Kinn zuhogott. Félálomban hallgatta az eső csendes suhogását és tervezgette a napját. Ma korán megfőz, míg a férje el nem indul, had vigyen frisset ebédre. Ha elment, utána nekiáll és lefesti a csöveket a fürdőszobában, már hetek óta tervezgette. Talán eláll az eső és felszárad a fű, akkor gyorsan végigszalad fűnyíróval a kerten, ne maradjon hét végére a férjének. Sokat dolgozik, szegény mindig fáradt, legalább így segítsen, ha már egy ideje munka nélkül kénytelen élni. Sok a pályázat, macerásak az elbírálások és mostanában amúgy is mindig ingerült. Hány éve is, pergette fejében az éveket, mikor először összefutottak egy barátjuknál. Az együtt járás felejthetetlenül szép évei, a mesebeli esküvő, mikor mindketten fülig pirulva fürkészték egymás tekintetét a pap előtt. Holtomiglan, holtodiglan, bajban, betegségben és örömben, hallotta magában a fogadalom szavait és látta a kis köpcös pap meghatott tekintetét. Az első reggeli együtt ébredések mámorító csodája, mikor első pillantása a másikat kereste, keze öntudatlanul indult felé és csókokba fulladtak reggelek-esték. A gyerekek születése, gyarapodása, amint ráncos kis arcukban egymás tekintetét, fejformáját vélik felfedezni. Régi karácsonyok meghitt estéi, mikor a vendégsereg és a gyerekek után csak ők ünnepeltek, a kettőjük külön, bújós ünnepét. Talán a megszokás teszi, hogy kicsit megszürkültek a hétköznapok, bár ő ugyanolyan örömmel pirul bele, a másik érkezésébe. És mégis. Valami megváltozott és ezen az ő figyelmessége, gyengéd kérdései sem tudnak változtatni. Hét végén pihenünk, és nem csinálunk semmit, határozta el és a férje felé fordult. Az ágy másik feléből halk, ám egyenletes horkolás hallatszott, közbe-közbe apró szellentésekkel. Aha, ébredezik már, gondolta, közben jólesően megnyújtózott a takaró alatt és élvezte, amint lába finoman megcsiklandozza a másik talpát.

-Na – horkantott nagyot élete párja – mit hülyéskedsz, tudod milyen érzékeny a talpam így reggel.

-Tudom - kuncogott az asszony és gyengéden átölelte, majd végigsimogatta a takaró alatt.

-Kérlek, ne, ma nehéz napom lesz, pláne az eső is esik, ahogy hallom- dörmögött a férfi és nagyot nyújtózott, aztán mellkasát vakarászva kikászálódott az ágyból. Hasát behúzva nézegette magát a hálószoba tükrében és izmait ugráltatta. Nem is rossz, gondolta elégedetten és a délutánra gondolt.

-Már nem esik, és csodaszép napunk lesz- kémlelt ki az asszony a kert felé, kiengedte a macskát és hozzáfogott beágyazni.

-Neked, lehet itthon csodaszép lesz, drágám, de nekem bolondok háza. Két határidős munkáért jönnek, amihez még hozzá sem kezdtem, aztán ha megint bejön valaki csak beszélgetni, már téphetem a hajam, mert borul az egész napirendem. Tegnap lefagyott az operációs rendszer és maradhattam túlórázni.

 Persze, mosolygott az asszony magában, míg a kávét főzte, mert ti férfiak sokkal szószátyárabbak vagytok, mint mi. Meg a hülye munkamániások. Tetszik, nem tetszik, így van. Fürge kézzel kente a reggeli kifliket és tálcára rakta a kávés csészéket.

-Kész a reggeli, szívem!

A férfi derékig a szekrényben kotorászva bosszúsan hátrafordult.

-Ki van vasalva a kék pólóm? Tudod, az, amit a karácsonyra kaptam. Nem találom, olyan kupi van itt- dörmögte vádló hangon és tehetetlenül állt kezében egy-egy ruhadarabbal, közben gatyák potyogtak a lábához.

-Azt hittem, az kimenős, nem kár befogni az irodába? –csodálkozott az asszony és óvatosan berakta a ruhákat. - Persze, hogy ki van vasalva, mindegyik ki van, csak ne gyűrd össze, kérlek. Vigyázz, rá ne lépj a gatyáidra, majd én összeszedem- tolta arrébb a férfit

-Munkába jó lesz ez a fekete, de úgy megizzadtam tegnap is a nap végére, hogy utáltam a saját szagomat. Átöltözöm zárás után. Tedd oda dezodoromat is. Elnézek az egyik barkács áruházba, kell vegyek pár dolgot.

-Megint? Hát nem tegnap voltál, túlóra után?

-Látod, sosem figyelsz, csak akartam menni, de összefutottam egy ismerőssel és kicsit elbeszélgettük az időt. Zoknit merre találok?

-Zoknit? Hát a helyén- intett az asszony és próbált vissza emlékezni az előző estére, mikor élete párja zavartan mentegetőzve megjött azzal, hogy bejárta az egész áruházat és csak a kasszánál vette észre, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. Elég szar kifogás, jutott eszébe újra és vállat vont. Most túlórázott vagy ismerőssel találkozott? Nem fontos, legyintett magában és dobozba rakta az ételt. A szobából szentségelés hallatszott.

-Most mond meg nekem- borított ki a férje egy mozdulattal egy halom párba hengergetett zoknit a fiókból az ágyra. - Miért nem lehet ezeket normálisan párba rakni? Színt a színhez, vagy túl nagy dolog?

-Nem értem, miért vagy dühös- kezdte az asszony szelíden- van itt fekete, sötétkék, világosszürke, sötétebb szürke. Mi a baj?

-Az, hogy ez a pár például felemás. Ez szürke ugyan, de egy árnyalattal sötétebb, mint a párja, amivel összeraktad. Látod, ugye? Az meg majdnem egyforma, de egy kicsit mégis világosabb szürke. Ezt így nem lehet felvenni- dobta az ágyra. Nem fogok hülyét csinálni magamból!

-Na és- nézegette a nő a világoson a zoknikat- ki a fene látja a farmerod alatt, hogy milyen árnyalatú szürke van a lábadon?

-Tessék, ez meg fekete sötétszürkével összerakva. Nem értem, hogy lehetsz ilyen figyelmetlen. Kérlek, rakd ezeket rendbe, az idődből kitelik, nem?

-Jó, jó, csak ne húzd fel magad. Itt a reggeli, egyél drágám, ne menj el éhgyomorra.

A férfi kilépett a napfényben úszó teraszra és ránézett a hőmérőre. Hőség lesz ma is. De majd kibírja. Eltelik gyorsan a nap. Aztán várja a NŐ. A régi-új szerelem, akivel épp egy hónapja futott össze. Izgalmas volt mindig rá gondolni, miközben az asszonyt ölelte. Heteken át eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha felhívná. Csak úgy. Tegnap felhívta. Ma is felhívja, igenis felhívja. És elhívja kávézni. Aztán majd lesz, ahogy lesz. Mindjárt ötven és igazán megérdemli, hogy kipróbálja magát, mennyit ér még a piacon. Amúgy is olyan szürke mostanság az életük. Izgalmában nagyon nyelt és a szobában motozó feleségére sandított.

-Találtál egy pár normális zoknit vagy itt ácsorogjak estig?

-Tessék, egy pár vadonatúj szürke zokni. Jó lesz?- ölelte át az asszony és röpke csókot nyomott az arcára. -Van hűtött ásványvized, odakészítettem a kocsiba, nehogy itthon felejtsd.

-Jó, jó, csak had menjek már, őrült napom lesz. Este jövök- intett a kocsiból és kikanyarodott az útra.

-Szegény, milyen hajszolt- sóhajtotta a nő. Meleg lesz ma- nézett fel a fakó kék égre és elindult, hogy összepárosítsa a szürke zoknikat.