Március tizenöt -nemzeti ünnepünk,

Büszkén ünnepli azt összmagyar nemzetünk!

'848-ban, március idusán,

Forradalom tört ki, úgy Pesten, mint Budán.

De megmozdult akkor, egész Európa,

Milánó, majd Párizs és az öreg Róma.

Alig kezdődtek a forradalmi "táncok",

Recsegve hulltak szét a zsarnoki láncok!

Pesten az ifjúság rögtön zászlót bontott

És megszövegezte a 12 pontot.

A Pilvax kávéház adott vezetőket,

Márciusi Ifjak, így nevezzük őket.

Kossuth, s küldöttsége már Bécsbe utazott,

Magyar önállóság ügyén fáradozott.

Forradalom rázta Bécsnek is nagy részét,

Ferdinánd meneszti kedvenc miniszterét.

Vissza sem érkezett a magyar küldöttség,

Oszladozni kezdett Pesten a sötétség!

Tizenötödikén -pont kilenckor reggel-,

Petőfi elindult egy lelkes sereggel.

Előbb az ifjak az Egyetemre mentek,

Duzzadt a seregük, egyre többen lettek!

Tíz óra körül már a Nyomdához értek,

S Landerer uramtól szabad sajtót kértek.

Azaz lefoglalták a kis betűgyárat,

Fittyet hányva ezzel a vén cenzúrának!

Gyorsan kinyomtatták a 12 pontot,

Nemzeti dalnak is a nyomda ad otthont.

Talpra Magyar! lett az egész nemzet dala,

Az egész magyarság étele, s itala!

Forradalmi lapok kézről-kézre jártak,

A bátor ifjakhoz egyre többen álltak!

Délután -zuhogó eső ellenére-,

Tízezren vonultak a Múzeum-térre!

A 12 pontot Jókai olvasta,

Nemzeti dalunkat a tömeg szavalta!

A 12 pontot vegyük most szemügyre,

Lényegre törően, nem éppen betűre!

Cenzúra eltörlést, sajtó szabadságot

Kértek legelőször, s szólásszabadságot!

Majd felelős kormányt Budán, s vele Pesten,

S mellé, évenkénti Országgyűlést - menten!

Törvény előtt kérték az egyenlőséget,

És rögtön utána Nemzeti őrséget!

Jobbágyszabadítást, hűbériség-törlést,

Mindez, akkoriban nem is volt oly kevés!

Esküdtszéket kértek, s vágytak Magyar Bankra,

A Had, esküdjön a magyar Alkotmányra!

Bátor, hős foglyokra szabadság derüljön,

A Haza és Erdély nyomban egyesüljön!

Bécsi Udvar hátrál ezek hallatára,

Áldáseső hullott Kossuth kalapjára!