A szürke
Írta:Attila-benczi
... utcán még csönd van,
lüktet a lusta nyári éj.
Hallod,csöndjét kettészeli
egy fájdalmas sziréna hangja
s magával elragad mint
a szél a leveleket.
Talán elmém ép,döntenem
kell,hogy mit s hogyan tegyek.
Nézd,hogy remeg csontos kezem.
Arcod a homályban keresem
de nem lelelem hisz rég nem
vagy már mellettem,árnyékként
néha ott hagyod illatod
a megkopott párnám csücskén.
Nézd,a szemem vörös lángok
égetik,kiszáradt,könnyeim
felszáradtak,érted hulltak.
A szürke utcán csönd van,
csak a zúgó kanális hangja
töri meg gondolataim.
Mezítelen talpam alatt
üveg roppan,fájdalmat
nem érzek,sebből nem vérzek.
Kacagnom vagy sírnom kellene,
nekem már mindegy mert árnyékom
a megkopott falon nem lelelem.
Szárnyak suhogása vesz körül,
színesedig már a csöndes utca.
Csontos kezemből a toll kihull,
nappali fény jöttével eltűnök én.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz