

Erdélyi kastélyok egyik szép példányát!

Mely barokk stílusban formálódott, s épült,

'Hatvankilenctől(1769) és több éven át szépült.

Végső formát nyert a huszadik században,

Samu-dédunoka utazó korában.

U alakjával is követi a stílust,

Lásd a gödöllői Grassalkovits -típust!

Két szárnya az útra nézve merőleges,

Személyzet-lakássor - út mellett egyenes.

A kastélyon a gróf tekintélye látszott,

Anyagi jóléte is megmutatkozott.

A két oldaltraktus korábban rakódott,

Középen manzárdos részbe kapaszkodott

Két szép, erkélyt tartó kocsiáthajtóval,

Hol, a kocsis hajtott át a szép hintóval.

Ha végig nézzük az oldaltraktusokat,

Megcsodálhatjuk itt a portikuszokat!

Akár a bejárat nagyméretű hallját,

És néhány lakrésznek a stukkós plafonját:

Vizes homok, enyvnek, s mésznek keveréke,

Plasztikus dísz, érték, a mennyezet éke!

Bejárat -homlokzat középtengelyében,

Középső manzárdos és szép épületben.

Nincsen hangsúlyozott rizalitos része,

Mellette a pince fala s ablakrése.

Magasítóan hat, ez az épületre,

Amely ide épült, e szép területre.

Az ablakpárkányok igen egyszerűek,

Könyöklő-s szemöldök párkányok is hűek!

Az utóbbiakon girlandok díszlenek,

Kétszáznegyven évet nemsoká töltenek!

Oldalbejárat is őrzi kagylódíszét,

Jó, hogy az utókor, ezt még nem verte szét!

Tó felől, a körív-terasz is létezik,

Idő foga rágja, azért repedezik!

Lakószobák gangját régen felszámolták,

A bal-traktust többször átalakították.

És nagy szerencséje ennek a kastélynak,

Hogy fél évszázada tudják iskolának!

Sokáig két schola is jól elfért benne,

Ma már a kettőnek igen kicsi lenne!

A "traktoriskola" rég kinőtte magát,

Líceumként várja a tanulók hadát!

Ezért évről-évre tatarozzák szegényt,

Nem csoda, hogy annyi napos tavaszt megért!