„Nyugszik immár a csöndes rög alatt,nem bántja többé az egy gondolat. Mely annyit érzett hamvad a kebel nyugalmát már semmi nem zavarja meg”- emlékezett 5O év után ,a jó barátra, a harcostársra Arany János. Milyen is volt ?... Egészen fiatal. A hazaszeretet lángja kiolthatatlanul égett a lelkében. Szertelen volt és gyöngéd. Táblabiró és örnagy. Huszonhat éves és Petőfi. Tudott angolul és franciául. Megirta művét és meghalt a hazáért, a magyar szabadságért. A fehéregyházai hidon látták utoljára. Örökre eltűnt. Sirja ismeretlen. Ma is keresik, hogy hol lehet. Ő olyan nagy költő volt, hogy akár minden helységben ,ahol magyarok élnek, lehetne sirja. Szilveszter éjszakáján feltünt a magyar égbolton egy üstökös. Rövid életű volt de fénye még ma is minden magyar ember lelkében világit és a nyoma megmarad mindaddig amig magyar él a földön. Mindörökké!!! Áldozata maradjon örök szinboluma,hogy szabadságunkért,megmaradásunkért most és mindörökké harcolnunk kell.
Nemzeti hősként tisztelt legnagyobb magyar költőnkre emlékezzünk látnoki versének a soraival:
" Anyám, az álmok nem hazudnak. Takarjon bár a szemfödél, dicső neve költő fiadnak
Anyám, soká, örökkön él."