Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A sztár, a dagadt és a kis pöcs
Csodálatos világot élünk. Finom kis sztárocskák igen szerény mentális képességekkel megáldva, a diplomások vagy születetten értelmesebbek közül is csak a meghökkentő dolgokat művelők kerülhetnek előtérbe.
Ékes példája ennek a szomorú tény, hogy kiskamasz gyerekek sztárpszichiáter előadását kellett meghallgassák. Iskolai program, kötelező megjelenés. A meglepetés természetesen nem marad el.
A sztár úr kilép a színpadra és kiszúrja a "renitenseket". Persze nem kérdés, minden kiskamasz az a maga módján. Mégis öt gyerek feszeng vagy éppen igyekszik nagyfiúként viselkedni a kiabáló főszereplő mellett. Elkezdődik a gyerekek izzasztása. A doktor úr elkezdi a kritizálást. Nyilvánosan és kíméletlenül. Hogy állsz ott?? Milyen a tartásod?? Nem tudod elfogadni magad?? Dagadt vaaaaagy-süvölt. És így tovább. Egészen addig, amíg el nem jut a "kis pöcs" megszólításig. Borzasztó. Aztán következnek az általános kérdések a közönség felé is. Aki nem tud válaszolni, azt nemes egyszerűséggel hazazavarja.
A szülők döbbenten állnak. Nincs olyan kamasz, aki elégedett volna magával tetőtől talpig. Valljuk be, mi, felnőttek is nehezen fogadjuk el testi-lelki hiányosságainkat, de egy fejlődésben lévő gyerek esetében ez komoly trauma. És amikor valaki piros kört von a hiba köré és még oda is biggyeszti mellé a felkiáltójelet, az rettenetes. Hát ennyire futja a sztár úrnak. A szegény kiválasztottak egyike direkt kérdést is kap: melyek a legveszélyesebb napok? A gyerek bámul. Magyarázat következik a naptár-módszerről, a lányok finoman csúsznak lefelé a székben, a fiúk pislognak.
A gyerekek végezetül megkapták a tanácsot, hogy problémáikkal forduljanak bizalommal a pedagógusokhoz, szakemberekhez. Örök rejtély, miért nem fordult meg a fejében, hogy annak a gyereknek van anyja-apja is.
Kérdezgettem az anyukákat az előadás után, mit szólnak hozzá? A felháborodás határtalan volt. Volt olyan anyuka, aki el sem engedte a gyermekét, a sztárpszichiáter urat megelőzte a híre. Talán ők jártak jobban.
Ha az ember gyermeke problémákkal küzd, akkor persze nincs vita, a szakember a „főnök”. Sokmindent végigpróbál az ember. De még súlyos probléma esetén is a szülő dönthet, kiben bízik annyira, hogy megengedje az illetőnek azt, hogy a gyermeke lelkébe kotorásszon. Ezesetben viszont semmiféle mentális problémával nem küzdő gyerekekről volt szó. El kellene gondolkodni, nem csúszott-e valami hiba a rendszerbe. Minél hamarabb. Különben egy szép nap arra ébredünk, hogy a gyerekeknek kötelező iskolai programként be kell költözni a Való Villába, ahol Joshi Bharat sorselemzése teszi majd fel az i-re a pontot…
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Nagy Kata November 3, 2011, 10:31am
-
Anna, sajnos nincs "ha". Az én leánykám iskolájának volt kötelező program.
Barna, a "jókötésű" apukák azt hiszem, kihaltak. Fráter maradt a teremben és végigdübörögte saját nagyszerűségét. Sőt, az osztályfőnök szerint nagyon jó kis előadás volt. Nem osztottam a nézeteit, ki is hallatszott osztályfőnöki órán:)
-
Hozzászólt Spaller Árpád November 3, 2011, 10:29am
-
Kedves Kata!
Mivel az előadás nyilvános volt, ezért a többi szülő okulására is, nyugodtan ki kellett volna írni a doktor nevét. Esetenként az egész "előadást" nyilvánosságra hozni, hogy mindenki lássa. Máskülönben gondolom ki lehetett.
Szomorú, hogy ezeknek a "szakembereknek" mikrofont adnak a kezébe, amitől elszállnak.
-
Hozzászólt péter anna November 3, 2011, 10:26am
-
Jézusom. Ha ez igaz, akkor borzasztó. Amint tudjuk, a gyerekek sajnos tudat alatt azt fogadják el, amit a felnőtt mondd róluk. Az efféle bélyegzések borzasztó lavinát indithatnak el- ami nem tudjuk, hol áll meg. Az ilyet szerintem nem szabad megengedni. A cél, hogy egészséges önbizalomra nevelje a gyerekeket, az ok, de ahogyan? . . .borzasztó. Egyébként szerencsémre még nem találkoztam ilyen szakemberrel- bizom benne, hogy nem is fogok.
Az ok., hogy ha egy felnőtt, egészséges önbizalommal rendelkező emberrel találkozik, akkor nem tud rombolni, de egy gyerekre mindenképp romboló hatással van véleményem szerint. Ez tényleg felháboritó.
