Március idusa nemzeti ünnepünk,

Büszkén ünnepli meg azt magyar nemzetünk.

Nyolcszáznegyvennyolcban -március idusán-

Forradalom tört ki, úgy Pesten, mint Budán.

De megmozdult akkor egész Európa,

Milánó, majd Párizs és az öreg Róma.

Recsegve hullottak a zsarnoki láncok,

Amint kitörtek a forradalmi táncok.

Pesten az ifjúság rögtön zászlót bontott

És megszövegezte a 12 pontot.

A Pilvax kávéház adott vezetőket,

Márciusi Ifjak- így nevezzük őket.

Kossuth s küldöttsége már Bécsbe utazott,

Magyar -önállóság ügyén fáradozott.

Forradalom rázta Bécsnek is nagy részét,

Ferdinánd meneszti kedvenc miniszterét.

Vissza sem érkezett a magyar küldöttség,

Oszladozni kezdett Pesten a sötétség!

Tizenötödikén -pont kilenckor reggel,

Petőfi elindult egy lelkes sereggel.

Előbb az ifjak az Egyetemre mentek,

Duzzadt a seregük, egyre többen lettek.

Tíz óra körül már a Nyomdához értek,

S Landerer uramtól szabad sajtót kértek,

Azaz lefoglalták a kis betűgyárat,

Fittyet hányva ezzel a vén cenzúrának.

Gyorsan kinyomtatták a 12 pontot,

Nemzeti dalnak is a nyomda ad otthont.

Talpra Magyar! lett az egész nemzet dala,

Az egész magyarság étele s itala!

Forradalmi lapok kézről-kézre jártak,

A büszke ifjakhoz egyre többen álltak!

Délután - zuhogó eső ellenére -,

Tízezren vonultak a Múzeum -térre!

A 12 pontot Jókai olvasta,

Nemzeti dalunkat a tömeg szavalta!

A 12 pontot vegyük most szemügyre,

Lényegre törően, nem éppen betűre.

Cenzúra eltörlést, sajtó szabadságot

Kértek legelőször, s szólásszabadságot.

Majd felelős kormányt-Budán, s vele Pesten-,

S mellé évenkénti Országgyűlést,  menten.

Törvény előtt kérték az egyenlőséget

És rögtön utána Nemzeti őrséget.

Jobbágyszabadítást, hűbéri-eltörlést,

Mindez -akkoriban- nem is volt oly kevés!

Esküdtszéket kértek, s vágytak Magyar Bankra,

A Had esküdjön a magyar Alkotmányra!

Ártatlan foglyokra szabadság derüljön,

A Haza és Erdély nyomban egyesüljön!

Bécsi Udvar hátrál -ezek hallatára,

Áldáseső hullott Kossuth kalapjára!

       Áldott Ünnepet!