-
Hozzászólt Kratochwil Barna November 3, 2011, 10:10am
-
A sztárpiszkosfráter "úr" kilétére nem lehet utalni valamiképpen, ha már, ugye, kiméletből (mert nekünk ugye, muszáj toleránsaknak meg kiméleteseknek meg udvariasaknak lennünk...) nem szabad a becses nevét ideirni?
Csak azért, hogy kerüljük el messziről ezt a lélekbúvár "urat"...
És szabad megkérdezni, ugye: nem volt a hallgatóság között egy jókötésű apuka, aki ezek után - kiméletesen persze, hogyisne - "kivezette" volna a piszmológus "urat" a teremből, de úgy, hogy a lába sem éri a földet?
-
Hozzászólt Györfi Gyöngyi November 3, 2011, 10:08am
-
Kedves Kata! Azt kerded van-e ennel lejjebb? Hat van! Mikor a 11 eves lanygyerek anorexias. Azt valahogy megertem ,hogy a gyerek tulsujos. Mert a szulo szeretne minden jot megadni a gyerekenek es ezt nem itelem el pedig tudom hogy hiba... de hol a hiba mikor a jomodu csalad egyetlen 11 eves lanya anorexias???
-
Hozzászólt Dr. Csuták János November 3, 2011, 10:07am
-
Amikor én iskolába jártam, nem is ismertük azt a fogalmat, hogy pszihológus. Ki se tudtuk volna mondani ezt a szót.
Nekünk, kis-, majd középiskolás diákoknak ott voltak a szülők, akik nem "prédikáltak", csak éltek, mutatták, hogy hogyan kell azt csinálni.
Voltak tanáraink, akiket nem gorombított le apám, ha engem megszidtak, netán fizikálisan is megfenyítettek - állítom, nem vitték azt túlzásba, hiszen mértéktartó és mértékadó emberek voltak. Volt köztük nem egy, akiről igazán mondhattuk volna, hogy sztár, csak akkor még ezt a fogalmat se ismertük - hál' Istennek! De amit elmondtak egy-egy osztályfőnöki órán az emberi tartásról - és még mi-mindenről, hadd ne soroljam, az nekem mai napig visszacseng. És tették ezt halk szóval, emberséggel, szerényen.
De befejezem, mielőtt elragadtatnám magam...
Mindenkinek - és mindenki érdek-média által és álnevelőkkel (itt nem a testi-lelki nyomorba taszított tisztességes pedagógusokra gondolok!) sujtott gyermekének - szép napot és derűs jövőt kívánok.
-
-
Zsuzsa, ha a drogokról lett volna szó, azt hiszem, semmilyen előadásmód nem lehet durvább a gyilkos por, szer által formált életnél. Nem is szólnék egy szót sem. Sőt. De így nagyon szomorú.És igen, igazad van. A mi felelősségünk is. Ha üres a nézőtér, elmarad az előadás.Mégiscsak ők vannak értünk és nem fordítva.
Gyöngyi, szóról szóra így igaz, ahogy leírtad. Valahogy elveszett a legfontosabb és egyben legbiztonságosabb bázis, a család jelentősége.
Mária, azt hiszem, ilyen esetben a cenzúra nagyon kellene. Lehet, hogy radikálisan hangzik, de amikor ekkora a baj,a tüneti kezelés édeskevés. Ideje volna a hétköznapi fejekben helyére billenteni azt a mérlegnyelvet:)
-
-
Az a legszörnyűbb, hogy kötelező program volt. Iskolai program. Van ennél lejjebb? Márton, az "úr" mindenképpen negatív titulus ebben az esetben. Én is felháborodok, amikor a hírekben azt hallom, hogy az x éves "fiatalember" kirabolta, megölte az idős nénit-bácsit.
És igenis sztár, mert ma mást jelent a sztár, mint régen. Ma már a sztárság üres csillogás. Semmi több. Sajnos a kereskedelmi televíziózás ezt is elérte. És tényleg érdemes elgondolkodni azon, hogy a félmilliós továbbképzések mennyire hasznosak és miről is szólnak valójában. Én eléggé elkeseredve figyelem, mennyire felületes lett a világ :(
-
Hozzászólt Kacsó Márton November 3, 2011, 9:09am
-
Bocsánat elfeledtem - ez már a kor jele....
Ez az illető számunkra nem sztár, és nem is úr! Sose volt az, és nem is lesz az sohasem!
Más a Hölgyekről, s az Urakról az elképzelésünk.
-
-
Kórkép - az amit olvastam! Mindíg mondom a gyermekeimnek, hogy alapok nélkül nincsen semmi se. Szerencsére mi a feleségemmel sose nézzük - "ezt a fajta" lélekrombolást. Az, hogy a "nép" tudása-ízlése-igényszintje hová süllyedt az elmúlt fél évszázadban - regényeket lehetne megtölteni vele... Egy korombéli barátom (54 éves) nemrég munkanélküli lett - s egy tanfolyamot kezdett: új munka reményében. DE! Abbahagyta - mivel a fenti íráshoz hasonló habitusú egyének vezették, s fölrótták neki: nem eléggé domináns, nem magamutogató, stb... Érdekes nagyanyáinknak, és nagypapáinknak sose volt szüksége effajta emberekre!? S az évszázados (évezredes) tudást ma divat "parasztnak" csúfolni.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz